Megosztotta magvas gondolatait a Képmás magazin olvasóival Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere. Igazán épületes szellemi tápszer kerekedett belőle. Megtudhatjuk többek között: „Az iskolai nevelés egyik feladata, hogy megtanítsa kritikusan olvasni a híreket a médiában, az ellenzékieket és a kormányoldaliakat is.” A nemes célt csak helyeselni és támogatni lehet, ám az újabb nemzeti konzultáció fényében meglehetősen bizarr információ. Gondoljunk bele, mi sorsra jutna a „nemzeti konzultáció”, ha a magyar lakosság kritikusan olvasná a híreket? Nyolcmillió kérdőív kerülne egyszerre a kukába, ahová kritikus olvasás után való. Bár a kritikusan olvasók országában ezt az egész hatalmaskodó bagázst régen a méltó helyére tették volna.
Ám ha már szóba hoztam a készülő nemzetzaklató konzultációt, idézzük meg, hogy Balog nagytiszteletű úr miként viszonyul a migránsok okozta problémákhoz. „Miközben a hatóságoknak, az államnak az volt a feladata, hogy kerítést építsen, és elérje, hogy menjenek be a menekültszállásokra, ahol regisztrálják és ellátják őket, keresztényként bátorítottam a gyülekezetet, hogy vigyenek ennivalót, takarót, gyógyszert a Keleti pályaudvarhoz, hogy ne csak nőkön, gyerekeken, betegeken segítsenek, hanem minden krízishelyzetben lévő, manipulált, becsapott emberen.” Figyelemre méltó kijelentés ez! Balog bevallja, hogy maga is „migránssimogatásra” adta a fejét, sőt másokat is biztatott rá, holott jól tudjuk, a hatalompárti véleménytulajdonosok a „migránssimogatókat” hazaárulónak, a kereszténység megtagadóinak, Soros-bérencnek hirdetik. Balog mégis a kormány elvárásai ellenére cselekedett, amit akár tettnek is mondhatnánk – de sajnálatos módon egyáltalán nem az emberi kiválóság valamely megnyilvánulásáról van szó.
A miniszter maga rontja le bizonyítványát a „keresztényként” szó használatával. Hiszen ez arra utal, hogy gyülekezetében keresztényként viselkedett, a kormányban viszont nem. A két különböző közegben két homlokegyenest ellentétes értékrendet és magatartásformát követett, amit csak erős elfogultsággal lehet egyénisége sokszínűségeként jellemezni. A keresztények általában mindenféle környezetben, társaságban, élethelyzetben hiszik, vallják, cselekszik hitük előírásait. Nincs olyan, hogy valaki csak otthon vagy a templomban keresztény, de a kettő közötti úton már pogány. Sőt, azt is elvárják a keresztényektől, hogy a más nézeten levőket igyekezzenek meggyőzni a jézusi igazságról.
