Amerikai történet becsületről és helytállásról

Ronald Reagan bibliai példázattal a hegyen épült fénylő városhoz hasonlította Amerikát. Vajon ma is a demokrácia és a haladás abszolút példája az Egyesült Államok?

Ronald Reagan bibliai példázattal a hegyen épült fénylő városhoz hasonlította Amerikát. Vajon ma is a demokrácia és a haladás abszolút példája az Egyesült Államok? Mindenesetre érdemes felidézni múltjából két olyan közszolgát, akiknek a tevékenysége olyanná tette Amerikát, hogy az valóban fénylő példakép volt. Nevük ugyan nem ismert széles körben, hiszen nem politikusok, hanem „csak” szakemberek, de elkötelezett emberek voltak. Talán nem is tudja mindenki kellően értékelni helytállásuk jelentőségét. Mi most mégis próbáljuk meg. Erényeikből ugyanis más nemzetek is tanulhatnak.

Történetünk egy apa és a fia sorsáról szól, és visszanyúlik a II. világháború idejére.

A háborúban egy tengerésztiszt, Victor H. Krulak megsebesül. Vérző sebét egy társa, John elköti. Victor megígéri, hogy ha majd meggyógyul, egy palack finom whiskey-vel jön a megmentőjének. Krulak valóban felépült, s nagy szerepe lett az úgynevezett Higgins rohamcsónakok kifejlesztésében. Azaz olyan eszközök létrehozásában, amelyek nyílt partszakaszon is lehetővé teszik lehajtható hátsó részük segítségével a gyors kirakodást, emberek partra szállítását. Dwight D. Eisenhower egyenesen azt mondta, hogy a Higgins-gyár nyerte meg Amerikának a II. világháborút, olyan jelentős volt a találmány. Krulak szerepe a helikopterek háborús felhasználásának megvalósításában is óriási jelentőségű volt. A tengerészgyalogság tábornoka lett.

John F. Kennedy idején Victor Krulak beállított az Ovális irodába egy palack whiskey-vel. Mert John akkor nem más volt, mint a későbbi elnök. Kennedy el is határozta, hogy a tengerészgyalogság főnökévé teszi, és Victor feleségének meg is mondja, vásároljon egy négycsillagos vállpántot a férjének. Csak ő előbb még elmegy egy kampánykörútra. Dallasból azonban, mint tudjuk, soha nem tért vissza. Utóda, Lyndon B. Johnson nem kedvelte elődje tanácsadóit, háttérbe szorította őket. Victor Krulak sem kapta meg az ígért előléptetést. Összetűzésbe is került Johnsonnal, mert ellenezte a vietnami háborút. Krulak végül lemondott és nyugdíjba vonult.

Fia, Charles (Chuck) Krulak maga is a tengerészgyalogosoknál szolgált. Részt vett a vietnami harcokban, és kétszer meg is sebesült. Szépen haladt előre a ranglétrán. Ő is tábornok lett. Bill Clinton 1995-ben behívatja idős szüleivel az Ovális irodába, és a vezérkar tengerészgyalogságot vezénylő tábornokává nevezi ki. Vállára tűzi azt a régi négycsillagos váll-lapot, amelyet Kennedy idejében éppen az édesapjának szántak. Már eddig is szép ez a történet.

Az ifjabbik Krulak azonban ezt követően is jeles tetteket hajtott végre. A tengerészgyalogság intézményi reformját tervezte. Stratégiai elképzeléseit elküldte minden katonájának, véleményüket kérve. Ezerszámra jöttek a levelek! És azokat mind át is tanulmányozta. Sok javaslatot beépített a stratégiájába. Készíttetett egy értékkártyát az alábbi szavakkal: Becsület, bátorság, elkötelezettség. Az utóbbi szó alatt a következő mondat: „Tedd mindig a helyes dolgot, helyes módon, a helyes cél érdekében.” Minden katonának alá kellett írnia ezt a kártyát, és tartania magát a benne foglaltakhoz. Egyébként alapvető reformjait más országok, Nagy-Britannia, Izrael, Szingapúr is átvették. Látta, hogy a modern világ háborúiban háromféle feladat hárulhat a hadtestre: harci cselekmény, békefenntartás és humanitárius segítségnyújtás.

A háromblokkos háború minden vezető katonai szereplője mögé kiépített egy hasonlóan tehetséges második vonalat, amely azonnal képes volt a feladatok átvállalására, ha az szükségessé vált. Később a katonai pálya vesztett nimbuszából, és hogy legyen elég jelentkező, a hadseregben, a tengerészetnél is lejjebb vitték a felvételi követelményeket. Chuck azonban az ellenkező irányt követte. Még szigorított is a feltételeken. Kampányt indított a következő jelszóval: „A kevesek, a büszkék a tengerészgyalogosok”. Messze meg is haladta a jelentkezések aránya a többi hadseregrész adatait.

Az avatást megelőzte egy kemény próbatétel. Alvás nélkül, 45 mérföldes gyaloglással, olyan feladatokkal, amelyek a túlélés érdekében együttműködésre késztették a jelölteket. Az olvasztótégely-próba az Iwo Jima-i tengerészgyalogos emlékmű tövében ért véget, napfelkeltekor. Itt Krulak vagy helyettese személyesen tűzte fel a sast és glóbuszt ábrázoló kitűzőt a katonák mellére, jelezve, hogy tengerészgyalogossá fogadják őket. És ez alkalmakkor csaknem minden katona könnyezett, s fogadta, hogy hazájáért mindent megtesz. Az emlékmű mellett van a tengerészgyalogosok temetője, a holland harangtorony-emlékmű mellett, amely a Hollandiát felszabadító amerikai katonáknak állít emléket harangjátékkal, tulipánerdővel. Az emlékparkot a háború 50. évfordulóján újították fel.

Olykor persze a helytállás áldozatokat kívánhat. Amikor Bill Clinton elnök idején a hadsereg vezetése lazítani akart a felettes-beosztott viszonyt szabályozó rendelkezéseken, Krulak ellenállt. Azt mondta, hogy nem fogja a tengerészgyalogosok szigorú jelszavát egy másikra, egy megengedőbbre cserélni. Felajánlotta lemondását. Mire meghátrált a hadügyi tárca. Nyugalmazása után sem szűnt meg tenni a közösségért. Egy főiskola vezetésébe kapcsolódott be, azt kihúzta válságos helyzetéből, s virágzó intézménnyé tette. Hálából vezetőképző részlegét róla nevezték el. Ma hetvenhét évesen is aktív, és az izrae­li-palesztin megbékélés munkálataiban vesz részt.

Victor és Charles Krulak nevét sokan ismerik a világban. De napjainkban is vannak olyan személyek, akik példaképei, morális iránytűi lehetnek a társadalomnak. Akik megmutatják, hogy csak az erkölcsös vezetés nevezhető egyáltalán vezetésnek. Ehhez pedig erkölcsileg tiszta és feddhetetlen személyekre van szükség.

A szerző közgazdász