A demokrácia mibenléte közelebbről

Ideje lenne már elhatárolódni Bibó Istvántól. Ha ő nem ír annak idején antidemokratikus, populista tanulmányokat, akkor most békésebb lenne a honi közhangulat, reményteljesebb a politikai légkör. De az a demagóg Bibó már hatvankét évvel ezelőtt keresztbe tett a magyar demokrácia harmonikus fejlődésének, amikor efféle zavaros szövegeket írt: „…a demokrácia a nép uralma, közelebbről egy olyan politikai rendszer, amelyben a nép, vagyis az átlagemberek összessége abban a helyzetben van, hogy vezetőit meg tudja válogatni, ellen tudja őrizni, s ha kell, el tudja kergetni.” A tanulmány még folytatódik, ám a lényeg nincs benne, jelesül az, hogy a felsorolt feltételek a mai, gyurcsányi demokráciára nem érvényesek.
A modern, szoclib demokráciában az átlagemberek összessége egyáltalán nincs abban a helyzetben, hogy a vezetőit meg tudja válogatni. A társadalmi értékké emelt hazugságözön megfosztja az embereket a szabad, tudatos választás esélyétől. Nagyon helyesen – tesszük hozzá egy igazi, rendes demokrata szellemében, aki elhíresült balatonőszödi beszédében oly szívhez szólóan mondotta volt: „Amit az azt megelőző hónapokban titokban meg lehetett csinálni úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk, azt megtettük.”
Magyarán: Bibóval ellentétben, a demokrácia ma egy olyan politikai rendszer, amelyben a választópolgárnak halvány sejtelme nincs, hogy mit tervez, mire készül a hatalomra törő politikai erő. A választónak az égvilágon semmi köze a kormányzó párt, pártok programjához, így értelemszerűen a kormány tevékenységéhez sincs. Ha már látatlanban, minden konkrét ismeret nélkül rájuk adta szavazatát, milyen alapon követel, akar számon kérni bármit is? Miféle tévhit az, hogy a demokráciában a nép „ellen tudja őrizni” a vezetőit? Még a nyelvtani szerkezet fogadható el leginkább, a kijelentés tartalma téves, hamis és destruktív a mai viszonyok között.
S csak most következik Bibó legveszedelmesebb állítása: a nép elkergetheti az általa választott, ellenőrzött, s alkalmatlannak talált vezetőit. Na, ez a tétel nálunk egyáltalán nem érvényes. Talán, a Bibó által elképzelt áldemokráciákban még elfogadható lenne, hogy a nép szabadon, tudatosan választja a vezetőit, ugyanakkor a hatalom aláveti magát a jogállami normáknak, így ellenőrizhetővé, felelősségre vonhatóvá, végszükség esetén elkergethetővé válik, de a Gyurcsány-féle, igazi demokráciában az ilyen szárnyaszegett, minden valóságalapot nélkülöző, népámító elméleteknek nincs terük. Ám az elkergethetőség mégis veszélyes idea, hiszen a tudatlanok félreérthetik, a populisták meg félremagyarázhatják. S mit ád az ég? Félremagyarázzák. A populisták egyszerűen figyelmen kívül hagyják, hogy a népnek nem állt módjában szabadon megválasztani, nincs semmilyen lehetősége ellenőrizni a vezetőit, ezért nincs jogalapja elkergetni sem. Korunk rég meghaladta a bibói elképzeléseket, azok nem- csak korszerűtlenek, hanem rombolók is. Népünk legjobbjai fejtették ki, hogy akik elkergethetőnek tartják a kormányt, azok semmiben nem különböznek a rendőrökre támadó, kukagyújtogató garázda randalírozóktól.
Sőt, egyértelműen bebizonyosodott, hogy a kormánykergetésre vágyók tulajdonképpen antiszemiták. Márpedig egy antiszemita szerzőre nem illik hivatkozni, sőt a tisztességes demokraták elhatárolódnak tőle.
Abcúg Bibó, éljen Gyurcsány!