A Duna World csatornán az elmúlt hetekben ismét látható, sőt élvezhető volt Rockenbauer Pál ismeretterjesztő televíziós filmje, a Másfél millió lépés Magyarországon, amely az Országos Kéktúra útvonalán, hegyvidékeink vonulatát követve, több mint ezeregyszáz kilométer megtételével keletről nyugat felé szeli át az egész országot, a Nagy-Milictől az Írott-kőig. A tizennégy részből álló sorozat még 1979-ben készült, és nyugodt lélekkel elmondható róla, hogy azóta klasszikussá nőtte ki magát.
Ahhoz, hogy egy szellemi, művészi alkotás ezt a jelzőt kiérdemelje, több feltételnek is meg kell felelnie. Először is ki kell állnia az idő próbáját. Másodszor az adott korban éppen olyan fontos üzenetekkel kell bírnia, mint keletkezése idején. Harmadszor pedig személyes érzelmeket, állásfoglalást kell kiváltania a mindenkori befogadóban.
Nos, az alkotók mindhárom követelménynek maradéktalanul eleget tettek. A kommunista katasztrófa sújtotta ország lehangoló kulisszái között óvatosan lavírozva, a nézővel időről időre összekacsintva, finom eszközökkel mutatták be hazánk nemzeti, keresztény, történelmi értékeit, a felújítás után kiáltó templomokat, kolostorokat, várakat, várromokat, kúriákat, kastélyokat, költők vagy más neves emberek emléktábláit, búcsújáróhelyeket, út menti Krisztus-kereszteket, ősi foglalkozásokat, megfeneklett emberi sorsokat, népi kultúránk kincseit, temetőket, faragott fejfákat, betyársírokat. Mintha csak Radnóti sajátságos hazaszeretete szólalna meg a filmkockákról: „Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj / s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály, / annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát, / de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát, / az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket, / míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg, / erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat / a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat.” Ennyit az idő próbájáról, amelyet a Másfél millió lépés…
Radnóti verséhez hasonlóan sikeresen kiállt.
Ami pedig a mának szóló üzenetet illeti, leginkább éppen emiatt tartom fontosnak ország-világ számára véleményt mondani erről a negyvenkét éve forgatott csodáról, amelynek a megtekintését – a vele párhuzamosan futó labdarúgó Európa-bajnoki mérkőzések közvetítésének dacára – természetesen most sem hagytam ki. És jó is, hogy nem hagytam ki, mert ezúttal egészen új üzeneteket fedeztem fel benne. Nem állítom, hogy zseniális üzeneteket, de a befogadótól nem is várhatók el zseniális felfedezések.