Karácsony ideológiai háborúja

Budapest főpolgármestere bojkottot hirdetett a Hír TV ellen. Addig nem ad nyilatkozatot a Hír TV-nek és nem tesz eleget a meghívásának, amíg a Hír TV nem kér bocsánatot.

Budapest, 2019. oktber 17. Karcsony Gergely megvlasztott fpolgrmester sajttjkoztatt tart, miutn tvette hivatalt eldjtl, Tarls Istvntl a Vroshzn 2019. oktber 17-n. MTI/Kovcs Tams Fotó: MTI/Kovács Tamás

Amikor tehát a Hír TV – Karácsony szavaival – „az antifasiszta felvonulókat” a náci hordákat „megzavaróknak” nevezte, akkor valósághűen, és – főleg – az ellentüntetők céljainak és szándékolt cselekedeteinek megfelelően járt el.

A baloldali Mérce.hu is nem véletlenül tudósított úgy, hogy az ellentüntetők „zajongást és zenélést folytatva igyekeztek megzavarni a becsület napjára gyülekező szélsőjobboldaliakat”. A lényeg ugyanis éppen az, hogy a radikális baloldali antifasiszták, antifák és autonómok azzal is harcolnak a fasiszták ellen, hogy akár erőszakosan megzavarják rendezvényeiket, hogy elvegyék a kedvüket a nyilvános megjelenéstől.

Ezt nem takargatják és büszkék is rá. És politikai csoda, hogy ezek a vállaltan militáns, nem hippi virággyerekekből vagy toleranciamániás nyárspolgárokból álló politikai csoportok, akik szerint a halott náci a jó náci, nem tiltakoztak Karácsony Gergelynek az ő harcukat relativizáló megfogalmazása ellen.

Politikai naivitás lenne azt gondolni, hogy Karácsony Gergely nincs tisztában a tényekkel. Inkább tűnik úgy, hogy a bojkottal egyszerre keresett fogást a kormányzaton, a kormánybarát médián, és igyekezett jó színben feltüntetni a kormány ellen felhasználható, de az átlagpolgárokat riasztó radikális baloldali szubkultúrát, amihez, ha másért nem, de politikai haszonszerzésből vonzódik.

Recep Tayyip Erdoğan török elnök budapesti látogatásakor Karácsony kitűzte a kurd zászlót dolgozószobája ablakába, ami első ránézésre az antiimperialista szolidaritás cselekvési repertoárjára emlékeztet, de inkább lehetett politikai píárfogás. Se előtte, se utána nem adott hangot a kurd nép miatti aggodalmainak, és nem valószínű, hogy otthon gyűjteménye lenne az elnyomott népek zászlóiból.

Ha mégis, akkor nem állhat ellen az elvi antifasizmus parancsának: a palesztin zászlót is ki kell tennie, ha izraeli államfő vagy miniszterelnök teszi be lábát az ő szabad és zöld városába, mert a balosok univerzumában Izrael apartheid állam. Az európai zöld baloldal képviselője, Judith Sargentini is leszögezte: Izraelre az apartheid a helyes szó (Israël: apartheid is toch het juiste woord).

Karácsony Gergely a balos rituálé szerint még palesztin kendőt is magára ölthet tiltakozása jeléül, ami aktuálpolitikailag kifizetődő gesztus lehet a Jobbiknak. Vona Gáborék ugyanis többször fejezték ki szolidaritásukat palesztin kendőben az elnyomott palesztin néppel, ezáltal a Jobbik antiszemita szavazói is mozgósíthatók az antifasiszta polgármesternek, ha 2022-ben újból indulna a miniszterelnökségért.

Annak módja, ahogy Karácsony Gergely a náci megemlékezés elleni tiltakozásból kormányellenes médiaeseményt kreált, emlékeztet arra, ahogy az ellenzék és sajtója kezelte az ügyet 1999-ben. Az antifasiszta mezben előadott médiabojkott alkalmas arra is, hogy leszerelje azoknak a baloldali és liberális szavazóknak a méltatlankodását, akik máig nem emésztették meg a szélsőjobboldallal folytatott politikai násztáncát.

Pikó András azt nyilatkozta, hogy Magyarország a rendszerváltással és az uniós csatlakozással olyan politikai értékközösséghez csatlakozott, amely „politikai karanténban tartja a nácikat és fasisztákat”.

Köves Slomó rabbinak van igazsága abban, hogy „attól még, hogy a baloldal valóban lyukat ütött a szélsőjobbot körülvevő karantén – mindig is gyenge alapzatú – falán, nem lenne szabad a lyukon kiáradó fekáliát a jobboldalnak saját holdudvarába beengednie”, de ez az igazság Karácsony Gergely politikai karrierjét fenyegeti. Politikai munkásságának nagyobb része arról szólt az elmúlt években, hogy miután az ismert antifasiszta diagnózis szerint Budapest utcáit ellepte a barna pestis, a magyar nácikat és fasisztákat kieressze a karanténból.

Németországban most vesszőfutás a liberálisok sorsa, mert Thüringiában elfogadták a szélsőjobboldalinak tartott, de a Jobbikkal egy lapon nem emlegethető AfD támogatását ahhoz, hogy a tartomány radikális baloldali miniszterelnökét liberális politikus váltsa fel. A Jobbik testvérpártja nem az AfD, hanem az egyértelműen neonácinak elkönyvelt Német Nemzeti Demokrata Párt (NPD).

Amit Karácsony művel, az német antifasiszta ésszel felfoghatatlan. Olyan, mintha ott egy baloldali zöldpolitikus az NPD-vel kokettálna azért, hogy hatalomra kerüljön. Az, hogy a zsidók listázása nem nácizmus, ahogy Karácsony állítja, még önmagában igaz is lehetne, mert hát a Kádár-rendszerben is működött numerus clausus, de Németországban ezért a mondatáért simán lenáciznák Karácsony Gergelyt.

Az antifasiszták a családját is zaklatnák, és a derék símaszkos antifák meg a bukósisakos autonómok miatt nem lenne életbiztosítás neki Berlin utcáin kerékpározni, pláne, ha egy NPD-s politikust mosdatna a szavai­val. Ha a The New York Times, a Der ­Spiegel és a Der Standard által keretezett médiaháromszög antifasisztái megorrontják, hogy miként ment végbe a neonáci NPD magyar bajtársainak politikai tisztára mosása és kik játszottak benne főszerepet, Karácsony Gergely politikai karrierjének vége.

És ne legyenek illúziói: lesznek olyanok az ellenzéki miniszterelnök-jelöltségért folyó versenyben, akik örömmel tesznek azért, hogy a barna mocsok őrá is fröccsenjen. Mert az elvtelen politikai machiavellizmus az elvhű antifasiszták körében sem ismeretlen.

A szerző politológus