Katinka forradalma

Ha őszinték akarunk lenni, Katinkától azt sem tudjuk meg, hogy konkrétan mi a baja.

Nem azokat a napokat éljük, amikor olyan könnyű időtálló dolgot mondani az uszodai világ legújabb botrányáról, és a Katinka-ügy mellékszálai is folyamatosan szövődnek. Egy lépést hátrébb lépve viszont a dolog nem is tűnik olyan bonyolultnak.

Miről is van szó? Tavaly szenteste előtt két nappal az akkor még „csak” világbajnok Hosszú Katinka mikrofont ragadott, hogy elmondja: a Magyar Úszószövetség észbontóan elmaradott, az edzéskörülmények sokszor lehetetlenek, sporttudományos háttér pedig egyszerűen nincs is. Akkor Gyárfás Tamásék öltözőkulccsal, kamerarendszerrel és 12 milliós támogatói szerződéssel próbálták konszolidálni a helyzetet. Majd jött vízkereszt és a szerződéstépés mindenki retinájába beleégett jelenetsora a fülünkben csengő szavakkal: az Iron Ladyt nem lehet megvenni, elhallgattatni.

Tény, hogy Katinkának még a lélegzetét is alátámasztják a sikerei, legfőképp az idei évben szerzett három olimpiai aranya. Ugyanakkor tény az is, hogy a sajtótájékoztatókat, valamint az Iron Aquatics úszóklub nyári megalapítását követően Hosszú Katinka nem kínált együttműködési, de még párbeszéd-lehetőséget sem az úszószövetségnek, a nyilvánossággal pedig csak egyoldalúan kommunikál. Így aztán hiába is próbálnánk megtudni, igaz-e, hogy például az edző férj, Shane Tusup jelenlétében Katinka nem köszön az úszószövetségi vezetőknek, illetve hogy páratlanul értékes, a világ tetejéig repítő tudásukat nem hajlandók megosztani a magyar úszótársadalommal. Sőt, ha őszinték akarunk lenni, Katinkától azt sem tudjuk meg, hogy konkrétan mi a baja.

A helyzetben talán épp ez a leglehetetlenebb: a botrány kirobbantója egyszerű kinyilatkoztatásokban háborog és követel lemondást, megannyi hangulati elemmel és az uszodavilág számára tökéletesen érthető utalgatásokkal, de kevés konkrétummal. Hogy nulla fokban és esőben kinti medencében kellett edzenie az olimpia előtt, könnyen cáfolta Gyárfás: a Tüske uszoda ugyanis rendelkezésre állt. És ha jobban belegondolunk, a Magyar Úszószövetség és Hosszú Katinka konfliktusához nekünk egészen pontosan 2015. december 22-e óta nincs közünk; ha szakmai természetű, azért, ha emberi, akkor meg azért. Nem lehetünk tízmillió úszásinnováció-szakértő országa, és mivel nem éljük az életünket Gyárfás Tamás zakózse­bében, nem láthatunk rá, kire miként gyakorol nyomást. Jelzésértékű lehet viszont, amit Bernek Péter ügynöksége lebegtet: a szövetség támogatások visszatartásával tesz sportolókat neki kiszolgáltatottá.

Természetes, hogy a napvilágra kerülő részletek villanypásztorként terelik a hírekre éhes nyájat, így nem sokan maradtak megértők az úszószövetség iránt szerda este, amikor Gyurta Dániel Hosszú mellé állt. Különös, de talán a riói bronzérmessel, a bűbájos Kapás Boglárkával lehet a leginkább azonosulni, aki bár szintén az Iron Lady mellett áll, mindössze rendet és nyugalmat szeretne az uszodák világában, Kiss-, Széles-, Gyárfás- és mindenféle ügyek nélkül.

E pillanatban azt is nehéz megítélni, kinek az érdeke ez az egész: a Katinka-párti nép szemében természetesen a magyar úszósporté, amit az úszónő épp most igyekszik „felszabadítani” az elnyomó Gyárfás alól. Hogy mi vezérli, nem mondja meg, csak találgathatunk. Ha valóban az úszósport álságos, szakmaiatlan és gátlástalan vezetésének megtisztítása, akkor sok sikert hozzá. Amennyiben a saját és az Iron Aquatics pecsenyéjét sütögeti, a példaképként nagy felelősséget cipelő Hosszú Katinka ugyanúgy megvezet mindenkit, ahogyan állítása szerint Gyárfás Tamás.