A magam részéről természetesnek veszem, ha más emberek adott dolgokról másképp vélekednek, mint jómagam. Nem érzem tévedhetetlennek, csalhatatlannak magamat, sőt azzal is tisztában vagyok, hogy minden ember más és más kútfőből merít, más az alapképzettsége, más a társadalmi és családi közege. S nyilvánvalóan sem nekem, sem a velem szembenálló egyénnek nincs meg minden olyan információja, ami egy-egy kérdés vitathatatlanul egyértelmű tisztázásához szükséges lenne. De józanságot, objektivitásra való törekvést és erkölcsi tartást minden embertől elvárok. S ha már Magyarországot érintő kérdésekről esik szó, akkor kellő patriotizmust, nemzetben való gondolkodást, a százegy éve elszakított területeken (Erdély, Felvidék, Kárpátalja, Délvidék) élő magyar ajkú és érzelmű lakosság iránti elkötelezettséget, segítségnyújtást is elvárok. Így nőttem fel, ilyen szellemben neveltek a szüleim és a nagyszüleim, s ezt a szemléletet igyekeztem továbbadni a gyermekeimnek is.
Magyar Péter, az újságírók, meg a kínos emlékű Erzsi néni
Az ellenzéki pártember szavai a legsötétebb időket idézik.