Autópályák Romániában

Budapestről nehezebb eljutni a Székelyföldre, mint Dubajba vagy akár New Yorkba.

Ígéretekkel viszont soha nem álltak rosszul Bukarestben. Igaz, Adrian Nastase korábbi miniszterelnök, aki a 2012-es határidőt megígérte, azóta megjárta a börtönt is korrupció miatt (tegyük hozzá: egy másik ügyben). 2013 decemberében Victor Ponta jelenlegi miniszterelnök azt ígérte: 2018-ra, a mai Románia századik születésnapjára minden meg fog változni, az elkövetkező öt esztendőben összekötik az ország tizenöt legnagyobb városát autópályával, többszörösére növelve az ország jelenlegi sztrádahálózatát. Könnyen lehet, hogy ha megvalósul is ez a nagyszabású terv, Ponta azt már a börtönben fogja ünnepelni – a korrupcióellenes ügyészség nemrég zárolta a vagyonát, és jelenleg csak azért nem folyik ellene eljárás, mert a parlament mentelmi bizottsága egyelőre nem adta ki a politikust.

Korábban az is kiderült, hogy a Marosvásárhely–Brassó szakaszt nem is fogják megépíteni, mert állítólag sok a hegy, és emiatt sokba kerülne – ezt a földrajzi jellegzetességet eddig ezek szerint nem vették észre. Nyilván teljesen véletlen, hogy pont a Székelyföldet is érintő szakasz esik ki, mint ahogy az egy másik esetben is megtörtént. Az Európai Tanács ugyanis két éve bevonta a Marosvásárhely–Jászváros között megépítendő szakaszt a transzeurópai szállítási hálózatba (ennek köszönhetően az építési költségek ötödét az unió finanszírozná), összeköttetést teremtve így Moldova és az Európai Unió között. Ezzel Maros megye mellett a magyarlakta Hargita megye is bekapcsolódott volna az erdélyi sztrádahálózatba, ám két éve az autópálya nyomvonala eltűnt a transzeurópai szállítási hálózat térképéről.

Jobban áll viszont a tömbmagyar vidékeket nagy ívben elkerülő úgynevezett dél-erdélyi autópálya ügye. Az A1-es jelzésű sztrádán nemrégiben átadott szakaszoknak köszönhetően immár Budapestről végigroboghatunk Arad érintésével Temesvárig. A bukaresti központi sajtó epésen meg is jegyezte, hogy a Bánság nagyvárosát összekötötték a fővárossal – csak éppen Osztrák–Magyar Monarchia korabeli térképeket használtak. Valóban furcsa helyzet, hogy a román fővárosból csak a tengerpartra lehet eljutni sztrádán, de egyelőre egyetlen szomszédos országba sem.

Hogy a korábban feltett kérdést is megválaszoljam: aki a Székelyföldre készül nyaralni, az több útvonal közül választhat. A legrövidebb (de nem a leggyorsabb) a négyes úton menni Püspökladány érintésével az ártándi határra (az M4-es építésének leállításáról is érdemes lenne beszélni, de most erre nincs hely kitérni), onnan egy túlzsúfolt úton, Nagyvárad belvárosát is érintve lehet megérkezni Gyaluba, ahonnan van 55 kilométer autópálya. Ennél gyorsabb és kevéssé forgalmas az M3-as autópályán elmenni Nyíregyházán is túl, hogy aztán Nyírbátor érintésével megérkezzünk a vállaji határátkelőhöz. Nagykárolytól Tasnádig elfogadható az út, aztán egy egészen jó minőségű és kevéssé forgalmas főúton autózhatunk Zilahon át majdnem Kolozsvárig. Ha Magyarvistánál átmegyünk a hegyen, mindjárt Gyaluba érkezünk, és onnan autópálya.

Az új, nemrég átadott autópálya-határátkelőhely és gyorsforgalmi szakaszok miatt valós opció lehet a dél-erdélyi útvonal is, de Temesvár és Déva között még száz kilométernél hosszabb szakasz nem készült el, így az erős, jellemzően a Balkánról érkező kamionforgalom miatt nehéz a haladás. Déva után Nagyszebenig újra sztrádán haladhatunk, utána pedig elfogadható minőségű kétszer kétsávos utakon egészen a Székelyföldig. Saját tapasztalat szerint ez egyelőre nem rövidít túl sokat a menetidőn, de ha Victor Ponta betartja ígéretét, és jövőre átadják teljes hosszán a Temesvár–Déva szakaszt is, akkor az A1-es sztrádát használva jóval hosszabb úton, de kevesebb idő alatt juthatunk el majd a Székelyföldre.

(A cikk eredetileg a Magyar Nemzet 2015. július 25-i számában jelent meg.)