Legközelebb óriási lesz a tét

Valószínű, hogy a nagyvárosok és a főváros élén bekövetkező cselekvési kudarcok ismét utat nyithatnak a jobboldal számára 2022-ben és 2024-ben azokon a helyeken is, ahol most nem nyert.

Fotó: MTI/Soós Lajos

Az önkormányzati választások óta eltelt annyi idő, hogy higgadtan lehessen elemezni az eredményeket és legfőképpen azokat a módszereket, amelyeket a kormánypártok alkalmaztak a választók megnyerésére. Ezek ugyanis nem feltétlenül és nem mindenhol vezettek sikerre, mivel az ellenzék olyan településeken és kerületekben aratott győzelmet, ami elgondolkodtató. Ez még akkor is igaz, ha megjegyzendő: az ellenzék a saját képzelt önkormányzati választási sikerszériáját meglehetősen túlértékeli. Ott is győzelmet lát, ahol kudarcot vallott, csak ők azt is hatalmas sikerként könyvelik el, ha nem szenvedtek akkora vereséget, mint 2010 óta lényegében minden alkalommal. Ez a minden alapot nélkülöző elbizakodottság legyen az ő bajuk, a Fidesz-KDNP-nek viszont haladéktalanul felül kell vizsgálnia saját kommunikációs és kampánytechnikáit.

Először is megszívlelendő tanulság, hogy pusztán az okosan kimondott szavak ma már nem elegendők a lakosság hatékony megnyeréséhez. Az emberek ma többnyire hangulatok, benyomások alapján ítélnek, mert nincs idejük vagy kedvük mélyebb ismereteket szerezni valamiről. Tehát nem elég, ha igazunk van, röviden, mégis közérthetően kell tálalni gazdasági sikereinket, a kiemelkedő jelentőségű fejlesztéseket, hogy az emberek felelősen tudjanak döntést hozni egy választáson. Hogy ráébredhessenek, mit veszítenek, ha az eddigi fejlődésre nemmel voksolnak, amikor nem az országot a mély gödörből kiemelő polgári konzervatív erőkre, pártokra szavaznak, hanem másokra. Az őszi önkormányzati választás azt bizonyította, hogy ezt a megismertető munkát nem sikerült megfelelően elvégezni, mert a választók jelentős része nem a fejlesztésekre, a konszolidált viszonyokra, az előrelépésre, a biztonságra adta a szavazatát, ami intő, figyelmeztető jel a jövőre nézve.

És itt nem csak a fővárosra gondolok, ahol a Fidesz-KDNP elveszítette a helyhatósági választást. Legalább ilyen fejbekólintó volt az, amire józanul, reálisan gondolkodva nem lehetett kiszámítani, hogy sok vidéki nagyvárosban is úgy ítélte meg az urnákhoz járulók többsége, hogy változtatni szeretne települése vezetésén, a polgármester személyén. Olyan helyeken tették ezt, ahol az utóbbi években addig soha nem látott innovációk voltak. Lényegé­ben ezekre az előrelépésekre, eredményekre mondtak nemet a látszat szerint a nagyvárosok polgárai. Ez csak úgy történhetett meg, hogy nem voltak kellően tisztában azzal, milyen, a saját életüket kedvezően befolyásoló intézkedéseket, építkezéseket utasítanak el.

Budapest egy kicsit más eset, hiszen mindig is hajlamos volt az átlagosnál baloldalibb attitűdre. A főváros levegője – nem szabad finomkodni, ki kell mondani – régen is mérgezett volt szellemi szempontból.

De jelentős a baloldali előretörés Budapesten, ami arra utal, hogy valami vétkes gyengeségnek, hibának kellett történnie a háttérben. Már a tavaszi európai parlamenti választás és a tavalyi országgyűlési választás adataiból lehetett látni, hogy ha összeadódnak a kisebb ellenzéki pártokra leadott voksok, annak kellemetlen következményei lehetnek, mégsem történt semmilyen megelőző ellenintézkedés, amivel el lehetett volna kerülni a mostani fővárosi fiaskót. A vidéki Magyarország bölcsessége azonban újból megmutatkozott, és helyrebillentette az egyensúlyt, így valójában a Fidesz ismét megnyerte a választást. Összességé­ben a magyar lakosság racionálisan gondolkodó többsége most is értékelte azokat a sikereket, amelyeket a konzervatív kabinet aratott az ország gazdaságának és biztonságának rendbetétele, megerősítése terén.

