Politikai infantilizmus Strasbourgban

A néppárt centrista rókáinak bizonyára imponál a liberális centrista fruska hozsannája, de az most az ő szorult helyzetükben úgy hiá­nyozhatott nekik, mint púp a hátukra.

Strasbourg, 2019. július 16. Cseh Katalin, a Momentum képviselõje az Európai Parlament (EP) plenáris ülésén Strasbourgban 2019. július 16-án. MTI/Koszticsák Szilárd Fotó: Koszticsák Szilárd Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd

Akciója nem mindennapi, mert a Momentum az Újítsuk meg Európát nevű rivális liberális frakció tagja, ezért a levél nyílt beavatkozás egy másik pártcsoport belügyeibe. A stilárisan egyébként jól megkomponált levél címe infantilis: „Kedves EPP: kérem, kérem, zárják ki Orbánt.” A szóismétlés inkább hangzik úgy, mintha azt írná magyarul, hogy „légyszi, légyszi”.

A gyerekes, komoly politikushoz méltatlan esdeklés még az Orbán-ellenes néppártiaknak is kínos lehet: egy személyt, Orbán Viktort nem tudnak kizárni, mert a néppártnak csak tagpártjai vannak. Cseh ráadásul rá is erősít a politikai naiva szerepére annak hangsúlyozásával, hogy ő újdonász, aki első ciklusát tölti a parlamentben, de amióta először betette a lábát az épületbe, csodálja az ott uralkodó tiszteletteljes, centrista és konszenzuskereső kultúrát.

Cseh vagy túl sokat hallgatta a Vidéki lány vagyok című klasszikust Eszményi Viktóriától („Egy lány vagyok csupán a sok közül / Ki vidékről a városba került”), vagy totális hatása alá került Hosszú Katinka szerénységének, aki ötszörös világbajnokként az amerikai kosárzsenit, LeBron Jamest az alábbi szövegű transzparenssel lepte meg a pálya széléről: „LeBron! Én csak egy lány vagyok Bajáról, Magyarországról, nem is kellene itt lennem! Te inspirálsz engem! Köszönöm!” Cseh Katalintól a Fidesz gyermekded mószerolása sem áll távol: egy budapesti fórumuk során egy erkélyről palackkal dobták meg őket Orbán Viktor erőszakra ösztönző gyűlöletbeszédének hatására.

Cseh ezzel a Momentum hazai harci módszerét importálja Strasbourgba; bárki elmebajos tesz valamit, annak konkréten és személy szerint Orbán Viktor az oka. A Momentum még arra is képes volt, hogy a magyargyűlölő román ultranacionalisták úzvölgyi őrjöngését is rálőcsölje: „A magyar kormány már Európa más országainak közéletét is mérgezi, leckét adva uszító nacionalizmusból.” És most képzeljük el, amint Cseh Katalinnak a szélsőbaloldali Judith Sargentini és Daniel Cohn-Bendit által jó ideje trenírozott mérsékelt konzervatív barátainál a palackdobálás miatt telik be a pohár.

A néppárt centrista rókáinak bizonyára imponál a liberális centrista fruska hozsannája, de az most az ő szorult helyzetükben úgy hiá­nyozhatott nekik, mint púp a hátukra. Cseh Katalin ugyanis úgy szólt róluk, mintha a néppárt politikailag és ideológiailag egy homogén centrista egységet képezne, és csak az lenne a baj, hogy akaratgyengék Orbán Viktor kizárásához, ezért egy fiatal és romlatlan liberálisnak kell homlokcsókkal politikai ihletet plántálni beléjük.

A néppárt azonban nem csak centristákból és Orbán Viktorból áll, és Orbán éppen a tagolt és megosztott néppártnak írt memorandumot, amelyben pont azt a problémát helyezte a középpontba, amit Cseh a rivális pozíciójában magától értetődőnek tekint: „Politikai ellenfeleinkkel szemben nem kínálunk vonzó alternatívát, az ő témáikat és az ő álláspontjaikat tekintjük viszonyítási pontnak. Egy centrista, a keresztény jobboldalról baloldali irányba csúszó pártszövetség lettünk. A választók szemében lassan megkülönböztethetetlenné válunk a liberális, zöld, szocialista baloldaltól. Olyan benyomást keltünk, mintha a kormányzatokban való részvételt szolgáló kompromisszumok váltak volna politikánk lényegévé.”

Cseh Katalin személyében liberális elefántbébi tört be a néppárti porcelánboltba, mert nem képes felfogni, hogy a centristáknak már nem Orbán Viktor kizárása a fő probléma, hanem az, hogy már alig tudják védeni az Orbán által markánsan bírált politikai irányvonalukat. De lehet, hogy Cseh álnaiv politikai altruizmusa mögött a néppárt feldarabolódásának politikai érdeke húzódik meg: a meglévő ellentétek mélyítésével akar éket verni a néppártba.

Cseh a szélsőjobboldaliak közé sorolta Matteo Salvinit, csakhogy ő a néppártban befolyásos Silvio Berlusconi szövetségese, akit Berlusconi jobbközép politikusnak tart, és felvetette, hogy Salvini pártját fel kellene venni a néppártba. Cseh nem említette azokat a néppártiakat, akik egyetértenek a Fidesszel vagy legalábbis nem akarják kizárni a pártot. De mivel egészen véletlenül Donáth Anna is a néppárt „belső ellenfelének” titulálta a Fideszt nemrég, úgy lenne logikus, hogy őket is zárják ki.

Cseh akár lobbizhatna a Momentum szövetségesének, a Jobbiknak, hogy a néppárt vegye fel a szélsőjobboldali Fidesz helyébe, mert a Jobbik saját szélsőségeseinek kizárásával már maximálisan bizonyította centrista konszenzuskészségét. A Momentum két progresszív képviselője még a negyedikes történelemkönyvből is felolvashat a néppárt centristáinak arról, hogy a magyar progressziónak hogyan sikerült a kisgazdapártot megtisztíttatnia minden jobboldalitól és konzervatívtól 1949 előtt, a köztársaság és a demokrácia megmentése érdekében.

A szerző politológus