Ha azonban az alattomos szándékok nyilvánosságra kerülnek, egy nép józan esze, ítélőképessége, helyesen működő immunrendszere – legalábbis mifelénk – még képes lehet védekezni ellenük. Az anyagi érdek e körben még periférikusan jelentkezik, néhány megfizetett kollaboráns és a médiajelenlét igényelte mértékben. Ezalól éppen a 2014-es ukrajnai események jelentenek kivételt, ahol a hírek szerint az oroszbarát kormány ellen tüntető szélesebb rétegeket anyagilag is „honorálták”.

Az országok vezetői esetében összetettebb és hatékonyabb eszközök bevetése szükséges. Itt jelentős mértékben megemelkedik a külföldi, illetve külföldről finanszírozott sajtó jelentősége, amelynek nagy része ugyanazon érdekcsoport tulajdonában van.

Ez ellentmondást nem tűrő módon kijelöli, milyen irányba kell haladnia az emberiségnek, milyen erkölcsöket kell érvényre juttatni (LMBTQ-lobbi stb.) és mik a birodalom politikai érdekei. Hatalmában áll a semmiből pillanatok alatt felemelni (Emmanuel Macron), megpróbálni hatalomban tartani (Mario Draghi) vagy nyilvánvaló leépülést mentegetni (Joe Biden) a Wall Streetnek fontos személyeket. Másokat viszont megpróbálnak sárba tiporni (XVI. Benedek, Orbán Viktor).

Jóval nehezebb, de bizonyos mértékig a bandériumként működő sajtóterrorral is fel lehet venni a harcot a tőlük független, demokráciák által működtetett hírközléssel. A nyelvi izoláltság is jelenthet bizonyos előnyt, önállóságot az egyetemes véleménypiacon. Mindenesetre félelmetes eszköz, ezt mindenki megtapasztalhatta, ha letért a „helyes” útról.

A választásokkal hatalomba kerülő országpolitikusok kettős szorításban vannak, két ellentétes követelménynek kell megfelel­niük. Ebből adódóan éles helyzetekben gyakran nevetségessé válnak, önellentmondásba keverednek, elegendő a német kancellár szélkakas-viselkedésére utalni. Eleinte lelkesen dalolt a New York-i karmester intésére, majd – feltehetően a szakértők véleményére hallgatva, s a népharagtól való félelmében – elállt a gázembargótól.

Pontosabban az oroszok az átmeneti lezárással még azt sem engedték meg neki, hogy ő döntsön országa gázellátásáról vagy annak megszüntetéséről, egészen abszurd helyzetbe hozva Európa vezető gazdasági hatalmának legfőbb politikusát. Ebből a perspektívából nézve: nem a németeknek van kancellárjuk, a franciáknak köztársasági vagy az olaszoknak miniszterelnökük, hanem az Egyesült Államokban működő pénzügyi-befektetési központok segítenek olyan embereket hatalomba, akik komisszárként végrehajtják a rájuk bízott, adott országra kiszabott feladatokat.

Az országvezetők dilemmája, a választók fékezőereje semmilyen formában nem jelentkezik az Európai Unió vezető politikusainak. Távol a választóktól, a Jupiter közelében számukra nincs kettős megfelelés, csak önfeledt, ganümédeszi beolvadó szolgálat.

Ugyanazon cél elérése érdekében két fő feladatuk van, legyen szó a „szellőztető” Frans Timmermansról, a ripacs Guy Verhofstadtról vagy a magyarokkal szemben párkaszerepben tetszelgő dámákról (Judith Sargentini, Gwendoline Delbos-Corfield, Vera Jourová): végrehajtani a gazdák parancsát és lesújtani az esetlegesen feltűnő ellenszegülőkre (magyarok, lengyelek).

Az alsóbb szinten epizódszereplő NGO-k itt főszerepet kapnak. Az Európai Parlament és a bizottság tagjainak nagyobbik része be van kötve valamelyikhez, érdekelt az eredményességben. A néptől távol, a pénzhez közeli szférában szinte határtalan lehetőség kínálkozik a korrupcióra. Példaként erre a Covid elleni védőoltások ügyét hozhatjuk.

Stella Kyriakides ciprusi EU-biztos bankszámlájának csodálatos eurószaporításáról azóta sem lehet tudni. Pedig a nagyobb haszon érdekében betiltott kínai és orosz vakcinák sok európai ember életét menthették volna meg.

Mély homály fedi Ursula von der Leyen elnök asszony és a Pfizer-főnök közötti sms-ek tartalmát is. (Magyar oldalról Cseh Katalin ügyeskedéseit említhetjük.) Ők, mint megbízóik, a törvények fölött állnak, tökéletes védelmet élveznek. A magánbűn napvilágra kerülése s az illetők leváltása ugyanis tektonikus elmozdulásokat okozna az EU szerkezetében, az országok között kialakított erőegyensúlyban. Inkább mindenki hallgat, kéz kezet mos. A politikai befolyás alatt álló bíróságok kellő szint fölött úgyis felmentenének bárkit a büntetés alól.

Mit tehet a rendszerváltozást egykor támogató jobboldali magyar értelmiség? Talán annyit, amennyit a Professzorok Batthyány Köre is tesz: az amerikai (Washington Post, New York Times) és más országok mainstream sajtójában megjelent, a magyarokat hazug vádakkal illető cikkekhez kommenteket ír, rávilágítva az igazságra.

S más csatornákon, nemzetközi szakmai tekintélyével, a nyugati választók minél szélesebb köréhez eljuttatja a véleményét. Az elért eredmények látszanak, és látva az uniós politikusok képességeit és színvonalát, még inkább látszani fognak.

A szerző egyetemi tanár, a Professzorok Batthyány Körének tagja

Borítókép: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke beszédet mond az Európai Parlament plenáris ülésén Strasbourgban 2022. július 6-án (Fotó: MTI/EPA/Julien Warnand)