Kóka = Gyurcsány

Tehát akkor: Kóka János. Nehezen, nyögvenyelősen, másodszorra, cipőkanállal, éppen hogy, csak azért, mert a Fodorra szavazók, a vidékiek az első voksolás után hazamentek. De mindegy, a végeredmény: Kóka János.
Kóka az SZDSZ új elnöke. Kóka egy hazugsággal lett a liberálisok új elnöke. Nem, nem holmi ígérgetéssel vagy valami olyan programmal, aminek aztán az ellenkezőjét fogja végrehajtani. Ilyesféle hazudozások meg se kottyannak ezeknek. Hazudta már azt az SZDSZ korábban, még a kezdet kezdetén, hogy ők a radikális antikommunisták, és az MDF (az akkori, a régi, az eredeti, nem ez a mostani, Leisztinger-féle) meg lefekszik a kádári elitnek. A rendszernek. Ezt hazudták, mindjárt az elején, mi pedig elhittük. (1990-ben, én, a Fidesz egyik alapító tagja egyéniben a Fidesz jelöltjére, listán az SZDSZ-re szavaztam.)
Aztán 1994-ben azt hazudták, hogy ők az MSZP-vel soha. Ki emlékszik már Magyar Bálint szavaira? „Az MSZP-vel, de különösen Horn Gyulával soha!” Én például emlékszem. Aztán Magyar Bálintból hamarosan Horn Gyula minisztere lett. Nem rebbent meg a szeme pillája, nem rándult meg az arcizma. Aztán azt is hazudták még, hogy Göncz Árpád az igazi függetlenség. Majd az 1994-es kampányban Göncz Árpád egy SZDSZ-hirdetésben sárga rózsákat osztogatott Pető Ivánnal, Magyar Bálinttal, és ha jól emlékszem, Kuncze Gáborral. Függetlenül osztogatta azokat a rózsákat, nyilván. (Ja, hogy el ne felejtsem! Kuncze Gábor mint Horn belügyminisztere írásba adta az ausztrál hatóságoknak, hogy Magyarországon az ÁVH nem követett el atrocitásokat, és az ávón nem voltak kínvallatások.)
Szóval hazudott az SZDSZ már eleget. De Kóka hazugsága nem ilyesféle hazugság. Kókával egy új minőség érkezett meg a párt élére. Kóka ugyanis azt hazudta az SZDSZ-nek, hogy ő a Kóka János, aki az SZDSZ elnöke akar lenni. Kóka János viszont nem Kóka János, és nem akar az SZDSZ elnöke lenni. Kóka János ugyanis Gyurcsány Ferenc. Ez a lényeg. Gyurcsány Ferenc szombaton, ha nehezen is, nyögvenyelősen, másodszorra, cipőkanállal, éppen hogy, csak azért, mert a Fodor-szavazók, a vidékiek, az első voksolás után hazamentek – mindegy: Gyurcsány Ferenc szombaton átvette a SZDSZ-t.
Emlékeznek még arra a régi, eszement SZDSZ-plakátra, amelyen Göncz Árpád volt látható, nagyon ostoba arccal, égbe lökött, viktóriát mutató kezekkel, és ez volt aláírva: Elnök = demokrácia, ez egy szokásos hazugság volt. Most viszont: Kóka = Gyurcsány. Ez viszont az igazság. S ezek ketten: az új minőség. Gátlástalanabbak, céltudatosabbak, célratörőbbek, elszántabbak, cinikusabbak, aljasabbak az összes elődjüknél.
És nincsen lelkiismeretük. Nem hisznek semmiben.
Talán ez az egyetlen, ami megkülönbözteti őket Szamuely Lenin-fiúitól vagy Hitler SA-legényeitől. Ezek nem hisznek semmiben. És semmiben sem hinni, csak pénzt, hatalmat akarni – ez az új minőség. Illetve egy frászt új. Erről írt már Machiavelli, és valami ilyesmiről szól a III. Richárd is. A gnóm, aki úgy igyekszik eltüntetni hátáról a púpot, hogy púpot rak a világ hátára. Ezek ketten és csapataik – Újhelyi, Mesterházi, Nyakó, Szilvásy – meg a többi politikai gnóm evégből lelki nyomorékká akarják tenni az őket körülvevő világot. És ebbéli igyekezetükben lelkesen támogatja őket a magyar balliberális értelmiség meg a förtelmes sajtójuk.
Mostantól az SZDSZ és az MSZP végképp egylényegűvé vált. Mostantól nincsen már MSZP meg SZDSZ. Gyurcsány van. Az új minőség.