A rendszerváltozást követő események hamar tudatosították a politika formálásában részt venni kívánó magyar értelmiségben a hatalom működésének törvényszerűségeit. A szakmájukban vagy akár szélesebb körökben elismert, tekintélyes, a jobbításért áldozatot is vállaló, tenni akarástól fűtött szellemi elit valóban nagy szerepet játszott a sikerben.
A politikai érdek ideig-óráig egybeeshet az egyetemi-akadémiai szféra belső működésének (működtetésének) általánosan elfogadott értékrendjével. Egy dolog azonban hamar kiderült: hogy a kettő ütközésekor melyik az erősebb.
Vagyis nem a tanárok vagy orvosok közösségének van oktatási vagy egészségügyi minisztere, hanem fordítva. A hatalom birtokosa jelöl ki olyan személyeket, akik a céljait az elvárható leghatékonyabb módon – tehát kellő szakmai ismeretek és képességek birtokában – végrehajtják. Ezt a nyugati értelmiség már akkor is tudta. A demokráciában rendjén is van így. A választásokon győztes pártok az egész nép hosszú távú érdekeinek rendelik alá a rész elvárásait.
Az Európai Unió illegitim törekvéseivel azonban gyökeresen megváltoztatta a helyzetet. A természetes vezető-vezetettek kettős viszony helyett négy, hierarchikusan egymásra épülő hatalomgyakorlási mechanizmus alakult ki.
Olyan új szisztéma jött létre, amely alapjaiban antidemokratikus és gyarmattartó ambíciók szerint működik. Az orosz–ukrán háború tette napnál világosabbá, hogy hol van ma a Nyugat igazi hatalmi központja, s birtokosai milyen csatornákon keresztül érvényesítik akaratukat. A nép és az egyszerűség kedvéért a Wall Street közé szorult két szféra, az egyes országok, illetve az Európai Unió és vezetői rafinált módon, „felfelé haladva” egyre jobban foglyai a csúcshatalomnak.
A visszafelé áramló „bekerítő hadművelet” egyik eszköze a fentről finanszírozott, a demokratikus választások eredményét kisiklatni kívánó NGO-k; az ő rendszertani helyük nem lehet más, mint egy nép politikai akaratának egy (világ)központi elhatározásból történő irányítása vagy megváltoztatása. A néphez legközelebbi szférában ez a befolyásolás még nem döntő erejű, számos más szándék és érdek keresztezheti, de már egyértelműen ott van, főleg az érintett értelmiség körében jelenik meg.
Ha azonban az alattomos szándékok nyilvánosságra kerülnek, egy nép józan esze, ítélőképessége, helyesen működő immunrendszere – legalábbis mifelénk – még képes lehet védekezni ellenük. Az anyagi érdek e körben még periférikusan jelentkezik, néhány megfizetett kollaboráns és a médiajelenlét igényelte mértékben. Ezalól éppen a 2014-es ukrajnai események jelentenek kivételt, ahol a hírek szerint az oroszbarát kormány ellen tüntető szélesebb rétegeket anyagilag is „honorálták”.
Az országok vezetői esetében összetettebb és hatékonyabb eszközök bevetése szükséges. Itt jelentős mértékben megemelkedik a külföldi, illetve külföldről finanszírozott sajtó jelentősége, amelynek nagy része ugyanazon érdekcsoport tulajdonában van.
