Családvédelmi akcióterv: korszakos nemzetmentés

Orbán Viktor honosította meg Magyarországon az évértékelő beszéd intézményét, melynek keretében mindig az ország előtt álló hosszú távú kihívásokkal foglalkozik.

A többgyermekes anyák kiemelt támogatásban részesülnek a tervek szerint Fotó: Katona Vanda

Orbán Viktor honosította meg Magyarországon az évértékelő beszéd intézményét, melynek keretében mindig az ország előtt álló hosszú távú kihívásokkal foglalkozik.

Míg az ellenzék pár száz embernek bohóckodik és az Orbán-gyűlölettől megrészegülve a náciktól a baloldalig terjedő morbid koalíció létrehozásán erőlködik, addig a nemzeti kormány olyan sorsdöntő kérdésekkel foglalkozik, mint az Európa jövőjét meghatározó bevándorlás vagy a demográfiai kihívások.

A 2010 óta eltelt időszakban a magyar gazdaság soha nem látott ütemben növekedett, a száraz makrogazdasági mutatók pedig a dinamikus bérnövekedésnek és a folyamatosan javuló életkörülményeknek köszönhetően minden magyar számára érezhetővé váltak a hétköznapok során.

Minden kutatás egybehangzóan azt mutatja, hogy a magyarok levetették magukról az örökös pesszimisták jelmezét, és optimistán tekintenek a jövőbe. Ehhez olyan kemény és vakmerő kormányzati munka kellett, amely a kezdeti kritikák ellenére is töretlenül kitartott az eredeti irányelvek mellett.

Erre a kiszámítható gazdasági környezetre alapozva hosszú idő után ismét van lehetőség arra, hogy olyan nemzetmentő politikát folytassunk, amely több évtizede megfigyelhető negatív trendeket állít meg.

A legégetőbb probléma mindenképpen a csökkenő népesség, amelyre Nyugat-Európában a bevándorlást javasolják gyógyírnek. Ezzel szemben a magyarok szinte egyöntetűen azt várják el, hogy a kormány a családtámogatási rendszer bővítésével vessen véget ennek a régóta megfigyelhető negatív folyamatnak.

Magyarország az elmúlt kilenc év megfeszített munkájának köszönhetően már van olyan erőben, hogy képes legyen erre, ennek köszönhetően van lehetőség elindítani a hétpontos családvédelmi tervet, amelynek keretében ismét több száz milliárd forintot ad a családoknak a kormány. Ez Európában is példa nélküli, sehol máshol nem fektetnek ennyi energiát a családok támogatásába és erősítésébe.

Nem véletlen, hogy egyre több országból érkeznek hazánkba tanulmányozni az itteni kormányzati intézkedéseket, amelyek már érezhetően megváltoztatták a magyarok mentalitását és hozzáállását a családokhoz. Ha ez a lépés is sikerül, akkor minden bizonnyal korszakalkotó kormányzásról beszélhetünk, amely az illegális bevándorlás megállítása mellett a nemzet egyik legnagyobb gondját is sikerrel kezelte.

Az ellenzéknek lassan már semmilyen témája nem marad, hiszen a miniszterelnök a több száz milliárd forintos családtámogatás mellett bejelentette a budapesti kórházfejlesztéseket, a 700 milliárd forintos egészségügyi befektetést vagy például a szegénység teljes felszámolását célzó kormányzati terveket.

Nem véletlen, hogy szemmel láthatóan egyre elkeseredettebbek a bevándorláspárti politikusok. Ennek tudható be Gyurcsány Ferenc további radikalizálódása, aki már egyenesen lázadásra szólítja fel az embereket.

A nemzeti oldallal szembehelyezkedő politikai erők számára már a képviseleti demokrácia legfontosabb intézményének, az Országgyűlésnek sem szent a tekintélye. Ezzel saját választóikat veszik semmibe, akik a tavalyi országgyűlési választáson azért szavaztak rájuk, hogy a parlamentben képviseljék őket.

A bevándorláspártiak elkeseredettsége annak tudható be, hogy elbukott a decemberi és januári próbálkozásuk, a szűk balliberális véleménybuborékon kívül senki sem volt kíváncsi az általuk szervezett tiltakozásokra és sztrájkkezdeményezésre.

Szintén bukásra van ítélve a Jobbikkal történő együttműködésük is, hiába próbálkoznak a párt antiszemita és rasszista botrányainak relativizálásával. Sneider Tamás ügyei, Gyöngyösi Márton kijelentései vagy például a regionális igazgatóként a Jobbikban dolgozó antiszemita Kulcsár Gergely annak a tanúbizonysága, hogy a Jobbik cukiságkampánya csupán egy kommunikációs trükk, az álca alatt ugyanazok a politikusok tevékenykednek, akiktől nemrég még a balliberális oldal élesen elhatárolódott. A legnevetségesebb módon Karácsony Gergely igyekezett átírni a múltat: ő egyenesen a saját nyilatkozatait tagadja le.

Ez a politikai húzás ugyanakkor rendkívül átlátszó. Mindenki számára egyértelművé tette a bukott miniszterelnök-jelöltből főpolgármester-jelöltté avanzsált Karácsony, hogy a hatalom érdekében mindenre képes, akármilyen elvtelen alkuba belemegy.

A hazai ellenzéki politikusok tevékenysége beleillik a nemzetközi trendbe, ahogy például Gyurcsány Ferenc a lázító üzenetek mellett globális kormányzásról is beszélt. Ez a célja szerte Európában a Soros György által támogatott bevándorláspárti erőknek, ezért próbálkoztak számos nagyvárosban tiltakozásokkal a nemzeti erőket meggyengíteni.

Mindez tehát már az európai parlamenti választások kampányának a része, amelyben a nyugat-európai bevándorláspárti politikusok minden, eddig sosem látott eszközt képesek lesznek bevetni hatalomban maradásuk érdekében.

A közvélemény-kutatások és az eddigi nemzeti választások azonban azt mutatják, hogy a bevándorláspárti álláspontot az európaiak elutasítják, és többségük továbbra is kiáll a nemzetállamok mellett.

Ezért is fontos a májusi választás, hiszen az egy újabb fordulópontja lesz a nemzetállamokat támogató és a globális kormányzást akaró politikai erők összecsapásának.

Ha megváltozik Brüsszelben a széljárás, akkor Magyarország és a hozzá hasonlóan gondolkodó országok tovább tudják erősíteni pozícióikat. Ehhez azonban sokat kell még tenni az elkövetkezendő hónapokban: ki kell védeni a Soros György által támogatott nem kormányzati szervezetek és politikusok újabbnál újabb támadásait.

A szerző politológus