Erre érkezik rendre a machiavelliánus politikai machinátorok érve: a politika harc, akinek ez nem tetszik, nem kell beleállnia. Ez a politikai logika, az ott dolgozók politikai munkát vállaltak, min csodálkoznak akkor? – ez volt G. Fodor Gábor reakciója a Népszabadság bezárásakor is. Hogy amikor a Facebook kis időre letiltja a 888-at, vagy a Momentum bemegy az Origóba, máris sajtószabadság elleni támadást kiáltanak? Hogy amikor a jobboldali Molnár Attila Károlyt betámadják egy ízléstelen komment miatt, ugyanők már nem osztják, hogy „a politika harc”, és az illető tudományos munkásságával érvelnek? Lehet, hogy mégsem hisznek annyira abban, hogy a politika valóságában minden megengedhető?
Legutóbb a kormánykritikus tudósok-elemzők könyve, a Hegymenet kavart vihart. A kormánymédiában olvashattuk is, hogy Mellár Tamás, Csaba László és Sólyom László sértett emberek, és különben is, miért most álltak elő a kritikájukkal. Hogy ugyanezt mondják évek óta: nem érdekes. A lényeg, hogy hitelesen senki sem kritizálhatja a kormányt. Ha liberális, azért, ha nem, akkor meg azért. A kormánygépezet ledarál, az élet megy tovább. Másnap legfeljebb Bayer Zsolt ad egy őszintén sóhajtozó interjút arról, hogy a rendszerváltáskor ők meg akartak haladni minden megosztottságot, és egyszerre fért el a polcukon Tina Turner meg Csoóri Sándor.
