„Amilyen az adjonisten, olyan lesz a fogadjisten. Ezek nem finnyásak. Vidnyánszky Attila lett a Színművészeti ura. Kultúrharc a javából. Pusztuljon a nyitott, szabad művészet és kultúra! Jöjjenek a pártkatonák!
Lehet így is. Most nincs mit tenni. Készülni kell.
Vidnyánszky és társai addig maradnak, amíg Orbán. Utána buknak. Sőt! Minden értelemben földönfutók lesznek. Nem lesz árokbetemetés. Zárójel lesz. Levegőtlen világ azoknak, akik megölték a magyar szabadságot.
Így van ez rendjén. Higgadtan, racionálisan, szárazon. Akik meg még egyensúlyoznak: ideje magatokra találni, felébredni, élni! Vagy küzdtök a hazáért, vagy cinkosok lesztek. Vagy-vagy.”
Nagyon kevesen vannak, akik nem tudják, a fentebb idézett magvas és végtelenül demokratikus mondatok kitől származnak. Magyarország egykori miniszterelnöke, Gyurcsány Ferenc volt az, aki újfent hitet tett a demokratikus értékek ilyen extrém képviseletére, midőn tudomására jutott, hogy Vidnyánszky Attila fogja vezetni az SZFE kuratóriumát. Az pedig, hogy Gyurcsányt az adott pillanatban mennyire kínozták az isiász ismert tünetei, teljesen lényegtelen, hiszen írásáért azóta sem kért bocsánatot, le sem törölte azt.
Gyorsan le is pártkatonázta a kiváló rendezőt, a Nemzeti Színház igazgatóját, amely már csak azért is pikáns, mert Vidnyánszkyról a szakma túlnyomó része – mínusz Csáki Judit – is kénytelen elismerni, hogy nagyszerű rendező. Arról persze megoszlanak a vélemények, hogy jelenleg mennyire tehetséges, hiszen ismert tény, hogy egy jobboldali alkotó egyszerűen nem lehet annyira képes, mint a teremtés csúcsának számító liberális kollégái.
A balliberális értelmiség és az őket csodáló újságírók számtalan alkalommal kinyilvánították már, hogy a humor, a színművészet, a színjátszás, a színházcsinálás és az újságírás alapvetően baloldali, liberális műfaj. Szerintem viszont a kőfaragás és a balettozás is, nem beszélve a biciklizésről, az újságkihordásról és a két és fél perces lágy tojás elkészítéséről, meg ugye tegye minden olvasóm a szívére a kezét, és ismerje végre el, hogy lényegében minden baloldali műfaj. Nem kétséges, hogy egy jobboldali levegőt sem tud úgy venni, mint balliberális embertársai. Ezért meg is ragadnám az alkalmat, hogy megköszönjem minden jobboldali, konzervatív polgártársam nevében, hogy egyelőre megúsztuk a deportálást, hogy még mindig rendelkezünk szavazati joggal, és hogy egyelőre életben hagytak minket. Hiszen a nemzeti érzések, a konzervatív értékrend szerint való létezés olyan személyiségtorzuláshoz vezethetnek, amelyek kialakíthatják a delikvensben a nemzetben gondolkodó és hagyományos értékeket képviselő pártokkal való szimpatizálást is.