Amerikai történet becsületről és helytállásról

Ronald Reagan bibliai példázattal a hegyen épült fénylő városhoz hasonlította Amerikát. Vajon ma is a demokrácia és a haladás abszolút példája az Egyesült Államok?

Fia, Charles (Chuck) Krulak maga is a tengerészgyalogosoknál szolgált. Részt vett a vietnami harcokban, és kétszer meg is sebesült. Szépen haladt előre a ranglétrán. Ő is tábornok lett. Bill Clinton 1995-ben behívatja idős szüleivel az Ovális irodába, és a vezérkar tengerészgyalogságot vezénylő tábornokává nevezi ki. Vállára tűzi azt a régi négycsillagos váll-lapot, amelyet Kennedy idejében éppen az édesapjának szántak. Már eddig is szép ez a történet.

Az ifjabbik Krulak azonban ezt követően is jeles tetteket hajtott végre. A tengerészgyalogság intézményi reformját tervezte. Stratégiai elképzeléseit elküldte minden katonájának, véleményüket kérve. Ezerszámra jöttek a levelek! És azokat mind át is tanulmányozta. Sok javaslatot beépített a stratégiájába. Készíttetett egy értékkártyát az alábbi szavakkal: Becsület, bátorság, elkötelezettség. Az utóbbi szó alatt a következő mondat: „Tedd mindig a helyes dolgot, helyes módon, a helyes cél érdekében.” Minden katonának alá kellett írnia ezt a kártyát, és tartania magát a benne foglaltakhoz. Egyébként alapvető reformjait más országok, Nagy-Britannia, Izrael, Szingapúr is átvették. Látta, hogy a modern világ háborúiban háromféle feladat hárulhat a hadtestre: harci cselekmény, békefenntartás és humanitárius segítségnyújtás.

A háromblokkos háború minden vezető katonai szereplője mögé kiépített egy hasonlóan tehetséges második vonalat, amely azonnal képes volt a feladatok átvállalására, ha az szükségessé vált. Később a katonai pálya vesztett nimbuszából, és hogy legyen elég jelentkező, a hadseregben, a tengerészetnél is lejjebb vitték a felvételi követelményeket. Chuck azonban az ellenkező irányt követte. Még szigorított is a feltételeken. Kampányt indított a következő jelszóval: „A kevesek, a büszkék a tengerészgyalogosok”. Messze meg is haladta a jelentkezések aránya a többi hadseregrész adatait.

Az avatást megelőzte egy kemény próbatétel. Alvás nélkül, 45 mérföldes gyaloglással, olyan feladatokkal, amelyek a túlélés érdekében együttműködésre késztették a jelölteket. Az olvasztótégely-próba az Iwo Jima-i tengerészgyalogos emlékmű tövében ért véget, napfelkeltekor. Itt Krulak vagy helyettese személyesen tűzte fel a sast és glóbuszt ábrázoló kitűzőt a katonák mellére, jelezve, hogy tengerészgyalogossá fogadják őket. És ez alkalmakkor csaknem minden katona könnyezett, s fogadta, hogy hazájáért mindent megtesz. Az emlékmű mellett van a tengerészgyalogosok temetője, a holland harangtorony-emlékmű mellett, amely a Hollandiát felszabadító amerikai katonáknak állít emléket harangjátékkal, tulipánerdővel. Az emlékparkot a háború 50. évfordulóján újították fel.

Olykor persze a helytállás áldozatokat kívánhat. Amikor Bill Clinton elnök idején a hadsereg vezetése lazítani akart a felettes-beosztott viszonyt szabályozó rendelkezéseken, Krulak ellenállt. Azt mondta, hogy nem fogja a tengerészgyalogosok szigorú jelszavát egy másikra, egy megengedőbbre cserélni. Felajánlotta lemondását. Mire meghátrált a hadügyi tárca. Nyugalmazása után sem szűnt meg tenni a közösségért. Egy főiskola vezetésébe kapcsolódott be, azt kihúzta válságos helyzetéből, s virágzó intézménnyé tette. Hálából vezetőképző részlegét róla nevezték el. Ma hetvenhét évesen is aktív, és az izrae­li-palesztin megbékélés munkálataiban vesz részt.

Victor és Charles Krulak nevét sokan ismerik a világban. De napjainkban is vannak olyan személyek, akik példaképei, morális iránytűi lehetnek a társadalomnak. Akik megmutatják, hogy csak az erkölcsös vezetés nevezhető egyáltalán vezetésnek. Ehhez pedig erkölcsileg tiszta és feddhetetlen személyekre van szükség.

A szerző közgazdász