A legtöbb egzakt mutatóban kiválóan teljesít a kormány, egy-két dologban azonban fájdalmas hiány tapasztalható: a tudomány és a kultúra világában az elengedhetetlenül szükséges pozíciók megteremtése. Holott ha egy országban egy pártszövetség harmadszor is kétharmados többséget tud szerezni a választásokon, komoly mulasztást követ el akkor, ha ezt nem érvényesíti a kultúra és a tudomány területén. Ezzel sajnálatosan elősegítik, hogy továbbra is a már hosszú évek óta meglévő furcsa, anarchikus állapotok konzerválódjanak ezeken a hallatlanul fontos területeken, s a szélsőségesen baloldali liberális, a kaotikus állapotok előidézésén munkálkodó irányzatok meg tudjanak erősödni. Egyes felsőoktatási intézményekben terjesztik legintenzívebben ezt a zavaros, értéktagadó, nihilista baloldaliságot, így nem véletlen, hogy éppen az egyetemi centrumoknak helyet adó nagyobb városokban szerepelt a legjobban az ellenzék most ősszel is. Ezeknek a negativista egyetemi, oktatási, kulturális, tudományos viszonyoknak a korrigálását, helyrehozatalát nem mulaszthatja el a jobboldali kormány, mert annak a következő választásokon való szereplés látja a kárát. Másrészt erre kapott felhatalmazást az őt megválasztó tömegektől, több millió magyar állampolgártól, akik joggal várják el a demokratikus közakarat érvényesítését mindenütt, hiszen éppen ezért szavaztak rájuk. Nem szabad szemérmesnek lenni az értéktagadó, nemzetietlen, szélsőségesen radikális baloldali áramlatokkal szemben, mert beláthatatlan következményei lehetnek az egész magyar nemzet jövőjére nézve.

Fotó: MTI/Soós Lajos

Nyilván vannak, akik azon aggodalmaskodnak, hogy mit szól majd Brüsszel vagy az Európai Parlament, ha határozottabban nyilvánul meg a kormány ezekben a szférákban is. Erre csak azt lehet mondani: a hisztérikus nemzetközi baloldal nyomásgyakorlása, amely minduntalan diktatúrát kiált és a megbüntetésünket követeli, akkor sem változna meg, ha a kormány kedves nővéreket foglalkoztatna a rendőrök helyett. Mindenfajta gesztust a gyengeség jelének vesznek, és mindez csak még erősebb támadásokra sarkallja a globalista, nemzetállam-ellenes erőket. Szerencsére vannak, akik bátran szembeszállnak az opportunizmussal, és megfogalmazzák, mennyire abszurd azoknak a költségvetési forrásokkal való kiemelt támogatása, dotálása, akik ezek után hálából diktatúrával vádolják a kormányt és az elnyomatásukról terjesztenek külföldön vérlázító hazugságokat. Nevetséges állapot, hogy a kormány a vele szemben nyíltan, vállaltan ellenséges emberekre költ igen jelentékeny összegeket. Figyelem: ez a kabinet tekintélyét is alááshatja, mert egy országvezetés ilyesmit sehol a világon nem tehet meg renomévesztés nélkül.

Nagyon szimpatikusak voltak egy fiatal értelmiséginek, Szakács Árpádnak a nyilatkozatai, írásai, aki kimutatta a vállalhatatlan, tarthatatlan anomáliákat. Látnivaló, hogy vannak olyan elkötelezett konzervatív személyiségek, akik pontosan érzékelik a gondokat, nem félnek megnevezni azokat és jó helyen keresik a megoldásokat is.

A kormánypárti gesztusok ellenzéki viszonzatlansága a közéletben is megfigyelhető. Orbán Viktor miniszterelnök tett egy komoly gesztust az új főpolgármester felé, amely szerint a főváros számára a forrásokat továbbra is éppúgy biztosítja a kormány, és Karácsony Gergely jóváhagyása nélkül nem akar fejlesztéseket végezni. Az egyetlen lehetséges válasz az lett volna, hogy a fővárosvezető megköszöni a kormányfő felajánlását, nagyvonalúságát. Nem ezt a választ adta. Pökhendien, nagyképűen reagált, és ezzel újólag a politikai iskolázatlanság mintapéldáját nyújtotta. Miközben nem akarja a sportot, a létesítményeket, aztán egyes stadionok felépítésébe mégis belemegy, ahogy egészségügyi fejlesztéseket ígér, majd nem akarja a legnagyobb egészségügyi beruházást, a szuperkórházat, az maga az aberráció. Mindez egyértelműen arra utal, hogy az ellenzék és a főpolgármester a markáns konfrontációt választják. Abszurd az is, hogy egy kerületi polgármester a központi kórház ellen döntene, anélkül, hogy akár ő, akár valaki más az ellenzékből értelmes érveket mondana. Az az érzésem, hogy nem elég erőteljes a lakosság felháborodása mindezen képtelenségek kapcsán. Nem elég rámutatni az ordas hibákra, hanem el kell érni, hogy az emberek rájöjjenek, és felháborodjanak azon, mennyire átverték őket. Hiába mondják, hogy Európa legtöbb fővárosában, így Varsóban is ellenzéki, baloldali liberális vezetés van. Lehet, de sehol sem olyan szamarak, hogy konfrontatívan élezni és ellehetetleníteni akarnák a viszonyokat és visszautasítanák a fejlesztéseket. Mert tisztában vannak vele, hogy egy főváros mégiscsak kormányzati kooperációs kényszerben van, és hogyha harcolnak ellene, az ott lakók fizetik meg az árát. Idehaza sem élvez holmi területenkívüliséget a főváros, hasztalan fenyegetőzik a főpolgármester.

