Elkezdődött a kampány a határon túl is: az elmúlt napokban a Székelyföldet járva több településen láttam plakátot, amelyen arra biztatják az ott élő, magyar állampolgársággal is rendelkező embereket, hogy regisztráljanak a 2018-as választásra.
A téma a magyar társadalmat is megosztja – baráti körben többször volt parázs vitám arról, jó ötlet volt-e a polgári kormánytól, hogy három éve a határon túli magyarok is szavazhattak, holott nem fizetnek Magyarországon adót.
A nemzeti ünnepre időzítve jött a Publicus Intézet felmérése is a kérdésről. A Vasárnapi Hírek megbízásából azt vizsgálták egy reprezentatív közvélemény-kutatás során, hogyan vélekednek a hazaiak a határon túli magyarokkal kapcsolatban. A megkérdezettek kétharmada helyesnek tartja, hogy a határon túli magyarok kérhetik a magyar állampolgárságot, azzal viszont már nem értenek egyet, hogy szavazati jogot is kaptak. Azzal főleg nem, hogy különböző a határon túli és a kivándorolt magyarok szavazáshoz való hozzáférése. Érdekes, hogy még a Fidesz szavazói is megosztottak a határon túli magyarok szavazati jogát illetően: 35 százalékuk nem támogatja. Sőt, a Fidesz szavazóinak kétharmada helyteleníti azt is, hogy a kettős állampolgárok és a külföldön élő magyarok hozzáférése a szavazáshoz különbözik.
Attól tartok, ebben a kérdésben a tájékozatlanság és a demagógia vezeti az embereket. Sokszor leírtam, mégis meglepi vitapartnereimet, ha felemlegetem: 2014-ben a határon túli magyarok egyetlen mandátum sorsáról döntöttek. Feltehető így is a kérdés: sajnáljuk tőlük ezt az egy szem helyet?
Egy másik fontos, ám kevéssé ismert tény: a határon túli magyarok szavazata feleannyit ér, hiszen csak pártlistákra szavazhatnak, egyéni választókerületi jelöltekre nem. És itt elérkeztünk a külföldön dolgozó magyarok kérdéséhez, ami a legjobban megosztja a hazai társadalmat. Mert – szól az érvelés – a határon túli szavazhat levélben, a külföldön dolgozó, de anyaországi lakhellyel rendelkező nem, neki a követségen kell sorban állnia. Amennyiben egy Nyugat-Európában dolgozó hazánkfia állandó lakhelyre bejelentkezik abban az országban, ahol él és dolgozik (és közben megszünteti magyar lakcímét), akkor pontosan ugyanolyan jogokkal és lehetőségekkel élhet, mint a határon túli magyarok: csak fél szavazata lesz (hiszen egyéni választókerület nincs külföldön), viszont voksolhat levélben. Ha az átjelentkezéssel járó adminisztrációt nem végzi el, akkor ideiglenes külföldön tartózkodónak számít, így vagy a követségen voksolhat (az egyéni választókerületek jelöltjeire is!), vagy jöjjön haza. Azt gondolom, ez logikus döntés a törvényalkotó részéről – emiatt diszkriminációt kiáltani nettó demagógia.