A kormány az elmúlt hetekben Soros-plakátokon játszott Ki nevet a végén?-t. Melyben egy-egy hatos dobásnál csak az jelent nagyobb élvezetet, ha a másik bábuját kiütjük. Hatalomtechnikai szempontból még gyorsabb és hatékonyabb az abesszin makaó, amire Tarlós István főpolgármester is hivatkozni szokott. Egyszerű: a kezdő nekitámad a másiknak: Mondj egy számot! Erre amaz benyögi: 25. A támadó válaszol: 26, én nyertem! Kovács Zoltán, a Miniszterelnökség államtitkára múlt szombaton így kábította a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Közigazgatási Kar szakirányú továbbképzési szakán végzetteket: „A polgári kormány tartalmában és minőségében megreformálta a közigazgatási rendszert, az államigazgatásban és a kormányzati működésben az ügyfélközpontúság és a közcélok szolgálata valósul meg.” Hofi Géza a hetvenes években erre azt mondta volna: valósul meg a jó édes ! – majd a kezében lévő ereszcsatorna a sarokban landol.
Akinek hivatalos intéznivalója van, ma is rettegve megy a kormányhivatalba: elegendő lesz-e a lefoglalt időpont napjára kivett szabadság? Az unott ügyintézőket sok helyen felváltották a kedvesebb arcok, de a bürokrácia nem csökkent. Hiába ígérgette Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter, aki a bürokraták kirúgásában látta a megoldást, miközben leépítették az önkormányzatokat. Elvették az oktatást, az egészségügyet, a hulladékgazdálkodást, viszik a közlekedési és a közműcégeket. A települések zömét már saját dolgozóik fizetésemelése is csődbe vinné, nem csoda, hogy a hivatalnokok sztrájkolnak. A hatalomnak ez nem számít, a falut, a vidéket zsebre vágták, jórészt a modern városoknak nevezett megyeszékhelyeket is. Ám a lázadozó Budapest közigazgatását fenekestül felforgatnák, ha a Fidesz 2018-ban ismét kétharmaddal győzne. Már ma sincs szükségük Tarlós Istvánra, ám a kerületekre sem, csak a központi akarat végrehajtóira.
