Éppen négy évvel ezelőtt, 2016-ban még Colin Kaepernick amerikai futballista nyitotta a sort, most pedig a Milwaukee Bucks profi kosárlabdacsapata. Mintha csak megnyomtak volna egy stopperórát. Kaepernicknek azóta azt köszönheti az amerikai sport- és közélet, hogy amikor felcsendül a himnusz, egyesek térdre ereszkedve tiltakoznak az országban tapasztalható rendőri erőszak és a rasszizmus ellen. A férfi kosárlabdázók profi ligájában, az NBA-ben játszó Milwaukee Bucks pedig nem volt hajlandó pályára lépni azt követően, hogy a Wisconsin állambeli Kenoshában rendőrök pár napja hátba lőttek egy fekete fiatalembert, Jacob Blake-et. Napok óta a káosz az úr az ottani utcákon, egyesek békésen tüntettek, de elszabadult a pokol, a Black Lives Matter (A fekete életek számítanak) aktivistái törtek-zúztak, gyújtogattak, fosztogattak is, valaki a tömegből lelőtt két másik embert. Az akitivisták egyeseket arra kényszerítettek, hogy felemelt öklüket mutatva vállaljanak velük szolidaritást. A kultúrharcban való részvétel elveszíteni látszik önkéntes jellegét.
Milwaukee Wisconsin állam legnagyobb városa. Csapatának példáját sok más helyütt is követték. Borult ezzel az NBA, ahogy a jégkorongliga, az NHL rájátszásának versenynaptára is, labdarúgó- és baseballmérkőzések is elmaradnak, a New York Mets játékosai egymásba karolva vonultak le a pályáról, ugyancsak tiltakozásul. Aki tudja, mit jelent az elitsport az amerikaiak tíz- és tízmillióinak mindennapi életében, az belátja ennek a jelentőségét. Csak a Twitter-mikroblogon Kaepernicknek 2,4 millió, a Milwaukee Bucksnak 1,2 millió követője van.
Amerika ma – két hónappal az utóbbi évtizedek talán legsorsdöntőbb elnökválasztása előtt – igen különös időket él át. Meghaladja a hatmilliót a koronavírus-fertőzöttek száma, 186 ezren bele is haltak a kórba, tízmilliók veszítették el az állásukat. A minneapolisi George Floyd májusi halála óta sokan szájmaszkban rohangálnak Amerika forrongó, lángba borított nagyvárosaiban, hogy a rendőri erőszak ellen tüntessenek vagy éppen kitérjenek az erőszakos demonstrálók útjából. Sokan mások pedig szájmaszk nélkül teszik ezt; nem hisznek a koronavírusban, vagy nem hagyják, hogy a kormány megmondja nekik, mit csináljanak. Megint másokat most a kaliforniai erdőtüzek elől kell evakuálni, vagy a Mexikói-öböl vidékén, Louisianában és Texasban Laura, a világ jelenleg legveszélyesebb természeti katasztrófája, az idei hurrikánszezon első trópusi vihara útjából menekülnek. De ez utóbbiakra legalább van mentség. Sem a villámlások keltette erdőtűz, sem a hurrikán nem az ember műve.
