Kampánytükör

„Arra kérlek benneteket, hogy alávalót és durvát,
igaztalant és hamist, személyesen bántót és tisztességben sértőt sem szóban, sem írásban, sem újságban,
sem könyvben ne kövessetek el.”
(Gyurcsány Ferenc)

A Népszabadság hétfői címlapján hathasábos fotó: Gyurcsány kinyújtja bal kezét, s feléje a tömegből ugyancsak kinyújtott kezek nyúlnak. Michelangelo teremtésjelenetének parafrázisa tömegdemokratikus hangszerelésben. Már csupán az a kérdés: a nép teremtette Gyurcsányt, vagy Gyurcsány az ő népét.

Worluk eljövetele. Tóta W. Árpádnak, aki immár a fél sajtó helyett megírja a cikkeket, s kiadja könyvben, mint egy lendkerekes Karinthy, már régen érik a Pulitzere mellé a Táncsics-díj. Mégis bűnösen hanyagolja ez a hálátlan kurzus: kiszúrja a szemét holmi közszolgálati Kultúrházzal meg kamera hungáriás előzsűrizéssel. Pedig olyan örökbecsű mondatokat tud a virtuális térbe pötyögni, mint például ezeket Orbán Viktorról a tévéviták kapcsán: „Hát elnök úr, ilyen égig érő pofátlanságot tényleg ritkán hallani. (…) Ezért nemhogy verbális támadás, hanem kétemberes frász járna.” Rögzítsük: a publicista fel akarja pofozni Orbánt, jelentkezik verőlegénynek. Nem kéne ezt megtagadni tőle: talán egy Andrássy úti pincében jobban ki tudná teljesíteni magát.

Az index.hu riportere a liberális kampánysátorból adott választási hangulatjelentést. Idézi például Kóka János exbencés miniszter szavait, amelyeket Horn Gábor kampányfőnökhöz intézett: „Nagyon jó a kedvem. És mindenki szépen fel van öltözve.” Lám, a ruha teszi a liberálist. Majd egy bájos életkép. „Kissé távolabb az FKF Rt. két narancssárgába öltözött munkatársának önfeledt pillanatokat szerez, ahogy a panoptikumban Kölcsey Ferenc műanyag laptopján valami elképesztő betűtípussal éppen a Himnuszt írja. »A Fidesz-rendezvény nem itt van!« – szól be valaki a hasonlóképpen narancssárgába öltözött mentősöknek.” (A magam részéről Kölcseyt meg a műanyag laptopot nem nagyon értem, még az idézettnél kevésbé elképesztő betűtípussal sem.) „»Én nem bízom a magyarokban. Mindig változást akarnak« – magyarázza barátnőjének egy pesszimistább lány.” Ezt meg végképp nem értem: ki beszél itt kiről? „»Írjunk bele!« – siet lelkesen egy kislány a másfél méteres Micimackó-figura melletti vendégkönyvhöz. »Hogy szereted a mézet?« – kérdezi az anyja.” Hogy is mondta Demszky? Budapest a liberális ékkő? „Odabenn a sajtóteremben ölelkező politikusok és hozzátartozóik. A hangulatra jellemző, hogy Csepeli György még az Indexnek is megbocsát. »Maga írta rólam, hogy én vagyok az ország harmadik legnagyobb hülyéje?« – kérdezi Király riportertől, akit végül arról biztosít, azért szereti az Indexet, és mindenkit üdvözöl, de tényleg.” A blogkirály sorszámozásába ehelyütt nem mennék bele, de a siófoki választókörzetében még harmadik se lett…

Telefonözön a választási furcsaságokról. Az újpesti Árpád-kórházból, ahová nem vitték ki a mozgóurnát, pedig ígérték. Választóköri elnöktől, aki azt panaszolja, hogy még az idős és beteg szavazókat kísérő szomszédok is ellentmondást nem tűrően behatoltak másodiknak a szavazófülkébe, ám a nagy tumultus miatt jegyzőkönyvet egyszerűen nem lehetett felvenni. De a legcifrább eset talán az volt, mikor a vélhetőleg fénymásolt „kék cédula” hitelességéről a kormánypárti szavazóköri elnök úgy akarta meggyőzni a fideszes delegáltat, hogy nyalják meg mindannyian. Miután erre a megszólított mégsem mutatkozott hajlandónak, az a salamoni megoldás született, hogy akkor minden párttól vonjanak le egy szavazatot. Aligha áll messze a valóságtól, hogy igencsak bajos volna e levonási és bélyegzőnyaldosási passzusokat megtalálni a választási törvény szövegében. S igazából azt sem tudom elképzelni: vajon mit csinálna egy ilyen kiélezett helyzetben egy EBESZ-megfigyelő? Nyalna? Nem nyalna? Mindenesetre Szigeti Péter, az Országos Választási Bizottság elnöke még az urnazárás előtt megnyilatkozta a nyilvánosságnak, hogy a választás törvényes és tisztességes. Mintha egy futballbíró úgy a 75. perc táján kezdene eszmefuttatásba a meccs egészéről. Mindeközben pedig Rytkó Emília választási irodavezető a Népszavában A nap embere lett. „Jó tudni ezekben a napokban is, hogy Rytkó Emília a helyén van” – írják. Én az irodavezető asszony helyében mindenesetre erősen elgondolkodnék, hogy vajon mit is csinálhattam rosszul.

A végső eredménytől függetlenül pár dolog függőben marad. Például, hogy a kormányalakítás májusi hírei elnyomják-e a Kulcsár Attila-per fejleményeit? Hogy a költségvetési hiányt a tervezetthez képest is két és félszeresére növelő, de ezt az adatot a választások első fordulója előtt önkényesen visszatartó Gyurcsány-kormány áldásos tevékenysége folytán meddig képes az ország elhessegetni az államcsőd rémét? Hogy miként viszonyul az újonnan hivatalba lépő legfőbb ügyész a bűncselekmény gyanúját felvető Gyurcsány-féle cégügyeknek az elődje által felvázolt értelmezéséhez? Hogy lesz-e új választás még idén, miként azt Tölgyessy Péter valószínűsíti? És egyáltalán: mit tartogat számunkra a magyar nyár?
OSSZIÁN