Párhuzamos történelem (1. rész)

„Miért törődik bele a Nyugat, ha az orosz diktátor mondvacsinált okokkal háborút indít Európában?” – ezt harsogja a cím a 444.hu, Soros és a CIA által szerkesztett propagandaoldalon.

Talán itt az ideje, hogy feltegyük mi is a kérdést: Miért törődik bele a világ, ha a Nyugat mondvacsinált okokkal háborút indít bárhol a világon? S tegyük hozzá: a „világ” (a nyugati világról van szó természetesen) nem pusztán beletörődik az ilyesmibe, hanem önfeledten ünnepel ilyen alkalmakkor, mintha éppen a megváltást közvetítené élő egyenesben a CNN.

A következő napokban felidézzük a Nyugat ilyen háborúit, megkíséreljük bemutatni a párhuzamos történelmet, s összegezni a Nyugat okozta pusztításokat mind emberéletekben, mind pedig anyagi javakban. S talán azt is látni fogjuk, mennyire nincs új a nap alatt, legyen szó akár propagandáról, háborús propagandáról, álhírgyártásról, politikai mellébeszélésekről és ocsmány hazudozásokról – s leginkább: a teljes, jéghideg közönyösségről, érzéketlenségről, amit leginkább a Nyugat szeret könnyes, nyálas, undorító médiaellágyulásokkal leplezni.

Első helyszínünk a koszovói háború, egészen pontosan a NATO több hónapig tartó katonai beavatkozása, amelynek során légi csapások százait zúdították az akkori Jugoszláviára, amely légi csapások során ártatlan civilek ezreit ölték meg, polgári célpontok ezreit semmisítették meg. Ellenben valamiért nem volt ott minden egyes halott és lebombázott iskola és kórház mellett egy kamera a CNN-től meg a 444-től és a HVG-től, hogy megmutassa a szenvedések természetrajzát és a háború poklát.

És természetesen a háborús bűnök elkövetése és a felelősök bíróság elé állítása fel sem merült. Ilyesmi mindig csak akkor vetődik fel, ha nem őfelsége, a Nyugat indít háborút. És akkor kamera és propaganda és nyálas sajnálkozás is akad bőven. Na meg persze a „háborús bűnösök” könyörtelen számonkérése.

És akkor lássuk a koszovói háborút. (Forrásunk ITT található)

Jugoszlávia bombázása – 2 – VMMI

Reggel 7-kor lefújják a légiriadót, hogy munkába mehessenek a dolgozók. A város éli a maga életét. A háborús állapot kívánalmainak megfelelően azonban itt is tiltakozó megmozdulást kell majd szervezni, ami egyelőre nagy ellenérzésekbe ütközik.

Ez a legtökéletesebb összefoglalója az akkori eseményeknek.

1999. március 23.: Javier Solana, a NATO főtitkára bejelenti, hogy utasítást adott Jugoszlávia bombázására. Richard Holbrooke elhagyja Belgrádot, Jevgenyij Primakov orosz miniszterelnök pedig az Atlanti-óceán közepéről fordul vissza a hírre, elhalasztja amerikai látogatását és visszatér Moszkvába.

Március 24.: Jelcin és Clinton telefonon egyeztetnek a szerb KATONAI LÉTESÍTMÉNYEK elleni NATO-légi csapásokról, KOSZOVÓTÓL BELGRÁDIG. Aznap kora este több mint hetven harci gép kezdte bombázni Belgrádot, Podgoricát, Danilovgrádot, Pristinát, Újvidéket (!), Kragujevácot. Bombázták még Pancsovát, Bart, Uzicét, Ivangradot és Kursumliját. „A Pentagon bejelentette, hogy elsőként cirkálórakétákat lőttek fel az olasz térségben tartózkodó amerikai hajókról. Ezután használták azokat a manőverező robotrepülőgépeket, amelyeket B–52-esekről lőttek ki. Az első légi csapások keretében hetven repülőgép indult még bevetésre Avianóból: F–16-osok, spanyol és kanadai F–18-asok, tíz F–117-es lopakodó vadászrepülőgép, két tankelhárító csatarepülőgép, két Hercules szállítógép, német Tornadók és az amerikai haditengerészet kilenc E/A 6B Prowlere. […] Tony Blair szerint a támadásért teljes mértékben Milosevic a felelős. »Azért cselekedtünk így, hogy legyengítsük Slobodan Milosevic erőit és megakadályozzuk az ártatlan civil albánok elnyomását« – mondotta az országhoz intézett beszédében. A NATO Szerbia elleni támadását hasonlóképpen indokolta Clinton is, hangsúlyozva, hogy a csapásoknak három célja van: a NATO eltökéltségének demonstrálása, Belgrád visszatartása a Koszovó ellen irányuló agressziótól és a jugoszláv hadsereg erejének megtörése. […] Borisz Jelcin mélységesen felháborodott a NATO Belgrád elleni támadása miatt. Hozzátette, hogy Moszkva és a NATO kapcsolatának újraértékelését tervezi, s Oroszország megfelelő katonai lépéseket tesz, ha a konfliktus átterjed a szomszédos országokra. Igor Ivanov orosz külügyminiszter kijelentette, hogy nincs mentség a NATO Szerbia elleni támadására, mert a támadást nem hagyta jóvá az ENSZ Biztonsági Tanácsa, és a BT rendkívüli összehívását kezdeményezte. […]

