Időzített bombák a szomszédban

A környezetszennyező marosvásárhelyi vegyi üzem sorsa nem Románia belügye.

A Székelyhon tudósítása szerint az újságírókat a legszigorúbb biztonsági intézkedések közepette szállították kisbuszokkal az üzembe, ahol a műszaki igazgató szerint a termelés már újraindult, de a meghibásodás okozta kárt még nem tudták teljesen helyrehozni. Amikor az újságírók az iránt érdeklődtek, hogy amennyiben nem engedik ki a vízgőzt és a nitrogén-dioxidot, felrobbant volna-e a vegyipari üzem, az igazgató kikerülte a kérdést: arról beszélt, hogy ilyen esetben a biztonsági berendezés automatikusan bekapcsol, és megnyitja a szelepeket, ám ha ez mégsem történik meg, akkor a huszonnégy órás szolgálatot teljesítő műszaki operatőrök intézkednek.

A marosvásárhelyi vegyipari kombinát az egyedüli Romániában, ahol műtrágyát gyártanak. Az Azomures éves kapacitása 1,2 millió tonna, amelynek kétharmadát a hazai piacon értékesítik, de ennél jóval többre, 2,2 millió tonnára volna szükség az országban. A gyár nyereséges – korábbi török tulajdonosa épp egy rekordév után adta el 2011-ben egy svájci vállalatnak. Bár évek óta komoly probléma a kombinát környezetszennyező tevékenysége (tiszta időben tíz-húsz kilométerről lehet látni azt a füstoszlopot, amit a 147 hektáron elterülő üzem területéről eresztenek a levegőbe, ködös időben viszont az egész városban és a környező falvakban is érezni az irritáló gázt, amely sok embernél fulladásos tüneteket vált ki), érdemi lépések nem történtek a helyzet javítására.

Csak az idei évben legalább száz alkalommal lépte túl a város nitrogénszintje a megengedett határt, és többször akadt olyan nap, amikor a megengedettnél hatszor nagyobb értéket mértek! A Maros Megyei Környezetvédelmi Ügynökség az idén eddig már háromszor büntette meg 50-50 ezer lejre (ez alkalmanként három és fél millió forintot jelent) a vállalatot, amely minden esetben óvás nélkül befizeti a kirótt büntetést.

Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester szerint félő, hogy a környezetvédelmi előírások betartására megszabott végső határidő, 2016 decembere előtt újra gazdát cserél a kombinát, s akkor az új tulajdonost nem lehet kötelezni, hogy betartsa, amit a régi vállalt. Az Azomures jelenlegi vezetése azt ígéri: folyamatban van egy 200 millió eurós technológiafejlesztő beruházásuk, és ennek befejeztével olyanná válik az üzem, hogy minden környezetvédelmi előírást be fognak tudni tartani.

A folytonos ígérgetésbe viszont belefáradtak a vásárhelyiek, akik évtizedek óta ezt hallják, aztán a helyzet sohasem javul – a helyi magyarok egyszerűen csak elgázosításnak nevezik azt a cseppet sem ritka jelenséget, amikor a fojtó füst rátelepszik a városra. Az emberek egészségével fizetünk tizedet az ipar istenének – fogalmazott fanyarul valaki, amikor egy korábbi riportutam során arról kérdeztem, hogy lehet így élni. Saját tapasztalatból mondom: az Azomures jó tíz kilométeres körzetében nem látni madarakat sem.

Érthető hát, hogy vélhetőleg helyi lakosok angol nyelvű petíciót indítottak a kombinát ellen – a világhálós kezdeményezésnek eddig már közel 3200 aláírója van. A petíciót Karmenu Vellához, az Európai Bizottság környezetvédelmi biztosához címezték, és június 3-án indult. A kombinát a kezdeményezők szerint valós környezetvédelmi és egészségügyi veszélyt jelent: a kéményeken át nitrogén-, kén- és szén-oxidok, ammónia, valamint szilárd részecskék és illékony szerves vegyületek távoznak. A légszennyezést mintegy kiegészíti a Marosba engedett szennyvíz is; ez évente nagyjából 14,2 millió köbméter szennyező anyagot jelent, amely nagy mennyiségű arzént, fluort, foszfort, szulfátokat, nitrátokat, nitriteket tartalmaz.

A szerdai balesetre visszatérve gondoljuk csak el: ha már az üzem normális, hétköznapi működése is ennyire szennyező, akkor mennyire mérgező anyagok kerülhettek a levegőbe a vészhelyzet során, amikor szűrés nélkül engedték ki azokat a tartályokból, hogy elkerüljék a robbanást? És Erdélyben nem ez az egyetlen ilyen hely: Kiskapus például Európa legszennyezettebb települése volt a csernobili katasztrófa előtt. Az immár nagyrészt bezárt ottani üzemek olyan szinten szennyezték a környezetet, hogy a férfiak impotensek lettek, és azóta is általános a környéken a tüdőbetegség és a bőrrák. Kontinensünkön ott a legnagyobb a gyermekhalandóság, és a településen lakók mintegy tíz évvel élnek kevesebbet, mint az eleve nem túl magas romániai átlag.

Aki azt gondolná, hogy ez a kérdés Románia belügye, annak figyelmébe ajánlok két tényt.

Marosvásárhely Székelyföld fővárosának számít – arról a régióról van szó, ahol az erdélyi magyarok közel fele él. És emlékezzünk csak a tizenöt esztendővel ezelőtti tiszai ciánszennyezésre: a nagybányai Aurul bányavállalat zagytározójából kiszabadult cianid- és nehézfémtartalmú szennyezés a Tiszára érkezve nálunk okozott természeti katasztrófát. Az Azomures légvonalban 250 kilométerre sincs a magyar határtól – ahogy a csernobili radioaktív porfelhő is megérkezett hozzánk, nincs kizárva, hogy itthon is megkóstolhatjuk, mit engedtek szabadon szerdán a tartályokból.