Egy káoszba fulladó ország

Amelyik vállalat megtetszett a venezuelai kormánynak, azt egyszerűen elvette.

Lukács Csaba
2017. 07. 22. 13:40
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az országban nemcsak gazdasági értelemben van baj, a politika is patthelyzetbe került. Az ellenzéki többségű parlament nem tudja leváltani Nicolás Maduro újbaloldali kormányfőt, aki (még) élvezi a hadsereg támogatását. Vannak tanulságai is a múlt vasárnap sikerrel megszervezett alternatív népszavazásnak, amelyen a hétmilliónál is több résztvevő 98 százaléka a fennálló hatalom ellen szavazott. A legfontosabb: nincs szükség katonaságra, rendőrségre, több tízezernyi közalkalmazottra sem ahhoz, hogy jól meg lehessen szervezni egy szavazást. Sőt, még kormányzati-önkormányzati épületekre sem – utcán felállított sátorban is jól lehet voksolni. Ráadásul arrafelé bonyolultabb a szavazás menete: az urnánál megjelent polgár személyi igazolványát elkérték, felírták nevét, igazolványának számát, elkérték aláírását, majd végül még az ujjlenyomatát is. Egyébként miután összesítették a voksokat, ezeket a listákat nyilvánosan elégették – nem akarták, hogy a kormány később ezek alapján azonosítsa az embereket.

Miközben Maduro minden eszközzel a hatalom megtartására koncentrál, nem tudja biztosítani az országban a rendet. Caracas a világ legveszélyesebb városa. Amikor az utcán elővettem az okostelefonom, hogy fényképezzek, kísérőimet a guta kerülgette – kevesebbért is öltek már arrafelé. Az emberek sötétedés után nem mennek utcára, még autóval is csak akkor, ha nagyon muszáj. Éjjel például már meg sem állnak a piros lámpáknál, mert ha nem mozog a jármű, könnyedén kirabolhatják a banditák. Fényes nappal sem ajánlatos úgy utcára menni, hogy látszik, valamilyen érték van nálunk.

Venezuelából hazafele tartva Panamavárosban töltöttem egy napot. Szomszéd ország, ugyanolyan klíma, hasonló szokások. Este, sötétedés után döbbentem rá a hatalmas különbségre – ahogy lement a nap, itt nem eltűntek az emberek az utcáról, hanem megtöltötték azt. Hosszan bolyongtam a városban, mámorító érzés volt újra vacsorázó, söröző, egymással beszélgető emberek között lenni. Ráadásul nyugodtan elővehettem a telefonomat, nem kellett attól tartanom, hogy megölnek érte. Lám, néha ilyen kevés is elég pár pillanatnyi boldogsághoz.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.