Az Ukrán Legfelsőbb Tanács úgy döntött, hogy megszünteti az ország atomfegyvermentes státusát, mert a NATO »agresszív terveket sző a szövetség kereteibe nem tartozó országok ellen«.”

Március 25.: A NATO Belgrádot és Pristinát bombázza. „Milo Dukanovic, Montenegro szövetségi köztársaság elnöke felszólította Milosevicet, hogy hagyjon fel öngyilkos politikájával, amellyel veszélyezteti a közös állam fennmaradását, ezzel egy időben felszólította a nemzetközi erőket a bombázás beszüntetésére, mert Koszovó problémája nem oldható meg erőszakkal.” Hajnali két óra körül újabb NATO-támadás, Tomahawk rakétákat lőnek ki az Adriai-tengeren cirkáló hadihajókról. A támadás több emberéletet követel. „A jugoszláv kormány szerint a NATO katonai akciója a Koszovói Felszabadítási Hadseregnek kedvez. A szakadár albán fegyveresek ugyanis a légi csapásokat arra használják ki, hogy támadásokat intézzenek a Koszovóban állomásozó jugoszláv katonai és rendőrségi egységek ellen. Javier Solana, a NATO főtitkára egy francia rádiónak adott nyilatkozatában azt mondta, hogy a légi csapások még néhány napig tartanak. […] Az esti bombázás során Golubovci repülőterét érte támadás Podgoricában és katonai támaszpontokat Danilovgradban. Becsapódások voltak még Nisben, Kosovska Mitrovicán, Újvidéktől délkeletre, Belgrád irányában. A jugoszláv katonaság vezérkara közölte, hogy a NATO agressziót hajtott végre Jugoszlávia ellen. A közlemény szerint az éjjel országszerte ötven katonai objektumot ért támadás. Tíz katona életét vesztette, 38 megsebesült, egy pedig eltűnt. […]

II. János Pál pápa a párbeszéd újrakezdésére szólította fel a koszovói válságban érintett feleket.”

Március 26.: „Wesley Clark, a szövetséges erők főparancsnoka kijelentette: »Nem menekülhet Milosevic és hadserege. Tervszerűen és folyamatosan támadjuk, pusztítjuk és romboljuk a jugoszláv hadsereget, támaszpontjait és eszközeit mindaddig, míg Milosevic be nem jelenti, hogy elfogadja a nemzetközi közösség békeszerződését.«” […] A Tanjug jelentése szerint a csütörtök éjjeli légi csapás alatt három NATO harci gépet sikerült lelőnie a szerb légelhárításnak. Kettőt Belgrádtól északra, egyet pedig Koszovó fölött. A Pentagon illetékesei szerint viszont a második légi csapásban részt vevő összes harci gép épségben visszatért a bázisra. […] Egy jugoszláv katonai közlemény szerint összesen ötven célpontot ért találat. Tíz civil és egy katona meghalt, hatvanan megsebesültek. Egy orosz hírügynökség szerint már 130 áldozata van a NATO-bombázásoknak, az áldozatok számát pedig 350-re becsüli. […] Wesley Clark tábornok, a NATO főparancsnoka bejelentette, hogy bár eddig csak katonai épületeket és repülőtereket bombáztak, ezek után már akár magukat a jugoszláv katonákat is támadni fogják, ha Milosevic elnök nem fogadja el a békemegállapodást. […] Az Egyesült Államok elnöke, Bill Clinton közvetlenül a szerb néphez fordult szónoklatában, és azt üzente nekik, hogy a NATO nem Szerbia népét vette célba, hanem a koszovói válság gyors megoldását akarja kikényszeríteni.

