Péter, maradj velünk!

Már úgyis nehezen betölthető űr keletkezett Gréczy Zsolt hűlt helyén, még egy ilyen kaliberű államszemélyről már nehezen tudnánk lemondani.

Fotó: MTI

Még, még, még több Niedermüller Pétert kérünk! Karl Marx szerelmére, hátrébb ne vonják! Már úgyis nehezen betölthető űr keletkezett Gréczy Zsolt hűlt helyén, még egy ilyen kaliberű államszemélyről már nehezen tudnánk lemondani. Főként hogy már Gyurcsány Ferenc pártelnök elvtárs sem a régi. Nem kétséges, kevesen tettek annyi szolgálatot a nemzeti oldalnak, mint a politika ezen utánozhatatlan Piszkos Fredje, de hát idővel még az ő szavatossági ideje is lejár, varázsa megkopik.

Az ifjabb nemzedékek lassan már azt sem tudják, mi fán terem a könnygáz, a gumilövedékes puska vagy a vipera, értetlenül állnak, amikor korosabb ismerőseik harsány kacagásra fakadnak a „nem kicsit, nagyon!” szóösszetételt hallva, s a lelkükben semmiféle húrt nem pendít meg egy kiváló liberális személyiség szenvedélyesen elsuttogott igazságbeszéde: „Nem azt mondták, Feri!” Fáradni látszik az utánozhatatlan megmondóember, Bauer Tamás is, egyre ritkábban örvendeztet meg olyan őszinteségrohamokkal, mint hogy „az őszödi beszéd szellemében folytatandó politika képviseletére hoztuk létre nyolc évvel ezelőtt a Demokratikus Koalíciót”.

Időnként a régi műsorhoz is új szereplő kell (hogy meg ne bántsunk senkit kirekesztő bináris címkézéssel), hirdesse hát szorgosan Niedermüller polgármester polgártárs a radikálfeminista gendervallás tanait reggel, éjjel meg este, nehogy bárki kétségek között őrlődjön a Demokratikus (?) Koalíció (?) céljait illetően. Borzongjon gyakran a nagy nyilvánosság előtt: „Ez a családelképzelés!” (mármint anya, apa, gyerekek), s oktassa ki a Nagycsaládosok Országos Egyesületét a szivárvány minden színében pompázó együttélési formák magasabbrendűségéről. És ne ragadjon le egy témánál, visszhangozza például alkalmas helyeken és időben mindazokat a kifogásokat is, melyeket szakértő kollégái a Nemzeti alaptantervvel szemben felsorakoztatnak.

Gyöngyöspatán tartson például lakossági fórumot, és magyarázza el a helyi polgároknak, amit Nahalka István oly éles szemmel vett észre: a NAT-ból „kiolvasható az alattvalóvá nevelés szándéka. Ez szó szerint is megjelenik, amikor a szövegben az olvasható, hogy meg kell tanítani a gyerekeket a normakövetésre”. Hát nem kell megtanítani, mer’ még korlátoznánk a szabadságukat szegénykéknek. Na jó, a keresztény heteroszexuális gyerekeknek (lett légyen bármilyen a bőrük színe) meg lehet tanítani, azok úgyis csaknem menthetetlenek, meg hát a GDP-t is meg kell majd valakinek termelni. De ­amúgy csak az alattvalókra jellemző az olyan jobbágymentalitás, mint a kötelességteljesítés, a pontosság, a megállapodások betartása, az öngondoskodás, a mások tulajdonának tiszteletben tartása, az igazmondás, az idősek és a nők tisztelete, az erőszakmentesség, a tiszta udvar, rendes ház.

A váci börtön előtt a bűnözőknek megítélt milliós kárpótlások azonnali kifizetését követelő sajtótájékoztatón is meríthet Niedermüller polgármester Nahalka kutató aranyköpéseiből, kifejtve, hogy az alaptantervben (miként az alaptörvényben is, hiába, itt az alapokkal vannak komoly problémák) megjelenik „az alapvető jogok és kötelezettségek egyensúlyának ósdi közhelye”. Hát igen, a mózesi kőtáblák is elég ósdiak. Ideje a múltat most már valóban végképp eltörölni.

Rendezzen Niedermüller pártalelnök Balassagyarmaton, a csehkiverő Civitas Fortissimában Linder Béla-emlékkonferenciát („soha többé nem akarok katonát látni!”), s szője bele mondanivalójába, hogy az állampolgári ismeretek tanter­vében „túl dominánsan jelenik meg a honvédelem”. Mindezt megismételheti az egri Dobó-napokon vagy a Mohácsi Történelmi Emlékhelyen, Szigetváron, Kőszegen, és nem utolsósorban a Pákozdi Katonai Emlékparkban.

Menjen el Székelyföldre is (ha mer), és ismertesse meg a kettős állampolgárságú székely atya(és anya)fiakat Trencsényi László, a Magyar Pedagógiai Társaság ügyvezető elnöke megsemmisítő bírálatával, amely szerint „a NAT ideológiai hátterét a nemzeti egység szelleme uralja”. Hűha. Lesz ribillió Csíkszeredában, amikor rádöbbennek, amit a Történelemtanárok Gittegylete volt szíves reflektorfénybe állítani, hogy az állampolgári ismeretek címszó alatt dominánsan a hazafias érzés kialakítását értik. A felhevült atyafiakat csillapítandó kicsit ekézheti Niedermüller a nyilas Nyirő Józsefet vagy a háborús bűnös Wass Albertet, esetleg Bauer nyomán elmagyarázhatja Trianon igazságos voltát.

És mesélje el minél többször a küszködő magyar családoknak Bokros Lajos elvtárs nyomán, hogy nincs kérem ingyen­ebéd; az csak a munkakerülőknek meg a kritikai értelmiségnek jár. Sirassa a változatlan összegű családi pótlékot és hallgasson mélyen az ingyenes iskolai étkezésről, kárhoztassa a gazdagokat támogató családi adórendszert, és követelje hangosan a multik különadóinak eltörlését. Értekezzen arról Kelet-Magyarországon és Dél-Dunántúlon, hogy a közmunka mennyire káros, és bizonygassa, hogy az emberi méltóságot az védi szilajul, aki kiáll a hajléktalanok alapjogáért az utcán megfagyáshoz, valamint egy világváros legforgalmasabb tereinek összevizeléséhez.

És végül, ha szabad kérnünk, a következő országgyűlési választáson indítsák megint Niedermüller Pétert (meg ­Bauer Tamást) közös ellenzéki jelöltként egy budai kertvárosi választókerületben, legyen demokratikus alternatíva az ott élő szörnyű képződményeknek.

A szerző újságíró