Célt tévesztő tabudöntés

Általános, egyenlő és titkos választójog – az erről szóló vitát a történelem már lezárta.

Amit a Jobbik javaslata az irányt kissé elvétve valójában célba vett, az a magyar parlamentáris hagyomány dicstelen eleme, a választást beszennyező, a törvényeket rendre leleményesen kijátszó visszaélések sorozata. Vagyis a szavazatvásárlás. A választási korrupció. Bár tetten érni a bűnösöket csak a legritkább esetben sikerül, mindenki tudja, hogy a veszély valós, a jelenség ma is létezik, legfeljebb a mértékéről lehet vitázni. És elsősorban a legszegényebb, legkiszolgáltatottabb, jellemző módon kevéssé iskolázott polgártársaink voksáról van szó. Akik egyébként hajlamosak távol tartani magukat a politikától, jelentős részükben nincs hajlandóság a szavazásra sem. Éppen ezért a politika a kampányon kívüli időszakban általában tudomást sem vesz erről a rétegről. Felemelni, helyesebben: a felemelkedéshez hozzásegíteni őket nehézkes és költséges folyamat, ráadásul a befektetés rövid távú politikai haszna felettébb bizonytalan. Olcsóbb és célravezetőbbnek látszik hát négyévente valamilyen trükkel kicsalni e körből minél több szavazatot. Azt hiszem, sokan ismerünk efféle történeteket.

A tömegdemokrácia tökéletlensége nem mai felfedezés, a káros jelenségek ellen fel lehet és fel is kell lépni. A hosszú küzdelemben kiharcolt általános választójog visszametszése viszont bizonyosan nem jó irány. Az LMP máshol keres kitörési pontot: a választásra jogosultság korhatárának 16 évre csökkentésével éppen nem jogkorlátozó, hanem kiterjesztő javaslatot tett, ami szimpátiát és támogatást érdemel. A múlt század elején Tisza István nagyon is józan megfontolásból óvott a szavazati jog gyors és radikális kiterjesztésétől, mondván, csak a műveltség gyarapodása révén válhat a nép védetté a demagógiával szemben. Az akkori vitát a történelem lezárta, ám a politikai osztály felelőssége nem illant el: tájékozott, a manipulációs gépezeteknek ellenállni képes, felelős döntést hozó választói közösséget megfelelő oktatási rendszer, széles kör számára hozzáférhető kulturális javak és sokszínű, kiegyensúlyozott nyilvánosság formálhatnak. És itt bizony van mit számon kérni a mostani kormányon.

A felháborodáson, a tehetetlenség hangsúlyozásán és megvalósíthatatlan ötletek felvetésén túl az ellenzéknek lenne lehetősége az értelmes cselekvésre is. Például gondoskodhatna arról, hogy minden szavazókörben legyenek megbízható emberei. Gyakorolhatna folyamatos nyomást a kormányra a külföldön dolgozó magyarok joggyakorlása előtti akadály lebontása érdekében, s rábírhatná őket a szavazásra. Kellő erő híján pedig felesleges a valóban durván aránytalan és kizárólag a Fidesz–KDNP által megszavazott választási rendszer teljes megváltoztatását a zászlóra tűzni. Elég lenne végre alkalmazkodni hozzá.