Európa békéje már a múlté

Az európai stabilitás helyreállításáért folytatott hatalmi harc eddigi eredményét tekintve a békéért folytatott fegyverkezés önellentmondásában összegezhető.

Földi László
2019. 02. 16. 8:00
Rendőrök a berlini forgatagban. Csillogó erőd Fotó: MTI/EPA/Clemens Bilan
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A kondorkeselyű felszáll, hogy a magasból tekintsen az elhullott zsákmányállatra, kiszűrje, van-e más konkurens keselyű a horizonton. Csakhogy mire újra leszáll a prédához, döbbenten tapasztalja, hogy a varjak serege már végzett, hátrahagyva a nehezen emészthető csontvázat. Vagyis miközben az Európa biztonságát garantálni hivatott NATO-hadtestek Oroszország irányából várnak támadást, és ellenséges rakétacsapásra készülve az eget kémlelik, Európát olyan szárazföldi erők kerítik hatalmukba, amelyek egészen más irányból, tömegesen és többnyire gyalogosan érkeznek. Biztonságunkat operatív támadás érte és éri folyamatosan, amellyel szemben a legmodernebb rakéták sem jelentenek védelmet. Az ilyen típusú kihívás másfajta reagálást igényel, amely megelőzi a bajt, nem pedig utólag regisztrálja, mit is kellett volna tenni.

A valódi ellenség – amelyet hívhatunk ISIS-nak, szélsőséges iszlám fundamentalistáknak vagy dzsihadistáknak, nemzetállamok felszámolását erőltető, Európát elárulni kész politikusoknak vagy csupán köztörvényes bűnbandáknak – pestisként terjedő végveszélyt jelent Európára. Az ő azonosításuknak és ártalmatlanná tételüknek nem a katonaság, hanem a „láthatatlan haderő”, a titkosszolgálatok szerepét és stratégiai értékét kellene felértékelnie, hiszen ez rájuk vár, nekik ad feladatot. Csakhogy a sokrétű európai védelmi rendszer fajsúlyos nyugati szereplői – politikusok, rendvédelmi erők, bíróságok – éppen a legkritikusabb, legkockázatosabb kihívásokat hagyják látványosan figyelmen kívül. Így következhet az be, hogy a 2015-ös tömeges ellenőrizetlen bevándorlás után ismét, immáron második hullámban kiképzett terroristák utaznak a kontinensre, gyakorlatilag a legegyszerűbb trükkök segítségével. Tehetik, mert máig nem lépett életbe az unió tagállamait egyaránt védő egységes, szigorú határvédelmi rezsim.

Ismert, büntetésüket letöltött dzsihadisták százával szabadulnak kettő-öt év után a börtönből, és veszik az irányt Európa felé, növelve a már most is képtelen nagyságrendű megfigyeltek körét. Operatív tiszti kiképzést kapott muszlim katonák önfeledten építik hálózataikat Európa szinte valamennyi országában. S ne tévedjünk, a beépülés célpontjai a rendőrség, a hadsereg, az állami intézmények és minden olyan objektum, amely megfelelő pozíció az információszerzéshez, merényletek előkészítéséhez vagy akár lebonyolításához. Az idő múlásával és a védekezés félreértelmezésével – úgymint a hadiipar fejlesztése – csak azt érjük el, hogy a folyamatok visszafordíthatatlanul elsodorják a védelmi képességeinket.

Valós identitásukat rejtő friss bevándorlók aránylag rövid, egy-két éves itt tartózkodás után egy-egy ország hadseregébe is kérhetik felvételüket, hiszen zsoldos seregek léteznek Európa országaiban. A sorkatonaság megszűnése eleve csökkentette a harckészültséget. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy nem az adott országban született fiatalok alkotják a hadsereg élőerejének egy jelentős részét, csak egy ugrás, hogy sikeresen vizionáljuk, kiknek a kezébe kerülhet a rakéták indítógombja egy óvatlan pillanatban.

Harc nélküli győzelemre már számos példa volt a történelemben. De mindenképpen el kellene kerülni, hogy olyan emberek férkőzhessenek az egyre nagyobb rombolóerővel rendelkező rakéták közelébe, akik valóban komolyan gondolják, hogy mi, őshonos európaiak kultúránkkal, vallásunkkal, vagyis már puszta létezésünkkel az ellenségeik vagyunk.

Kontinensünk biztonsági kihívását az illegális migráció kapcsán megnövekedett terrorveszély jelenti. Az erre adott rossz katonastratégiai válasz a küzdelem végkimenetelét is eldöntheti. Ha ugyanis a kontinens, észlelve a veszélyt – részben pótcselekvésként – fegyverkezni kezd, azzal egyben a küzdelemben eleve rossz fegyvernemet választ. Országaink komplett arzenálokon ülnek, és immáron a nehéztüzérséget is rossz irányba állították.

Ráadásul hatékony elhárítás híján és hibás helyzetfelismerésből adódóan éppen a védelem megszervezésére hivatottak szerelhetik fel a folyamatosan beáramló idegen, ellenséges „gyalogosok” seregeit rakétákkal és ágyúkkal.

A szerző az Információs Hivatal egykori műveleti igazgatója

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.