Az éjszaka közepén Béla (79) megint arra riadt, hogy valaki dörömböl az ajtaján. A nyugdíjas mozdonyvezető gyöngyöző homlokkal húzta magára a takarót, remélve, hogy zaklatói gyorsan megunják a dolgot. A férfi az utóbbi napokban ki sem mert mozdulni a lakásából. Mióta egy újságírónak beszámolt keserű tapasztalatairól, üldözőin eluralkodtak az állatias indulatok. Névtelen, fenyegető üzeneteket csúsztattak be az ajtó alatt, rajtuk lakáskultúra-magazinokból kivágott betűkből formázva ez állt: „Vona ezért még megkeres, te vén szennyvízláda.” Béla a negyediken lakó Komlósék fiára, Kareszre (24) gyanakszik, aki már nem visel bakancsot, viszont jobbikos. Az utóbbi hetekben rendszeresen beüvölti neki: „Mire én megyek nyugdíjba, már bérunió lesz!” A férfi próbált Komlós anyuka lelkére beszélni, de az is csak legyintett. Valószínűleg Dúró Dóra-szimpatizáns.
Nem csak rajta vett erőt az utóbbi hetekben a félelem. A szomszéd Marika néni (74) a piacra sem mer kimenni, mióta a kis kerekes bevásárlótáskáját gyűlölködés tárgyává tették. Az egykori gyógyszertári alkalmazott azon gondolkodik, hogy unokaöccséhez, Zsolthoz (66) költözik. Viszont fél elindulni, mióta egy politikai párt a vidékieket tette célpontjává. Marika számára nem titok, hogy a hetediken lakó Tomika (21) momentumos. Korábban rendszeresen utánakiabálta az utcán: „Istenkém, mennyire rühellem a magadfajta vidékieket, vén banya!” A fiú azt is hozzátette, hogy vigyázzon, majd a Fekete-Győr András móresre tanítja. „Előbb az origósok, aztán maga jön!” – fenyegetőzött a fiú. Marika biztos benne, hogy mostanában csak azért vonult vissza ez a Tomika, mert készül az őszi zavargásokra. Közben látni, ahogy a lakótelepi pingpongasztalnál üldögél a többi kis Soros Györggyel együtt. Nemrég volt a kezükben egy Srdja Popovic-útmutató is. Huligánok – kiáltaná utánuk, ha merné.
Marika irigykedik Zsoltra, aki ugyan csak hetven kilométerre lakik Budapesttől, de így is vidéki kormányszimpatizánsnak számít. Szereti a hazáját, a migránskvótát nem, és egyesek szerint csak a köztévét nézi. Hűséges Fidesz-szavazó, igaz, még senki nem magyarázta el neki, mit jelent a gazdasági függés az oroszoktól. Marika büszke az unokaöccsére – akire annyit hivatkoznak a hírműsorokban. Legutóbb mondjuk azt hallotta a politikai elemzőtől, hogy Zsoltnak csak a rezsicsökkentés számít, meg hogy legyen a boltban tej, és az emberi jogokat úri huncutságnak gondolja. Akadnak rosszindulatú, balliberális „szakértők” is. Amikor Marikának azt kellett hallania az egyiktől, hogy ugyanez a Zsolt az emberi jogokkal mit sem törődik, nagyon felbosszantotta magát. Hangosan pörölt a tévével, pedig azt általában csak Németh Sándorral szokott vasárnaponként.
Ez a köztévés dolog nem is igaz, Zsolt mást is néz, miután az unokája, Péter (23) bekötötte neki az internetet. Azóta a kedvenc foglalatossága az internetes póker és az, hogy hosszú kommentekben küldjön el mindenkit a fenébe. Ilyenkor trágárul ordibál, és a XX. század traumáit hörgi fel. A volt villanyszerelő biztos benne, hogy faluját hamarosan üdülő migránsok lepik el. – Csak nehogy Soros nevessen a végén! – kiált fel olykor elkeseredetten. Tudja, hogy ez felháborító. Múltkor rá is kiabált egy ilyen sötét alakra, aki fejtetőig be volt burkolózva, de kiderült, hogy csak a Részeges Lali (64) az, aki a nyugdíja megérkezését ünnepelte. Zsolt nem bírja Lalit. Az a hülye állítólag Botkát szereti!
Az ellenszenv kölcsönös. Lali, aki valaha kőművesként kereste kenyerét, biztos benne, hogy Zsoltot valaki fizeti azért, hogy folyamatosan kommenteket írjon. Úgy sejti, egyenesen a Lendvay utcából irányítják a férfit, aki régen jó ember volt. Csak aztán, Lali álláspontja szerint, „megőrült”. Valószínűleg nem akarja, hogy fizessenek a gazdagok – vonja le ilyenkor a következtetést. Lali a kocsmában hall ezt-azt, és biztosra veszi, hogy hamarosan stadionépítés kezdődik a faluban. Talán ott akar majd az egyik kormánypárti lap főszerkesztő-helyettese végezni a Botka úrral – aggódik Lali. Felháborítónak tartja a dolgot, nem tudja, hogy képesek egyesek idáig jutni. – Ezért a lámpavason fogtok lógni – kiáltja oda néha elkeseredetten Zsoltnak, akivel egyébként együtt jártak általános iskolába, majd tinédzserként közösen ittak a közeli Szolnokon. Akkor még együtt hajkurásztuk a csajokat – emlékszik Zsolt is, aki szerint viszont Lalit azóta elragadta a genderszekta. Ide nem fog transznemű mosdókat telepíteni – dühöng magában.
Igaz, most nem ér rá ezzel foglalkozni, mert tudja, forró ősz közeleg. Lélekben maga is készülődik, de előbb még fel kell hívnia a Pétert. Rég nem hallotta már a hangját annak az áldott jó gyereknek. Szeretné, ha a fiú többször is meglátogatná, és bemutatná végre újdonsült menyasszonyát.
