Írásunk apropóját a Népszavában 2021. április 16-án megjelent Danó Anna Kásler főtanácsadója véleményeztetné Zacher Gábor nyilatkozatát című írása adja: „Zacher Gábor szerint, ha nem is rendszeresen, de az orvosok olykor szembekerülnek a »Bergamo-dilemmával«, azaz választaniuk kell, hogy kit rakjanak lélegeztetőgépre. Náluk a hatvani kórházban is volt egy-egy ilyen eset, és a kollégáitól is hallott olyanról, hogy ha nincsen szabad lélegeztetőgép, akkor az jut hozzá, akinek jobb a túlélési esélye.”
Ezzel a cikk egyértelműen azt sugallja, hogy elfogadható a Magyar Orvosi Kamara etikai megfontolása (ajánlása), amelyben ez szerepel: „Az erőforrások elvétele, a rendkívüli orvosi kezelés abbahagyása a kisebb túlélési eséllyel rendelkező betegnél más, nagyobb túlélési esélyű beteg megmentése érdekében sem az etikai, sem az erre vonatkozó keresztény vallási elvek megsértésének nem minősül. Egyetértünk az említett iránymutatásokkal abban, hogy ez a morálisan leginkább elfogadható cselekvés.”
Ez azonban több sebből vérzik: az orvostársadalommal (és az érintett magyar emberekkel) nem egyeztetett, felülről jövő, utasító hangneme is idegen egy ajánlástól. Az ajánlás egy lehetőség a vitára és szabályok áttekintésére és szükséges harmonizálására. Az életfenntartó kezelések el sem kezdése és megszüntetésének ajánlott gyakorlata kidolgozatlan és jogsértő, procedurális szabályozási hiányok vannak.
Ellentétben a kamarai ajánlással, a Magyar Nemzet korábban közölte: „Nem egyeztetett a hazai keresztény egyházak vezetőivel a Magyar Orvosi Kamara arról az ajánlásról, hogy rendkívüli helyzetben sorshúzással szülessen döntés arról, hogy ki kap, és ki nem kap lélegeztetőgépet. Az egyházak állítják, ezzel kapcsolatban nem keresték meg őket a szakmai szervezettől”. (https://magyarnemzet.hu/belfold/nincs-amen-a-sorshuzasra-9021479/)
Orvosszakmailag elfogadhatatlan egy olyan etikai ajánlás, melyben a covidos betegek szelektálására az intenzíves szakorvos-kezelőorvos helyett egy kevésbé képzett, úgynevezett triázs nem bizonyított szakirodalmi adatok alapján dönthetne a gyógyítási eljárásokról, lélegeztetőgépre kerülésről és arról lekapcsolásról (ami aktív eutanázia, vagyis jogilag emberölés), életről, halálról. Kutatások, evidenciák hiánya miatt ez szakmailag nem elfogadható, az életvégi döntésekkel kapcsolatos orvosi adatok hiányzanak, így áttekinthetetlen az orvosi döntéshozatal.
