Még egy Széchenyihez köthető példa: éppen százkilencven éve, 1832 áprilisában fejezte be a Stadiumot, Arany csodálatos költeményét idézve „a lét és nemlét közti határon egekbe nyúló hármas pyramid” (a Hitel és a Világ utáni) utolsó művét. E Magyarország képviselőihez intézett munkájában arra szólított fel, hogy „kössünk már valahára egy szebb frigyet, mely alatt nem egyesek haszna s előmenetele lappang, hanem a közjó melegítő sugára fényledez”. Kitűzte a nagy célt is: „Hunnia minden lakosinak polgári létet adni!”, aminek két talpköve a szabadság és bátorlét (mai szóval biztonság). Széchenyi tizenkét törvényjavaslatban foglalta össze polgári reformja lényegét, melyben a tulajdon és a tulajdonos szabadsága központi szerepet kapott. Tizenhat évvel később a március 15-i híres 12 pontnak az ő XII törvénye volt az elő- és példaképe, s ezek a pontok beépültek a nemzeti-polgári átalakulást kodifikáló 1848. áprilisi törvényekbe.

A magyar szabadságharc leverése után újabb tizennyolc évnek kellett eltelnie, amikor az 1867-es kiegyezés-kiegyenlítés során – ha nem is teljesen, de nagyrészt – sikerült megvalósítani az 1848-as nemzeti programot. Ennek főszereplője ugyanaz a politikus volt, akiről Széchenyi 1840. április 30-án ezt írta naplójába: „Deák kell hogy a centrumunk legyen. Félre minden irigységgel hazámfiai. Adjuk neki az elsőséget!” Deák Ferenc – a magyar politikai élet évtizedeken át megkérdőjelezhetetlen tekintélyű vezetője – huszonhét év múlva, 1867-ben ért pályája csúcsára, amikor tető alá hozta a fél évszázadig többé-kevésbé jól működő dualista rendszert.

Legyen béke, szabadság és egyetértés! Ezt kívánta a magyar nemzet 1848-ban éppúgy, mint 1956-ban és 1990-ben. És ma is ezt kívánja, ezért hatalmazta fel kétharmados parlamenti többséggel az ezt nem csupán ígérő, de tettekkel már tizenkét éve előmozdító és kiteljesítő nemzeti kormányt. Amely e legitim felhatalmazásra támaszkodva jó eséllyel birkózhat meg az eddigieknél is nagyobb kihívásokkal és nehezebb feladatokkal. De ne felejtsük el, Széchenyi 190 éves üzenete nekünk is szól: „Szakadozva felette gyengék vagyunk, egyszívűek, egyakaratúak pedig óriási erő.”

Borítókép forrása: MTI/Koszticsák Szilárd