Kódex alapján sem lehet szelektálni a betegek között

Írásunk apropóját a Népszavában 2021. április 16-án megjelent Danó Anna Kásler főtanácsadója véleményeztetné Zacher Gábor nyilatkozatát című írása adja: „Zacher Gábor szerint, ha nem is rendszeresen, de az orvosok olykor szembekerülnek a »Bergamo-dilemmával«, azaz választaniuk kell, hogy kit rakjanak lélegeztetőgépre. Náluk a hatvani kórházban is volt egy-egy ilyen eset, és a kollégáitól is hallott olyanról, hogy ha nincsen szabad lélegeztetőgép, akkor az jut hozzá, akinek jobb a túlélési esélye.”

Ezzel a cikk egyértelműen azt sugallja, hogy elfogadható a Magyar Orvosi Kamara etikai megfontolása (ajánlása), amelyben ez szerepel: „Az erőforrások elvétele, a rendkívüli orvosi kezelés abbahagyása a kisebb túlélési eséllyel rendelkező betegnél más, nagyobb túlélési esélyű beteg megmentése érdekében sem az etikai, sem az erre vonatkozó keresztény vallási elvek megsértésének nem minősül. Egyetértünk az említett iránymutatásokkal abban, hogy ez a morálisan leginkább elfogadható cselekvés.”

Ez azonban több sebből vérzik: az orvostársadalommal (és az érintett magyar emberekkel) nem egyeztetett, felülről jövő, utasító hangneme is idegen egy ajánlástól. Az ajánlás egy lehetőség a vitára és szabályok áttekintésére és szükséges harmonizálására. Az életfenntartó kezelések el sem kezdése és megszüntetésének ajánlott gyakorlata kidolgozatlan és jogsértő, procedurális szabályozási hiányok vannak.

Ellentétben a kamarai ajánlással, a Magyar Nemzet korábban közölte: „Nem egyeztetett a hazai keresztény egyházak vezetőivel a Magyar Orvosi Kamara arról az ajánlásról, hogy rendkívüli helyzetben sorshúzással szülessen döntés arról, hogy ki kap, és ki nem kap lélegeztetőgépet. Az egyházak állítják, ezzel kapcsolatban nem keresték meg őket a szakmai szervezettől”. (https://magyarnemzet.hu/belfold/nincs-amen-a-sorshuzasra-9021479/)

Orvosszakmailag elfogadhatatlan egy olyan etikai ajánlás, melyben a covidos betegek szelektálására az intenzíves szakorvos-kezelőorvos helyett egy kevésbé képzett, úgynevezett triázs nem bizonyított szakirodalmi adatok alapján dönthetne a gyógyítási eljárásokról, lélegeztetőgépre kerülésről és arról lekapcsolásról (ami aktív eutanázia, vagyis jogilag emberölés), életről, halálról. Kutatások, evidenciák hiánya miatt ez szakmailag nem elfogadható, az életvégi döntésekkel kapcsolatos orvosi adatok hiányzanak, így áttekinthetetlen az orvosi döntéshozatal.

Etikailag is több szempontból kifogásolható a kamarai ajánlás, egyrészt mert a végrehajtó orvosok számára súlyos morális terhet jelent, ugyanis az orvoslásban többnyire alkalmazott deontológiai (kötelességre alapozott) felfogás helyett szélsőséges haszonelvű gondolkodásnak ad teret és lehetőséget a cselekvésre.

Jogi szabályozással ellentétes konkrét hibákat tartalmaz: aktív eutanáziára (azaz emberölésre) biztat. Ezzel kapcsolatban utalunk a Népszavában 2020. november 18-án megjelent Ferincz Jenő jogász véleményére: „Kódex alapján sem lehet ölni”, valamint az orvosok többsége, de a büntetőjogászok szerint is nem az orvosi kamara döntési körébe tartozó kérdés, hanem a kormány egészségügyi vezetése által kezdeményezett társadalmi vitára van szükség, és a jogbiztonság érdekében a járványtól függetlenül is törvényi szabályozás kell.

A Magyar Orvosi Kamara több tisztségviselője számos fórumon megszólalt már pánikkeltő módon, katasztrófahelyzetet vizionálva, ellentétben Kásler Miklós miniszter úr és az operatív törzs álláspontjával, melyek szerint beteg nem marad ellátatlanul és elegendő műszer és emberi erőforrás áll rendelkezésre. Véleményalkotásunkkal, pártatlan tájékoztatásunkkal (a www.orvoslas-etika.info honlapunkon) is segíteni szeretnénk az olvasókat saját állásfoglalásuk kialakításában.

Egy demokráciában a tanácsadó testületeknek, de minden orvosnak is jogában áll – orvosi esküje, azaz jogosítványa van erre –, sőt kötelessége szavát felemelni, ha a Magyarországon érvényes orvosi, etikai elvekkel ellentétes ajánlást fogalmaznak meg, bárki is teszi ezt, akár magánember vagy állami szervek, akár az attól függetlennek mondott orvosi kamara etikai bizottsága.

A szerző Dr. Szauder Ipoly egyetemi magántanár, belgyógyász, kardiológus szakorvos és Dr. Matkó Ida egyetemi docens, intenzíves szakorvos.

Borítókép: MTI/Vasvári Tamás