A második alkotmánymódosítás kimondta, hogy az egyes miniszterekkel szemben ne, hanem csak a miniszterelnökkel szemben legyen előterjeszthető bizalmatlansági indítvány, méghozzá konstruktív bizalmatlansági indítvány formájában.
Ez a megállapodás, amely a német és osztrák alkotmányjogi mintát követte, jelentős mértékben megerősítette a kormány, de különösen a kormányfő pozícióit. A konstruktív bizalmatlansági indítvány ugyanis kimondja, hogy a kormányfővel szemben bizalmatlansági indítványt kezdeményezőknek meg kell jelölniük azt a személyt is, akit új kormányfőnek akarnak, így a szavazás egyszerre szól a régi kormányfő leváltásáról és az új megválasztásáról. Nyilvánvaló, hogy az esetek döntő részében ez szinte ellehetetleníti a kormányfő leváltását, hiszen az ellenzéki pártoktól az új kormányfő személyében való megállapodás különösen erős egységet követel meg.
Ezt az SZDSZ csak azon az áron fogadta el, hogy a legnagyobb kormányzó párt a megállapodásban lemondott arról, hogy ő adja a köztársasági elnök személyét. A III. számú mellékletben kijelentik, hogy az MDF támogatja az SZDSZ jelöltjének, Göncz Árpád írónak köztársasági elnökké választását.
A negyedik alkotmánymódosítás indoklásában megállapítják: „A nemzeti televízió és a rádió, illetve az MTI nem lehet pártpolitikai csatározások martaléka. Ezért a tévé és a rádió lehetőleg közös elnökét és két alelnökét a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki.” Ez utóbbi pont is az SZDSZ politikai érdekeit szolgálta, annyiban, hogy az ellenzéki beállítottságú köztársasági elnök, ha nem is alkotmányos jogot, de politikai lehetőséget kapott annak eldöntésére, hogy ki vezesse a modern politikában oly fontos közszolgálati médiumokat és a hírközlési irodát. S miután 1991 júliusában nem írta alá a miniszterelnök által a rádió és a televízió alelnökének jelölt személyek kinevezését, többek között ennek hatására kitört a magyar médiaháború (ami, mint látjuk, a mai napig tart).
Húsz évnek kellett eltelnie – benne a minden szempontból a népszuverenitást semmibe vevő Gyurcsány-érával, a 2006-os őszödi beszéddel és a 2006-os őszi rendőrattakokkal –, mígnem 2010 után végre elindult egy olyan folyamat, amely végre nem paktumokról, elit- és kamarillapolitizálásról szól, hanem a polgárok bevonásáról a közéletbe, a valódi, nem pedig az álcivil társadalom megerősödéséről, nemzeti konzultációról, egyáltalán a népszuverenitás és népakarat komolyan vételéről.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!