De találtam képet a közelebbi múltból is, különös perspektívából látszik rajta a Kisfaludy gőzös, fedélzetén talán éppen többek között Jókai Mórral, háttérben a Csobánc és a Hegyesd, és az is jól kivehető rajta, hogy a badacsonyi öböl bizony mélyen benyúlik a szárazföld belsejébe. Nos, nagyjából ezt próbálták volna továbbfejleszteni a kései utódok, meglepetésre nem is a XX. század ötvenes éveiben, amikor teljes erővel dühöngött a majd mi móresre tanítjuk a természetet járványa, hanem a hatvanas évek végén, és nem elárasztással, hanem mélyítéssel.
A terv szerint a Tapolcai-öböl kialakításával (visszaállításával) majd ötven kilométer új partszakasz keletkezett volna, többek között tizenhárom új stranddal (most tessenek megkapaszkodni) Badacsonytördemic, Nemesgulács, Káptalantóti, Gyulakeszi, Diszel, Lesenceistvánd, Lesencetomaj, Nemesvita, Balatonederics, valamint a szigetekké alakuló Szigliget, Hegymagas, Raposka és Kisapáti területén. Aki egy kicsit is ismeri ezt a tájat, és vizualizál erre most egy jóízűt a karanténjában, el tudja képzelni az elképesztő látványt és a hozadékait. Lett volna ez akkora dobás (turisztikai és látványszempontból mindenképpen), mintha hetven évvel azelőtt mégis úgy döntenek a döntések hozói, hogy beeresztik a Dunát a Nagykörútra, és akkor most nem azon kellene vitatkozni, hogy mekkora ötlet már, hogy harminccal, kettesbe kapcsolva lehessen végigvánszorogni rajta egy sávban, a lehető legkörnyezetszennyezőbb módon, lehetővé téve ezzel a végtelenül egészséges biciklizést a kipufogógázok között, hanem békésen ladikoznánk a kacsák között, és az O sole mio helyett a Komáromi kisleányt üvölthetnék a messze földön híres belvárosi révészek.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!