Március 27.: „Milo Dukanovic montenegrói elnök ismét azzal a kéréssel fordult a NATO-hoz, hogy ne bombázzák Crna Gora létesítményeit. Dukanovic ismét Milosevic őrült politikáját tette felelőssé a történtekért, és hangsúlyozta: nem ismeri el az államszövetség kormányát, és Montenegrót nem tartja hadban álló félnek. Az amerikai válasz: sajnálják (!), de kénytelenek montenegrói célpontokat is támadni, mert a jugoszláv hadseregnek stratégiai fontosságú kommunikációs és felderítőbázisa van Crna Gora területén. […] A szerb televízió közölte, hogy Montenegróban lelőttek négy NATO-gépet, két pilótát elfogtak. Erről egyetlen nyugati hírügynökségtől sem érkezett jelentés. A NATO tegnapi légitámadásában találat érte Batajnicán az üzemanyagraktárakat és a trafóházat, így a környék áramszolgáltatás nélkül maradt. […] Borisz Jelcin Oroszország támogatásáról biztosította a jugoszláviai népet és elítélte a NATO légi csapásait. Oroszország védelmi minisztériuma minden kapcsolatot befagyasztott a Jugoszlávia elleni hadműveletben részt vevő NATO-országokkal. […] A kedvezőtlen időjárás miatt a péntek éjjelre tervezett légitámadás elmaradt, így csak késő délután szálltak fel ismét a gépek. Az újabb támadás kezdetén az amerikai haditengerészet két Tomahawk típusú cirkálórakétát lőtt ki, és azok becsapódtak Belgrád közelében. Rakétatalálat érte Zombor környékét is. […]

A szerb televízió nagy teret szentel a NATO-ellenes külföldi demonstrációknak. A híradások szerint Athénban, Bécsben, Torontóban, Moszkvában, Sydney-ben, Minszkben, Prágában, Budapesten tüntettek.”

Az amerikaiak többsége (hatvan százalék) egyetért a bombázásokkal, ellenben a britek többsége nem ért egyet a NATO akciójával.

És a kedvenc hírem: „A szerémségi Budanovci határában megtalálták egy F–117 A típusú, úgynevezett fekete sas, különleges technológiával kidogozott lopakodó – amelyet a radarok nehezen észlelnek – maradványait. A jugoszláv sajtó jelentése szerint a jugoszláv légvédelem egységeinek sikerült első ízben lelőni a NATO-nak ezt a legkorszerűbb bombázóját.”

Ezt már akkor imádtam! És persze ki lőtte le a lelőhetetlent? Dani Zoltán alezredes, a jugoszláv hadsereg tisztje.

Március 28.: Folytatódnak a bombázások, most már a Koszovóban lévő jugoszláv egységeket is közvetlenül támadja a NATO.

„Európa több városában vonultak fel az ott élő szerbek és a BALOLDALI szimpatizánsaik a NATO-bombázások ellen. A szerb tájékoztatási eszközök nagy teret szentelnek ezeknek a demonstrációknak. […] Belgrádban reggel több becsapódás történt, mielőtt még a légvédelmi szirénák megszólaltak volna. A jugoszláv hírügynökség szerint a fő célpont ezúttal a polgári repülőtér volt, ahova a NATO gépei több bombát dobtak. Néhány órával korábban Cacak környékét bombázták. Két hullámban több gép repült át a város fölött, majd 6-7 erős robbanás hallatszott. […] A Royal Air Force újabb 12 harci gépet (nyolc Tornadót és négy Harriert) és üzemanyag-szállítót küld a szövetséges csapatok Balkánon állomásozó egységeihez, a U. S. Air Force is növeli a légi csapásokban részt vevő B–52 nehézbombázók számát. […] A jugoszláv állami televízió az elmúlt napok folyamán többször is beszámolt róla, hogy több tízezer polgár részvételével nagyszabású NATO-ellenes tüntetés volt Athénban.”

