Múlt szerdán a köztársasági elnök a miniszterelnök ajánlására az Emberi Erőforrások Minisztériuma európai uniós fejlesztéspolitikáért felelős államtitkárává nevezte ki Köpeczi-Bócz Tamást, aki a szocialista kormányok idején százmilliárdos uniós támogatások felett őrködött Bajnai Gordon és Gyurcsány Ferenc teljes bizalmát élvezve.
Köpeczi-Bócz úr előléptetéséhez – és morális hajlékonyságához – ezúton is gratulálunk: aki ilyen mértékben képes alkalmazkodni a megváltozott viszonyokhoz, tényleg tudhat valamit. Mivel demokráciában élünk, nem illik ide Bacsó Péter A tanú című filmjében szereplő egykori nyilas detektívből lett későbbi kommunistabérenc, Gulyás Elemér esete, aki szerint „a jó szakemberre minden rendszernek szüksége van”. Ahogy azt Gulyás úr a pálforduláson megdöbbent Pelikán József gátőrnek elmagyarázza: „Magyarok vagyunk, szeressük egymást. Higgye el nekem, én egyetlen rezsimnek sem vagyok az ellensége. Sőt, én mindegyiknek kifejezetten híve vagyok.”
Ledőltek az ideológiai akadályok, a Fideszt senki sem vádolhatja azzal, hogy nem számít a szakértelem, hiszen a Magyar Bálint fémjelezte zászlóshajóprogramokat kezelő, a gyurcsányi időkben tündöklő Köpeczi-Bócz urat találták a legalkalmasabbnak a fejlesztéspolitikai államtitkári posztra. Nem számít, hogy az államtitkári megbízatás kifejezetten politikai jellegű, mert ezen a szinten – legalábbis elvileg – szükségeltetik a közös értékrend iránti elkötelezettség is. A szakmaiság feloldja azt az ellentétet, hogy a polgári értékrendnek nincs sok köze a gyurcsányi eszmékhez, sem a levitézlett Bajnai-féle közgazdasági tanokhoz. Ezt nem értették meg, akik tavaly tiltakoztak a III/II-es vezetői múlttal rendelkező Tasnádi László belügyi államtitkárrá való kinevezése ellen.
„Magyarország célba ér” – vallotta egykoron Köpeczi-Bócz főigazgató úr, és úgy tűnik, hogy – miután korábbi cimborái az országot az államcsőd szélére sodorták – ő személyesen célba ért. Nem hiába hirdette annak idején a gyurcsányi szlogent, miszerint „értékünk az ember”, lám, igaza lett. Már csak azt kell kiküszöbölni, hogy a 2010-ben megcsonkított, szándékosan elnagyolt „szakmai” önéletrajzok ellenére az emberek emlékezete még működjön.
Érthetetlen, hogy a fejlesztési minisztériumban miért okozott óriási felháborodást, amikor néhány hónapja egy másik volt gyurcsányi stábtagból faragtak helyettes államtitkárt, aki korábbi szakmai tevékenységéről szintén szemérmesen hallgatott. A polgári értékekhez már 2010 előtt is hű, most megrökönyödött apparátusnak el kell fogadnia, hogy a szakmaiság érdekében háttérbe szorulnak az erkölcsi megfontolások, és ez így van rendjén. Ne érezzék, amit Pelikán József gátőr, amikor a bírósági tárgyaláson meglátta Gulyás urat mint az új politikai rendszer bérelt tanúját, és ekképp fakadt ki: „Itt valami nem stimmel. Lehet, hogy én hülye vagyok, de itt minden össze van keveredve. Valami tényleg nem stimmel.”
Köpeczi-Bócz úr államtitkári kinevezése hivatalos politikai elismerést jelent, amire biztosan rászolgált, hiszen ezért léptették elő. Most már csak azt nem értjük, miért ekkora a háborgás az Altus megbízatásával kapcsolatban. Ők is csak „szakmai alapon” dolgoznak. Vagy nem?
