Múlt szombaton történelmi jelentőségű esemény színhelye volt Budapest belvárosa, hiszen immár huszadszor vonulhattak végig az úttesten a nemi másságukat mutogatni akarók. Valamilyen rejtélyes ok miatt ezt a büszkeség napjának nevezik, de az biztos, hogy ez téves elnevezés, hiszen ilyenkor azok vonulnak, akik valamilyen szexuális orientációs zavarral küszködnek, aminek ma még nem tudjuk a valódi okát. Az orvostudomány általában minden kromoszóma-rendellenességet betegségnek tart, de a homoszexualitás ez alól kivétel, miután csak a harmaduknál bizonyítható a genetikai rendellenesség.
Arról különösebben nem lehet vitázni, hogy a szexualitás a fajfenntartó ösztönön alapul, tehát csak férfi és nő között természetes. Abba is bele kellene nyugodni, hogy az utódnemzésre képtelen, nem heteroszexuális párkapcsolatokat ne lehessen családnak nevezni. Ez vétek a természet és a Teremtő ellen. Az pedig, hogy homoszexuálisok – kiszolgáltatott – gyermekeket nevelhessenek, az egész nyugati, humanista, keresztény világ elleni merénylet. Vannak dolgok, amikbe nem szabad belenyugodni, amit nem szabad elfogadni. Bármit mondjanak liberális és baloldali értelmiségiek, melegjogi zsidó és keresztény aktivisták, a többségi társadalomnak meg kell védenie a gyermekeket. Egyetlen csecsemő sem lehet kísérlet tárgya, hiszen ez alapvetően embertelen és természetellenes. Az egyszülős családban felnövekvő gyermek helyzete és társadalmi elfogadottsága ezerszer nagyobb, mint az egyneműek által nevelt gyermekeké. Különböző őrült célok és eszmék nevében a megszállott társadalommérnökök már többször megpróbálták a többségi társadalmak teljes normarendszerének átalakítását: teljes sikert még soha nem arattak, de részeredményeket már értek el.
Az LMBTQI aktivistái azt szeretnék elérni, hogy együtt örüljünk velük a „betéréseiknek”, a sokszínűségnek és a létezésüknek. De erre már valójában nincs szükség, mert az euroatlanti nyugati civilizációban a meleglobbi erőszakos nyomulása következtében valójában nem az egyenjogúságról van szó. (A Népszabadság szombati száma szivárványszínekben jelent meg, ami világosan jelzi, hogy a kanonizált baloldali és liberális világban a szexuális másság már régen teret nyert.)