Mára lecsillapodtak az indulatok, de a múlt hét végén még tort ültek. Kiesett a magyar futball élvonalából a Puskás Akadémia, és a közösségi oldalakat elárasztották a gúnyolódó mémek, a diadalittas kommentek, hihetnénk, ekkora, cunami méretű boldogságot legfeljebb a világbéke eljövetele okozhatna. Pedig mindössze annyi történt, hogy véget ért az NB I történetének egyik legérdektelenebb évada, ugyanakkor megdőlt minden összeesküvés-elmélet, nem történt külső beavatkozás, bunda, politikai ráhatás – nem maradt benn Orbán Viktor miniszterelnök csapata.
Ő maga tudatos kommunikációba menekült: a döntő mérkőzéseket tartalmazó utolsó forduló előtt interjút adott a klub honlapjának, amelyben elmondta, nincs baja az ellendrukkerekkel, mert aki nem rokonszenvezik vele a politikában, az nyilván pezsgőt bont, ha kudarc éri a futballban vagy bármi másban, ám ezzel együtt kell élni, a klubhoz tartozó szakembereknek és játékosoknak pedig jól kell kezelniük ezt a helyzetet. Hiába ment azonban az események elé, a kárörvendés áradatát nem tudta megfékezni, mert bár ebben a mondatban igaza volt, sajnos ez a történet sokkal többről szól.
Köztudott, hogy a ma már Puskás névre hallgató akadémiát Orbán Viktor 2005-ben alapította. Ellenzéki politikus volt, akkor még nem lehetett tudni, hogy sorrendben a második választási veresége előtt; nem parancsolt állami cégeknek, nem varázsolt egyetlen csettintéssel milliárdokat a politikától gazdasági haszonra számító vállalkozásokból, viszont meg tudott nyerni az ügynek több befolyásos és tehetős embert. Az ügynek filozófiája volt: mi nagyszerű embereket szeretnénk nevelni, akik történetesen jól tudnak futballozni is. Tiszta önazonosság, önmeghatározás, identitás, ahogy tetszik.
Aztán 2010-ben nyert a Fidesz, elindult a taótámogatások korszaka, vele a kormányzati cinizmus, amely szerint nem közpénz az, ha egy cég a társasági adója egy részét nem az állami költségvetésbe, hanem a futball – vagy a másik négy látványsportág, de főleg a futball – zsebébe utalja. Hogy, hogy nem, mára a Puskás Akadémia már 11 milliárdnál jár csak ebből a forrásból, kenterbe verve egész sportágakat, és a futottak még kategóriájába utasítva a többi labdarúgó-egyesületet. Lehet állítani, hogy ennek nincs köze az alapítóhoz, csak legyen, aki el is hiszi. Közben a csapat feljutott az élvonalba, és ez a konstelláció jelentős identitászavart okozott: a források a kelleténél nagyobb patakká duzzadtak, amely aztán folyónak hitte magát. Víz ez is, víz az is, mégsem ugyanaz.