Sajnos Balog és a kormány viszonylatában efféle törekvésekről nincs tudomásunk. A vallástörténet ismer időszakokat, amikor a hit elhallgatását, megtagadását bocsánatos bűnnek tekintették. Üldözések idején ha valaki nem vállalta a mártíromságot, és az életét mentendő megtagadta az Urat, megfelelő bűnbánat után visszatérhetett a közösségbe. Balog esetében sem a bűnbánatnak, sem a kényszerítésnek nincs nyoma. Annál is érdekesebb ez az ellentmondásos helyzet, mert kormánybéli társai is keresztények állítólag. Azt hirdetik magukról: ők a keresztény Európa utolsó védőbástyái. Ehhez képest lépten-nyomon olyan intézkedéseket hoznak, amelyek köszönőviszonyban sincsenek a jézusi tanokkal. Ha másnak nem, legalább Balog nagytiszteletű úrnak illett volna figyelmeztetni minisztertársait, hogy ne olyan döntéseket hozzanak, mint az Úr ellenségei, ha már igényt tartanak a megtisztelő „keresztény” jelzőre.
Persze sokféle kereszténység van. Még senkinek sem sikerült összeszámolnia, hogy az elmúlt kétezer évben hányféle felekezet, szekta, irányzat, lelkiség, mozgalom lépett fel ekként, sőt nemegyszer egyedüli üdvözítőnek hirdetve magát. Úgy látszik, most a nemzeti együttműködés rendszere (NER) is megalkotta a maga keresztény társulatát, amelynek ugyan semmi köze a krisztusi normákhoz, de főpapok áldásával bír. Hitelveiket a miniszterelnök szokta kinyilatkoztatni, és a szóvivők kommunikálják.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!