Momentán Nomentana

A korrupció nem érdekel. Megrázni, megindítani, megrendíteni nem tud. A demokrácia háttérzajának tekintem, háttérzajnak, mely olykor fölerősödik, avagy épp a mikrofongerjesztéshez hasonló rezonanciát képez, mint amilyen a Tocsik-ügy vagy a Kulcsár-ügy, de amúgy a közéletben kiiktathatatlanul jelen való.
Attól, hogy egy gépezet olajozva van, még akár működhet is. Gondoljunk csak Olaszországra. Olaszország egész a Tangentopoli-botrányig a partitokrácia keretei közt működött. Az állambetont a maffia, a terrorizmus, a szabadkőművesség és egyéb láthatatlan, korrupt vasrudak szálazták át. Olaszországból ennek ellenére, mondhatnók Lucky Luciano szerencsecsillagzata alatt, a második világháború után jóléti állam vált. A kutya korrupt, a karaván meg: Forma–1. Az Egyesült Államok mindenkori elnöke mint önmagán sokszorosan túlterjedő „jogi személy” ugyancsak szabályozott, kanalizált korrupció: lobbik által van időről időre lehetővé téve és megválasztva. Moralista naivitás a tiszta erkölcsöt mint szolgáltatást a politikánál keresni. Nekem sohase voltak illúzióim, ezért hagytak hidegen az „ügyek”. A Nomentana-ügy pedig azért ráz meg, indít eszmélkedésre, mert a lényegét, a természetét tekintve nem korrupció, hanem valami más. Több. A Nomentana-ügy nem szimpla megvesztegetési ügy, hanem hatalomtechnikai példázat és ontológiai botrány. A Nomentana-ügy hamleti stílusú és típusú találkozás az önjelölt lehetetlenséggel. Lenni vagy nem lenni? Mi van? Mi történik?
Az van, az történik, hogy színre lépett a marxizmus harmadik nemzedéke. Úgy hívják: Gyurcsány Ferenc. A marxizmus első nemzedéke Marx volt. A marxizmus első nemzedéke a marxizmus, ohne Lenin. Eszerint a társadalmi viszonyokat a termelőerők fejlettsége határozza meg, vagyis a mindenkori alapból következik a mindenkori felépítmény. A fejlettebb termelőerők szükségképp vezetnek a munkásosztály fokozottabb öntudatához, majd forradalomhoz, mintegy az osztályharc apoteózisához. Az eredeti, első generációs marxista tan egyik alaptétele volt, hogy a forradalomnak a legfejlettebb kapitalista országokban, lehetőség szerint Angliában kell bekövetkeznie; ehhez képes Oroszországban következett be. Ideológiai önellentmondás: a forradalom győzelme egyidejűleg a forradalmi tan kudarca is. Mai ésszel nehezen felfogható, hogy miért is kellett magyarázkodniuk a régi marxistáknak a forradalom miatt. Marx úgy gondolta, hogy a történelemben először sikerült természettudományos igénnyel leírnia a társadalmi mozgások jellegét, azt, hogy mi áll a csaták és háborúk, a látványos felszín mögött. Szerinte: az osztályharc. Na mármost egy természettudomány ott különbözik a regisztratív tudományoktól, hogy tud jósolni. Predikciós hatalommal bír. Kiszámolhatjuk, hogy mikor forr fel a víz. A marxizmus természettudományos predikcióként állította, hogy a társadalmi alapok bizonyos fokán a „víz” felforr, fázisátmenet következik be, az osztályharc átlépi a kritikus határt, és forradalomba csap át. Ha más hőmérsékleten forr fel a víz, mint amilyen fokon az elmélet szerint kellene, akkor az elmélet rossz. A nagy októberi szocialista forradalom bekövetkezte ebben az értelemben semmisítette meg a marxizmus azon feltételezett képességét, hogy segítségével a társadalom természettudományos igénnyel megismerhető, s folyamatai az ismert törvények szerint megjósolhatók, ezért volt a nagy október épp a marxizmusnak ciki. A kudarc során a történetiségből ismét kizáródott a jövő. A história visszakerült a történelem szemétdombjára, s a szemétdomb könyvtárosi türelmű főgondnokaként megjelent Lenin, a marxizmus második nemzedéke. Reá hárult a feladat, hogy magyarázza a menthetetlent; bizonyítsa, hogy ami lehetetlenség, azt mégiscsak szabad.
Így jött létre a marxizmus–leninizmus, e komprádor-kompromisszum kiméra, mely szerint igaz ugyan, hogy a felépítmény az alapból következik, de a nagy október üdítő kivétel, mely erősíti a szabályt. Most pedig íme, színre lépett a marxizmus harmadik nemzedéke, Gyurcsány Ferenc, aki szerint már bizonyítani se kell, hogy valaha is volt alapja a dolognak: elég, ha a felépítmény működik. Ha valami létrejött, megideologizáljuk, elvtársak.
A piramist az alapjánál, de a piramisjátékot a csúcsánál kezdik építeni. Amit Lenin nagyban művelt és kommunista alapon, azt megtette Gyurcsány kicsiben és kapitalista alapon. Engedély nélkül építkezett, remélve, hogy a felépítmény majdcsak legitimizál. Miért is ne? Ha az eredeti tannak ellentmondva bekövetkezhetett a forradalom ott, ahol nem lett volna neki szabad bekövetkeznie, ha a kutyából császárszalonna lehetett, a Varsói Szerződésből pedig sült Brüsszel-szelet, akkor alaptalanul miért is ne volna felépíthető egy egész birodalom?
Momentán Nomentana est omen. Eladó az egész világ. Engedély nélküli felépítmény. A globalizált világ is egy hatalmas Nomentana Kft. Minden alap nélkül, de hatalommal felruházva. És kapaszkodjatok meg: működik. Eljár tengelyén. Ma már hiába vetkőzteted meztelenre a királyt: bejelenti, hogy ő mától fogva miniszterelnök, pőresége tehát érvénytelen. Bush elnök is le van vetkőztetve: semmi sem igaz abból, amiért Irakba ment, ám azért minden gond nélkül maradhat Irakban tovább.
A felépítmény: sátortábor a homoksivatagban, és nem fújja el a szél. A szórakoztatóipar több tőkét mozgat meg, mint a mezőgazdaság. Hovatovább az sem igaz, hogy kenyérrel él az ember, de Kína ilyen körülmények közt is jól tud lakni; mikor pedig még állt az alap, majdnem éhen halt. Rejtélyes válságmenedzserek megtanulták a folyamatokat olyképp kezelni és olyan keretek közt tartani, hogy a pedagógiai arányú katasztrófa sohase következzék be. Magyar nyelvre és országra lefordítva ez annyi, hogy a kiszolgáltatottság a viszonylagos szabadság ellenére is hosszú távon társutasunk marad.

A szerző író