Március 29.: „A NATO-gépek a hét végén több mint ötszáz bevetésben támadtak katonai célpontokat. Szombat hajnalban, a legerősebb hullámban 249 bevetést hajtottak végre. A jugoszláv légvédelem első ízben alkalmazott tömegesen légvédelmi rakétákat. 17 ilyen fegyvert indítottak a támadók ellen. […]

Megjelent a Magyar Szó, de csak nyolc oldalon. A Kilátó rovat megszűnt, amelyben a Perben a teremtővel című írásom megjelenését vártam volna. A pszichológiai esszé Carl Gustav Jung: Válasz Jób könyvére című tanulmányát boncolgatja. Az elemzés oda lyukad ki, hogy az igazság megrögzött bajnokai rendre kihívják maguk ellen a sorsot. Makacs igazságkeresésükben egyének és népek hajlandóak feláldozni mindazt, amit addig elértek. Nagy igazságérzetük nem előbbre viszi, hanem tönkreteszi őket. Így vannak a szerbek is a maguk igazságával. […]

Egy bukaresti lap információi szerint a napokban Románia légterén keresztül két orosz és egy fehérorosz gép is szállított fegyvereket Szerbiába. […]

A NATO-tagországokban egyre több kritika éri a szövetség stratégiáját, hogy a kizárólag légi csapásokra építő stratégia éppen fordítva sült el: nemzeti hőssé tette Milosevic elnököt és fokozta a jugoszláv hadsereg aktivitását Koszovóban. Szárazföldi erők bevetése nélkül nem lehet úrrá lenni a válságon – vélik a kritikusok. A NATO szerint az intenzívebb légi csapás megfelelő eszköz lesz arra, hogy megtörje a jugoszláv hadsereg erejét.”

Március 30.: Pancsovát és Újvidéket bombázza a NATO. […] „A jugoszláv légierő főnöke közölte, hogy a NATO-támadások kezdete óta hét repülőgépet, három helikoptert és harmincnál több cirkálórakétát lőttek le. Ezzel szemben a NATO mind ez ideig egyetlen vadászbombázójának az elvesztését ismerte be: a Lopakodó szombaton zuhant le. […] Tegnap hivatalosan is bejelentették, hogy a hadköteles férfiak nem hagyhatják el az ország területét, közben egy hete visszaküldenek mindenkit [a határról – B. Zs.].”

Március 31.: Hajnalban ismét Belgrádot, Pancsovát és Avalát bombázza a NATO.

„A tavaszi mezőgazdasági munkálatok helyett az utca emberét a modern haditechnika hardverkérdései foglalkoztatják. Mindegyre azt latolgatják, hogy miért mondott »csődöt« az amerikai csúcstechnológia. Milyen radarrendszerrel rendelkezik Jugoszlávia? Megfejtették-e a szerbek a titkot? Eltévedt golyó vagy műszaki hiba okozta a gép lezuhanását? Történt, ahogy történt, a szerbekben – ennek az egyetlen árva gépnek a lezuhanása után – erősebb a hit, mint valaha, hogy győzni fognak. A szerb propaganda kiválóan működik az élet minden területén, nemcsak a harci szellem fokozásában. […]

Az amerikai védelmi minisztérium szóvivője elismerte, hogy a vártnál hosszabb ideig tart a NATO által kitűzött katonai célok elérése. Ken Bacon szavaiból az derült ki, hogy a jugoszláv légvédelem robusztus. A NATO napokkal ezelőtt áttért a szerb csapatok támadására Koszovóban, de nem sikerült annyira meggyengíteni a légvédelmet, hogy az ilyen támadások biztonságosak legyenek. […]”.

És következik egy akkori hír, amely már felvet bizonyos kérdéseket a háborús bűnöket illetően – íme: „A NATO brüsszeli főhadiszállásán bejelentették, hogy a jövőben jugoszláv kormányzati központok, minisztériumok is a légi csapások célpontjai közé tartoznak.” És egy kis színes még a korabeli Budapest libsi-balos hülyéiről, akik akkor még természetesen a NATO ellen tüntettek: „Budapesten a rendőrség vetett véget annak a nem engedélyezett tüntetésnek, amelynek résztvevői a NATO-légi csapások ellen kívántak tiltakozni. A Vörösmarty téren először az Alba Kör felhívására körbesétált mintegy száz ember, végül a rendőrök ezután kiterelték a tüntetőket a térről.”

(Folytatjuk)

Borítókép: A lebombázott Vukovár a Jugoszláv háborúban (Fotó: Antoine Gyori – Corbis/Getty Images Hungary)