Ehhez képest még Kövér atyai zsarnokoskodása és Ákos kioktató modora is egyenesebbnek tűnik. Ugyanakkor nem lehet a nőket valamiféle monolit tömbként kezelni, és ekként fogalmazni meg velük szemben elvárásokat. Hiszen ott vannak az egyéni élethelyzetek: másfajta dilemmával küzd a nyelvészkarrier előtt álló diáklány, mint az a nő, aki a negyvenhez közeledik.
És akkor az érzelmi biztonságról még nem is beszéltünk, hiszen jogos elvárás a nők részéről, hogy szeretetet és odaadást kapjanak tőlünk – ezt viszont már végképp nem lehet kormányprogrammá emelni. Túl azon, hogy sokan Magyarországon is szívesen feláldoznák a szentséges Életszínvonal oltárán a családdal kapcsolatos terveiket, az érzelmi intelligencia és az empátia annyira hiánycikk lett, hogy – nem vicc – okosszőnyeg vigyáz a nagyszülőkre, applikációk „nevelik” a gyermekeket, és interaktív játékot gyártanak még a kutyáknak is, amely eldobja a labdát, ha visszahozzák. Egy ilyen világban tíz plusz tíz ropogós millió ígérete sajnos többet nyom a latban, mint bármilyen nemes érzelem, vagy közösség iránti szolidaritás. Így hát – ha maradunk a rideg számoknál – ebben sajnos a kormánynak van igaza.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!