Európában ma sok helyen az iszlámtól félnek, sőt van, ahol ellenségnek tekintik. Magyarország nem ilyen ország. Magyarország az iszlámot az emberiség egyik nagy szellemi és lelki alkotásának tekinti, amely sok száz millió embert segít hozzá, hogy az emberi élet létezésének magasabb értelméhez eljuthasson. Ezért mi az iszlámról is a tisztelet hangján beszélünk.
A fenti néhány mondat idézet. Magyarország miniszterelnökétől származik. Orbán Viktor mindezt nem valamikor réges-régen, még Soros-ösztöndíjasként mondta, hanem jobboldali kormányfőként 2015-ben, vagyis már a nagy migránskrízis idején, amikor kormányzati körökben a mecsetépítés gondolata sem volt tabu. Félreértés ne essék: én semmi kivetnivalót nem találok az elhangzottakban, egy európai ország vezetőjéhez méltó ez a szöveg. Csakhogy mindenki pontosan tudja, aki itt él, hogy a Fidesz és médiája verbális lincseléssel jutalmazná azt az ellenzéki politikust, aki most ugyanezt mondaná.
Ahogy meg is teszik ezt Vona Gáborral, akinek néhány évvel korábbi, Törökországban elhangzott szavait idézik több-kevesebb pontossággal. Az elmúlt három évben folytatott permanens migránsellenes kormányzati kampány üzenetéhez nemcsak a Jobbik elnökének, hanem a miniszterelnöknek az idézett kijelentései sem illeszkednek. Ezernyi kormánypárti megszólalás, lebutított kampányok sora alakította ki hazánkban azt a véleményklímát, ahol bizony az iszlámról nem szokás a tisztelet hangján beszélni. Sokan kifejezetten rettegnek az országot elárasztani, meghódítani igyekvő muzulmán tömegektől, akiktől a széles körben elterjedt vélekedés szerint egyedül a szerb határra emelt kerítés nyújt hatásos védelmet. Az a kerítés, amelynek megtartásában – és vele együtt a határvédelem kiemelt fontosságában – szinte teljes konszenzus van a hazai politikai erők között, még ha a Fidesz plakátkampánya az ellenkezőjét hazudja is.
De ez az írás nem a valóság utáni világ kampánytechnikáiról, a semmilyen erkölcsi féket nem ismerő propagandakormányzásról szól. Hanem arról, hogy mit is kezd a magyar politika, közelebbről a jobboldal az iszlámmal. Nem volt olyan rég, amikor sok, a Fidesz holdudvarához tartozó újságíró hőse az állig felfegyverzett izraeli katonákat kővel dobáló palesztin fiú volt. Amikor Simon Peresz néhai izraeli elnök egyik szerencsétlen mondatába kapaszkodva attól rettegtek sokan, hogy a zsidók tokkal-vonóval felvásárolják Magyarországot. Ma ugyanezek a körök nem hallatják a hangjukat, amikor a miniszterelnök környezetével is kapcsolatba hozható arab milliárdosok értékes belvárosi ingatlanokat szereznek meg.
A Fidesz mindig is erős atlantista szárnyát leszámítva az elmúlt másfél évtizedben számos, a nyugati világban érthető okokból csalódott magyar jobboldali hajlamos volt inkább az arab világ mellé állni az Amerika támogatását maga mögött tudó Izraellel szemben. Volt ennek olykor antiszemita éle is, de méltánytalan volna erre leegyszerűsíteni a jelenséget. Az individualista nyugati civilizációt, a kereszténység vállalásától ódzkodó Európai Uniót bíráló jobboldal némi szimpátiával tekintett a muzulmán világra, ahol megkérdőjelezhetetlen a vallás, a hagyomány közösségteremtő ereje. Ezt a hullámot lovagolta meg a Nyugatnak oda-odamondogató Orbán Viktor számos híve mellett Vona Gábor is. Iszlámbarátság terén tehát nincs mit egymás szemére vetniük – ezért is álságos, kettős mércével mérő a Fidesz lejárató kampánya.
A menekültválság fordulatot hozott, a keresztény Magyarország és Európa védelme a muzulmán hódítástól a kormányzati kampány vezérfonala lett, és a közös ellenség össze is hozta Orbán Viktort a jobboldali véleményvezérek által korábban súlyos szavakkal illetett szélsőséges izraeli miniszterelnökkel, Benjamin Netanjahuval. Ugyanígy a miniszterelnök elvbarátai Európában mára az iszlámellenes politikusok lettek.
Az iszlámellenesség és az iszlámbarátság azonban egyaránt buktatókat rejt. Ahogy a kormányfő három éve érzékeltette: az iszlámellenesség nem jó irány. A nyugati világnak az iszlamizmus az ellensége, de nem tekinthet potenciális öngyilkos merénylőként több mint egymilliárd emberre. Ám a nyugat-európai tapasztalat azt is megmutatta, hogy az ottani világ és az iszlám együttélése felettébb problematikus. – Az iszlám nem puszta hit. Az jogrend, társadalmi berendezkedés, olyan viszonyrendszer, amely meghatározza az ember életét a születésétől a gödörig, napi 24 órában – ezt az év felét Indonéziában töltő Bartis Attila író mondta a napokban a Népszavának. Fontos a tisztelet, de fontos a köztük és a közöttünk való különbségtétel képessége is. Mindez viszont messze túlmutat már a napi kampánycsaták valóságelemeket legfeljebb nyomokban, méltányosságot pedig még úgy sem tartalmazó világán.
