Bár ezekben a különös időkben tényleg nem könnyű kibogozni, hogy egy rémtett rasszista indíttatású-e vagy inkább nem, a hasonlóságok viszonylag jól látszanak.
A vérengzés vagy a megalázás látszólag ok nélkül, váratlanul történik,
az áldozatok többnyire idősek, gyerekek, nők, kiszolgáltatottak.
Az egyetlen fellelhető ok ázsiai származásuk és az az agybaj, hogy nekik köszönhető a járvány. A háromévesnek például.
A gyilkosok viszont véletlenül sem középkorú, fehér, heteroszexuális, középosztálybeli, protestáns, angolszász, szexista, rasszista férfiak
(a nem kívánt rész törlendő), akik megannyi bepöccent Michael Douglasként lövöldöznek a koreai boltosokra.
Hanem szinte minden esetben életerős és nyilvánvalóan bátor, tizenkilenc, húsz év körüli fiatal fekete férfiak,
akiket aztán az ügyvédjük előszeretettel nevez kamaszoknak, akik azért frusztráltak, mert ferdén nézett rájuk a tornatanár vagy esetleg egyszer rajtakapták a szüleiket szeretkezés közben, és azóta az a kényszerképzetük, hogy egy lezárt bőgőtokban végzik.
Természetesen azonnal megjelent az a magyarázat is, hogy mindez Donald Trump miatt van, aki előszeretettel nevezte a Covidot kínai vírusnak. Nos, nem. A volt elnök ugyan elképesztő retorikai fordulatokra volt képes, de ezt ne varrjuk az ő nyakába. Ezek a gyilkosok azt sem tudják, hol van Vuhan, nem Trump politikai tézisein szocializálódtak, de még csak nem is valamely szabadságharcos, forradalmi eszmén, ellenben valami átláthatatlan szellemi és érzelmi sötétségben vegetálnak. Nem mondom, hogy állatok, mert megsértődnek az egysejtűek.
(Borítóképen: Rendőrökkel szemben áll egy afroamerikai származású férfi. Fotó: MTI/EPA-AAP/James Gourley)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!