A baloldal maga az erőszak

A felhergelt csőcselék már megostromolta a magyar törvényhozást.

Fekete_Gyor_Andras Forrás: Ugyeszseg_hu

Leszámítva, hogy a minapi washingtoni események jól példázzák az egyszólamú globális szélsőbaloldali propagandagépezet félelmetes terrorját (hiszen, míg a fehérgyűlölő, rasszista, etnobolsevista, fosztogató-gyilkoló Black Lives Matter-mozgalmat harsogva ünnepelték, most gonosz csőcselékről ordítoznak, a bizonyított gigantikus választási csalás miatt dühös és elkeseredett tüntetők halottait pedig nem magasztalják, ellentétben a visszaeső bűnöző George Floyddal), tényszerűen megállapíthatjuk, hogy a törvényhozás ostroma Magyarországon már megtörtént.

A példát maguk a népfrontos képviselők adták, amikor tomboltak és őrjöngtek a legutóbbi választási vereségébe beletörődni képtelen moslékkoalíció frakciói a Munka Törvénykönyve 2018-as módosításának szavazásakor. Ez sem volt újdonság persze, hiszen a baloldalnak zsigerileg lételeme az erőszak. Már 1904-ben szétverték a parlamenti üléstermet, mert a gróf Tisza István vezette kormánypárti többség házszabály-módosítással vetett véget a jogalkotást megbénító obstrukciónak. Tisza erről később ezt mondta: – Általános szokás, hogy az elnökség olyan kisebbséggel szemben, mely lojális módon él a házszabályokkal, egészen más magatartást tanúsít, mint olyan kisebbségekkel szemben, mely a házszabályok minden rejtett eszközét felhasználja arra, hogy garázdálkodhassék.

Az üléstermi randalírozást az utcára is kivitte 2018 decemberében a magyarellenes népfront. A szélsőségesek által felhergelt szélsőségesek tüntetés címén megkísérelték felgyújtani a Parlament előtt álló ország karácsonyfáját, és ellopták a köré helyezett szánkókat, árva gyermekek karácsonyi ajándékát.

A gyújtogató-fosztogató csőcseléknek ez sem volt elég, a latrinanépség megrohamozta a Parlament épületét, és megdobálta a rendőröket, akik megejtő, angyali türelemmel viselték az őrjöngést.

A bűncselekményeket elkövető embermasszában maga Fekete-Győr is ott fortyogott. Tehetetlen gyűlöletében füstbombával dobta meg a rendőröket – ezért felelnie kell hivatalos személy elleni erőszakért.

Az ügyészség tárgyalás mellőzésével másfél év, próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását javasolta az anarchista aktivistára, aki fellebbezett, így hamarosan bíróság elé kerül. Mindez jól mutatja az infernális népfront mindenféle frakcióinak élén toporzékoló emberek sötét lelkivilágát. Ezek nem tűrnek el mást önmagukon kívül, és pontosan ők azok, akik, amennyiben egy választás nem ziháló hatalomvágyuknak és külföldi instruktoraik szándékának megfelelően alakul, feljogosítva érzik magukat minden jogszabály lábbal tiprására.

A világszerte jól ismert forgatókönyv szerint, a forradalom exportjának több mint 200 éves elmélete alapján polgárháborúba, romlásba akarják dönteni Magyarországot, hogy bármilyen úton, akár államcsínnyel ragadják magukhoz a hatalmat. Ez a Soros-modell érvényesült korábban Belgrádtól Tbiliszin át Kijevig.

Ez a modell a Fekete-Győröké. Azt pedig, hogy a nyomorúságos percemberke saját bűneivel vádolja a miniszterelnököt, jól ismeri a pszichológia tudománya. Projekciónak, kivetítésnek hívják.

Ez magyarázza a folyamatos vádaskodást, gyalázkodást, fasisztázást is. A baloldal történelmileg erőszakban fogant, útja, módszertana az erőszak Cromwell puritánjaitól a jakobinusokon, a bolsevistákon, a ’68-as anarchistákon át az Antifa nevű globális terrorszervezetig. És – Tamási Áront idézve – „azoknál, akik a baloldal szelídebb színeit hordják: ott sem változik lényegesen ez a helyzet, csak az erély és elszántság hiányzik és a modor nem tragikus, hanem operettszerű.”

Igen, a baloldal az utópiák, a felforgatás, a tagadás, a gyökértelenség, az erőszak letéteményese. Ezért a rend, a jó és bevált hagyomány, a való élet, a normalitás erői jó, ha szárazon tartják a puskaport. Ha mozdulnunk kell, határozottan mozdulunk majd, gátat vetve a csőcselék és manipulátorai elé. Mert nekünk csak egy hazánk van – pontosabban: nekünk van hazánk, van mit féltenünk és védelmeznünk. Most, 2022-ben és mindörökké.

A szerző újságíró