Jelenleg az mondható el, hogy az ígéreteik közül semmi sem valósul meg, a főváros produktuma mindössze egy nagy méretű fizetésemelés maguknak, a létfontosságú kórházépítés leállítása, valamint egy sor vezető kirúgása. Ebben a zűrzavaros helyzetben azonban a főpolgármestert mégis kiszolgáltatottnak látom. Hatalmas héják vannak mellette, akiket mind pozícióba kell ültetnie. Az alkata meg olyan, hogy ha nem a saját közegében, terepén mozog, még gyöngébb lesz. Nincs erős karaktere, ezért azokhoz igazodik, akik a hatalomba segítették. Ha önállóan akarna valamit, megbuktatnák mint Medgyessy Pétert, aki hasonló vonásokkal rendelkezett.

Jó pár régebbi baloldali politikus a háttérben van, visszahúzódott vagy visszahúzták, s helyettük tomboló dilettánsok, jellegtelen outsiderek figuraépítése folyik. Régen elképzelhetetlen lett volna még a baloldalon is, hogy egy párt a határon túli magyar jelölt ellen kampányol, amire a képzetlen vezetői vetemedtek. Még az MSZP sem tett ilyet. De az is a mélységet jelöli, hogy Apró Antal arrogáns unokája úgy jelenhet meg, mint politikai személyiség, aki külföldön lejárató kampányt folytathat. Afelett sem lehet napirendre térni, amit egy inkompetens képviselő rendezett a Parlamentben. Kérdem én, mi ez, ha nem közbotrányokozás? Ha az általa felmutatott penetráns szövegű tábla nem vont maga után hivatalos jogi szankciókat, akkor vagy az nem elég következetes, akinek el kell járni az ügyben, vagy hiányos a jogszabály. És hogy fordulhat elő, hogy a kispesti korrupciós és drogbotrány, amely a Borkai-videós ügynél összehasonlíthatatlanul jelentősebb, nem vetett sokkal nagyobb hullámokat? Holott ilyen embernek már rég a börtönben lenne a helye normál körülmények között. Abba sem kellene belenyugodni, hogy egy bűnvádi eljárás alatt lévő, egyszer már elítélt egyént megválaszthassanak önkormányzati képviselőnek Szombathelyen.

Hogy mi lehet a megoldás? Nem tudhatom, de az biztos, hogy modern módon, a mai generációk nyelvezetéhez igazodva kell az embereket megszólítani, mert a kommunikáció szerepe még inkább felértékelődött. Hercigeskedéssel vagy gúnyolódó, feleslegesen fölényeskedő tévéműsorokkal azonban biztos, hogy nem lehet sokra menni, mert ellenszenvet kelthetnek. Abban azért bízni lehet, hogy a baloldal teljesen indokolatlan felfokozott győzelemtudata, elbizakodottsága lehet a zsák, amibe belebújnak, és nem tudnak kijönni belőle. Valószínű továbbá, hogy a nagyvárosok és a főváros élén bekövetkező cselekvési kudarcok ismét utat nyithatnak a jobboldal számára 2022-ben és 2024-ben azokon a helyeken is, ahol most nem nyert.

Ehhez azonban tudatosítani kell: már nem arról van szó, hogy egy pártszövetség veszít, egy másik pedig nyer, mert az egyedüli alkalmas erő van kormányon. Óriási lesz a tét. Ha ugyanis a jelenlegi konzervatív pártszövetség elveszítené a választást, akkor anarchia, kaotikus viszonyok köszöntenének az országra, végveszélybe kerülne a keresztény-nemzeti értékrend. Ennek megakadályozásához viszont a tudomány, a kultúra, a színházak, az egyetemek világából induló nemzetrongálást jobban észre kellene venni, és rendet kellene tenni ezeken a területeken. Nemcsak a baloldalnak, hanem a polgári oldal bizonyos, az ellenzékkel túl könnyedén alkut kötő, opportunista köreinek is változtatni szükséges a magatartáson. Veszélyesek ugyanis a jobboldali hitehagyók, akik végül is a baloldal támogatói lettek.

Jövőre Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus lesz Budapesten. Vajon a város új vezetői átérzik-e ennek jelentőségét a város és az egész ország számára?

A szerző volt miniszterelnök