Nyárcsináló fecskék

Ne bízzuk el magunkat, de egyre több a gasztroterror végére utaló jel.

Budapesten is érzékelhető a javulás: van például egy íróról elnevezett cseh kocsma a belváros szívében, amely korsó gyanánt csapolt három és fél decis söreiről közismert, a vendégeket folyamatos fogyasztásra erőszakosan ösztökélő pincéreiről, mégis mindig telt házas forgalma volt – mert belátható távolságban csak itt adtak jó cseh sört. Aztán nyílt két másik hely, hasonlóan jó sörrel, de egészen más hozzáállással, és a vendégek szépen elkezdtek átszivárogni oda. Napnál világosabb: ha az előbbi hely nem változtat sürgősen a szemléletén, akkor addig fog működni, amíg a lendület, az emberek megszokása viszi, aztán lehúzhatja a rolót. És ez így is lesz jól. Ha már sok, a pártokból és a demokráciából kiábrándult embernek nem is maradt másba beleszólása, egy módon még mindig bármikor, közvetlenül szavazhat: a pénztárcájával. Ha pedig elegen költik el jó helyen a pénzüket, akkor nemcsak régi fecskéink kapnak erőre, hanem újabbak és újabbak jönnek majd; ha befejezzük az érdemtelen varjak etetését, akkor előbb-utóbb vagy éhesen károgva odébbállnak, vagy rájönnek, kifizetődőbb fecskeként viselkedni. Úgy pedig már elegen lesznek, hogy elhozzák a nyarat.