Ügyek és pontatlanságok: játék a szavakkal

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szokásos heti rádióinterjújában arra a riporteri kérdésre, amely a miniszterelnök üzleti előéletére kérdezett rá (ugyanis a Magyar Nemzetben tényfeltáró riportsorozat jelent meg egy bizonyos Nomentana céggel kapcsolatban), hogy mit szól a kipattant ügyhöz, a következő válaszok születtek: „Nincs kipattant ügy, csak jogi pontatlanságok vannak.” Továbbá: „Különben is, senkinek sem előnye, sem kára nem származott az egészből.” Vigasztalom magam, hogy nem vagyok egyedül a problémámmal: akkor most mi van?
Január első felében több hullámban mutatta meg a tél az igazi arcát. Egy ilyen alkalommal történt, hogy Székesfehérvárnál a Szabadbattyán felől közlekedő helyközi járat a jeges úton felborult: három halott, tizenkét sérült, gyász, szomorúság. A buszsofőr nem sokkal előbb kapta meg az egymillió balesetmentesen megtett kilométerért járó vállalati dicséretet, kitüntetést, meg ami ezzel jár. Most meg itt ez a baleset! Na, ezt, sürgősen át kell értékelni, mert ezek szerint nem baleset történt, hanem vezetői pontatlanság.
Ha csak azt az időt számoljuk, ami az közszolgálati tévécsatorna a kátyúk természetrajzára, keletkezésükre, előfordulási helyükre, szaporodásukra szentelt: ez sok-sok óra. S ha azt a pénzt tekintjük, amit a megszüntetésükre fordítottak – szemmel láthatólag hiába –, az horribilis összeg. Ingyenesen hívható kátyúvonal, országos „kátyúügyi biztos”, szóval ez az egész „üggyé” nőtte ki magát, s most ezt is egyszeriben át kell értékelni: Mert hát kátyúügy nincsen, csak útburkolati pontatlanságok. Különben is, az ügy olyan megbocsáthatatlan, súlyos valami; a pontatlanság meg valami bocsánatos dolog. Amolyan szóra sem érdemes kategória. Az ügybe bele lehet keveredni. Meg az ügy, ugye, nyomot hagy. A pontatlanságot pedig egyszerűen korrigálni lehet. Az ügy természetrajzából ered, hogy eleve gyenge, ezért óvni, védeni kell: ezért van az ügyvéd. Az ügyet ki kell vizsgálni. Nem egy magányos jelenség, ezért adnak neki számot: bár mindegyik egyedi ügyiratszámmal rendelkezik, de mégis szövevényes és nem jár egyedül. Bajjal jár. Magatehetetlen, ezért ügyvezetőket kell kinevezni. Rosszabb esetben, amikor elhagyják magukat, ügyvivőket kell megnevezni. Az üggyel gazdálkodni kell: ezért van annyi ügyintéző. Ezentúl előfordulhat, hogy az ügy elmérgesedik és az ügyet kezelni kell. Egy-egy ügy mellett az ember eltörpül és egyszeriben ügyfél lesz. De hát nincs ügy…
A pontatlanság ezzel szemben egy egyműveletes eljárásban megoldható, egyszerű pontosítással önmagát megszüntető eljárás. Csak úgy! Jut eszembe, hogy a hamis tanúzás – amit ugye a törvény büntet – meg fog szűnni, helyébe a vallomáspontosítás fog lépni. A közokirat esetében is használható lesz majd a az utólagos-pótlólagos pontosítás fogalma. Én magamat a Magyar Tudományos Akadémia levelező vagy rendes tagjának is kiadhatom, mert ebből sem az Akadémiának, sem nekem sem károm, sem hasznom nem származik. Nem ügy, csak jogi pontatlanság. Most értem meg csak igazán, hogy a miniszterelnök megválasztása miért nem lett ügy: mert jogi pontatlanság volt csupán.
Értem én a miniszterelnök szándékát. Nem akarja növelni az apparátust, ezzel is bizonyítván, hogy mennyire takarékos, már-már puritán államháztartásra törekszik. Ha úgy veszem, ezzel az egy mondattal az igazságügy és a törvényhozás reformja is megoldható, és senki sem fog előre görcsölni tőle. Nem lesz szükség egyetlen merész lépésre, sem nagy formátumú reformerekre: elég hozzá egy kis apparátus (amit pontosítva háttérintézménynek neveznek) és pikk-pakk elvégzik a pontosításokat – sőt ha kell, talán testre is szabják. S ehhez elegendők a kis emberek is. Mindez persze szervesen illeszkedik a már meghirdetett merjünk kicsik lenni és a lépjünk százat egy helyben programba.
Magasröptű gondolatok alatt még kihúzhatja magát az ember, ám az ilyen, egyre alacsonyabban szárnyaló elmélkedések esetében ösztönszerű életmentésnek és nem gyávaságnak tűnik a behúzott nyak. Valami nincs rendben velem, de hogy mi az, azt magam sem tudom. Behúzott nyakkal töprengek. Az élet műszaki területén a legkisebb pontatlanság életekbe kerülhet, és ezek a történetek rendszerint így záródnak: „Gondatlanságból elkövetett…” Az élet jogi területén a pontatlanság vajon mibe kerül? S mivel záródnak ezek a történetek: „pontatlanságból elkövetett…”?
Félő, hogy ezek még csak most íródnak. Azon töprengek, hogy vajon van-e élet a jogon túl…

A szerző református lelkész