Ami jó Amerikának, nem biztos, hogy megfelel Európának

Ha a bevándorláspárti globalisták kerülnek többségbe, irány az egyesült, föderatív Európa. Ha így alakul, megszűnünk nemzetállamként létezni 1019 év után.

Budapest, 2018. február 17. Molnár Csaba, a DK ügyvezető alelnöke és felesége, Szűcs Kinga (j), valamint Dobrev Klára, Gyurcsány Ferenc pártelnök felesége (b) a Demokratikus Koalíció (DK) budapesti kampánynyitó rendezvényén 2018. február 17-én. Mögöttük balra Debreczeni József közíró. MTI Fotó: Máthé Zoltán Fotó: Máthé Zoltán

Az Amerikai Egyesült Államokat Nagy-Britannia tizenhárom, európai telepesek által alkotott gyarmata hozta létre 1776. július 4-én. Léte a brit gyarmatosításból ered, s az őslakosság kiirtásán, a gyarmatosító országgal való szembenálláson alapszik. Amerikának nincsenek ezeréves múlttal rendelkező államai, keresztény gyökerei. Az egységes angol nyelv a közös önállósodási akaratból származik, és a hódítók anyanyelvéből kiindulóan terjedt el. A különböző, főként európai nációkból származók maguk akartak egy fölöttük álló, védelmet nyújtó entitást létrehozni. A föderáció tehát a telepesek akaratából jött létre.

No de Európa? Több ezer éves történelme során őshonos nemzetek polgárainak tízmilliói haltak meg népük függetlenségéért, nyelvük megtartásáért és persze hatalmuk kiterjesztéséért.

Európára mindig is kizárólag a politikusok akarták ráhúzni a föderációt, mint tennék most is a globalista, bevándorláspárti hatalmasok, akik a nemzetek nacionalista érzéseit tartják minden baj eredőjének. Pedig nem a nacionalizmus a rákfene.

A nacionalizmust mint eredendő emberi érzést csupán a tehetetlen és tehetségtelen politikusok gerjesztik gyűlöletté. És a zavartalan hatalomgyakorlás érdekében szükségük van a nemzetek gyökereinek szétszakítására, a bevándorlás alapjoggá tételére, a lakosság nemzeti identitásának felszámolására, a társadalom erkölcsi immunrendszerének meggyengítésére, a kereszténység megtartóerejének tönkretételére, valamint az emberi faj természetes reprodukálási képességének meggyengítésére. Úgy tűnik, ezekhez már nem elegendő a szuverén államok között önkéntesen létrejött gazdasági és politikai szövetség, az Európai Unió, hanem már Európai Egyesült Államok kell diktatúrával, egy kormánnyal, egy hadsereggel és bevándorlók millióival.

Ugyan miért kellene az európai nációknak a kultúrájukat, identitásukat, nemzeti értékeiket, esetleg nyelvüket is feladni, és alárendelni magukat egy központi kormány ki tudja milyen háttérhatalommal irányított döntéseinek? Miért kellene kiadni a magyar parlament kezéből az adózás vagy a család fogalma meghatározásának jogát, a gyermekvállalás támogatását, az alacsony közüzemi díjakat, az állam önfinanszírozásának lehetőségét? Miért kellene alárendelni magunkat egy máshonnan irányított kül- és pénzügypolitikának, honvédelem helyett egy másutt eldöntött hadügypolitikának? Miért kellene olyanokkal együtt élnünk, akikkel nem akarunk?

Nekünk is van rossz emlékünk az államszövetségről. 1867. július 28-án Európa szívében létrejött az Osztrák–Magyar Monarchia. Az államszövetséget egy uralkodóház, közös hadsereg, közös külpolitika és közös pénzügy tartotta össze viszonylag laza föderációban. De így is csupán 53 évet élt. 1918-ra szétszakadt, 1920-ban darabjaira hullott. S a széthullás egyik oka a Monarchia sok, önállóságra törekvő, egyetlen államalakulatba kényszerített, szuverenitással nem rendelkező nemzetisége volt.

Itt, Európában szuverén államokra és egy tisztességes, támogató, partneri alapon működő, megújított Európai Unióra van szükség. Ezt bizonyítják a „gyönyörű nő” sebhelyei, ráncai. És köszöni, nem kér arcfelvarrást, nem kér művi beavatkozást. Olyan akar maradni, amilyen eddig volt: természetesnek, sokarcúnak, mindenféle kényszerföderációtól és ráerőltetett egyesüléstől mentesnek. Egyszóval szabadnak!

A szerző jogász