A tudatlanság sötétsége és mélysége

Falusi református lelkipásztorként semekkora örömmel nem tölt el, ha a Biblia a honi kultúrkampf eszközévé silányul. Nem arra adatott. Elszomorít, ha belegondolok, mennyi hamis cél érdekében sajátítottak már ki, ferdítettek el akár ó-, akár újszövetségi gondolatokat. Egyetlen példa: talán a ma Magyarországon élők nagy számban emlékeznek még rá, milyen jól állt pár évtizede a haladó baloldalnak Jézust idézni: „Aki nincsen velünk, az ellenünk van.”
A közelmúlt egyik nagy figyelmet kapott médiaeseménye volt Fábry Sándor showman vendégjátéka a Nap-kelte pályáján. Az arra hivatottak már régen folytatják a vitát erről a szereplésről, de más irányú elhivatottság miatt ebben nem kívánok részt venni. Akik szerint Fábry gólokkal nyerte a meccset, azok tőlem függetlenül is így fogják gondolni. Ha mások Gábor György véleményével azonosulnak, aki a Népszava március 27-i számában tahózta le a Kereszttűz vendégeként szokott formáját és stílusát hozó Fábry Sándort, nos, talán rájuk sem lesz sok hatással a következő néhány mondat.
Előrebocsátom: nem kívánok a Nap-keltében kérdezettnek a védelmére kelni, nem védem őt Gábor Györgytől, mert ahhoz megvan neki a maga fürgén járó esze. Arra az idézetre reagálnék, amely G. Gy. egyetemi docensnél kiverte a biztosítékot, és amely a műsorban így hangzott el: „mint Szent Pál az egyházat a kősziklára”.
Pál apostol munkálkodásának lényeges vonása – erről tanúskodnak levelei vagy a Cselekedetek könyvének beszámolói –, hogy a gyülekezetekben Krisztus személyének, tanításának, megváltói művének kőszikla alapjára igyekezett építeni, és erre buzdította a híveket is. Pálról tudható az is, hogy mint Gamáliel rabbi lábainál nevelkedett teológus, igen alapos ószövetségi írásismerettel rendelkezett. Számára ismerősként hangzott akár Mózest, akár Sámuelt, akár a zsoltárokat olvasva, hogy a „kőszikla” a biztonságot adó, gyámolító Isten képe. Ezt később magától értetődő természetességgel alkalmazta Jézus Krisztusra. Maga Jézus a Hegyi beszéd utolsó tanításában saját szavait hasonlítja kősziklaalaphoz. Pál bizonyára erről is tudott.
Értem is, meg nem is Gábor György próbálkozását, hogy Fábry Sándor szavait úgy interpretálja, mint Máté 16,18 versének „elszabadult tahósággal, sötét és mély tudatlansággal” elkövetett idézetét. Szíve joga ezt hinni. Mint ahogy keresztyén emberként szívem joga azt állítani, hogy Péter apostol „kősziklasága” nem egyértelmű bibliai evidencia (Pál számára sem volt az, Antiókhiában nyíltan megfeddte Pétert a képmutató viselkedéséért). Lehet, hogy még Fábry Sándornak sem az, ki tudhatja? Továbbá szívem joga úgy érezni, hogy Gábor György írása a csorba kiköszörülésére tett vérszegény kísérlet, miután a stúdióbeli mérkőzésen a három mínusz egy kérdező nem bizonyította a legendás balliberális szellemi fölényt a barikád túloldaláról jött Fábryval szemben. Egy egyetemi docens teljes eddigi életművéhez képest méltatlan ez a rövid írás.
Gábor úrral teljesen egyetértek abban, hogy a Bibliát mindenekelőtt olvasni, alaposan megismerni kell, és csak azután próbálkozni az idézgetéssel. Nem származik hátránya belőle, ha ennek alázatos gyakorlására elsősorban nem másokat, hanem önmagát buzdítja. A Kőszikla Krisztus szavának van akkora ereje, hogy a másokat könnyedén kiosztó kultúrgőg helyére valami mást ültessen. Mert, Pál apostolt idézve, „az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít”. Ezt felfogni nem szükséges egyetemi előadás, ahová nem kis mellényt felvéve, a prominens ellenzéki politikusokat hívta fejtágításra. Ezek olyan dolgok, amiket a bibliaórákon megforduló egyszerű abaúji parasztemberek bármelyike pontosan ért. És a maga gyarlóságában, de Isten kegyelméből meg is él.
Amúgy Krisztus mint Kőszikla, tetszik tudni?

A szerző református lelkipásztor