A 2010-es kormányváltást követő időszakban tapasztalható deflációt és az azt követő alacsony inflációt egyfelől globális folyamatok (mérséklődő energia- és nyersanyagárak, megjelenő új technológiai innovációk), másfelől hazai intézkedések (többek közt a rezsicsökkentés) idézték elő. A közelmúlt eseményei azonban megfordították az eddigi trendeket és komoly kihívás elé állították nemcsak az európai országokat, hanem az Amerikai Egyesült Államokat is. A koronavírus-világjárvány 2020-as megjelenése miatt a világ számos országában leállt vagy visszaesett a termelés és a fogyasztás is egy időre. A korlátozások feloldása után a kiesett időszakot kompenzálandó magasabb fogyasztás azonban találkozott a szűkülő kínálattal, jelentősen hozzájárulva az infláció emelkedéséhez.Az újraindítás során a gazdaságélénkítő intézkedések révén megkezdődött a gazdaság gyors helyreállása, ami megteremtette az infláció emelkedésével kalkuláló attitűdöt a gazdasági szereplők részéről – ez pedig valóban hozzájárult az infláció gyorsulásához. Ennek eredőjeként Magyarországon 2021-re 5,5 százalékra emelkedett az infláció a korábbi három százalék körüli értékről. Az ellátási láncok akadozása, a szállítási költségek exponenciális emelkedése és a magas, globális szintű reflációs félelmek erősödése tovább fokozta az árak emelkedését. Az orosz–ukrán háború kirobbanása így egy amúgy is romló piaci környezetben stimulálta a negatív folyamatokat. A megélhetési költségek (élelmiszer- és üzemanyagárak) emelkedését az Európai Unió elhibázott szankciós politikája csak erősítette, hiszen közgazdászok szerint a drámai áremelkedéshez hozzájáruló legjelentősebb tényezők közvetlenül vagy közvetve az energiaköltségekhez kapcsolódnak. Ennek következtében az elszabaduló háborús infláció komoly kihívás elé állítja az európai családokat és gazdaságokat.
Ez különösen igaz arra tekintettel, hogy a háború kitörése óta az élelmiszerek árának növekedése felgyorsult, miközben más fogyasztási tételek (például szolgáltatások) árindexei jóval kevésbé emelkedtek az elmúlt időszakban. Ennek oka, hogy a világ két legnagyobb élelmiszer-termelője került egymással háborús konfliktusba, ugyanis eddig Oroszország és Ukrajna biztosította a világ kukorica- és búza­termelésének közel harmadát, a napraforgóolaj-termelésnek pedig több mint felét. A háború miatt Ukrajna kikötői blokád alatt vannak, a mezőgazdasági termelés pedig csökkentett volumenben zajlik – mindez jelentékeny befolyással bír a globális piacokra. Magyarországot nem fenyegeti élelmiszerhiány, de a fegyveres konfliktus jelentős mértékű áremelkedést okoz (az egész térségben) az élelmiszerek körében.
Az ellenzéki véleményekkel, például Surányi Györgynek, a baloldali-liberális kormányok kedvelt volt MNB-elnökének megnyilvánulásával ellentétben a hazai infláció az elmúlt években döntően globális folyamatoknak van kitéve. A pénzromlás az egész fejlett világban évtizedes csúcsokat döntöget, nem hungarikum – sőt! Az Eurostat adatai alapján látható, hogy a júniusi 12,6 százalékos magyar infláció a legalacsonyabb – fej fej mellett a szlovák adattal – a V4-államok közül. Csehországban a legmagasabb, 16,6 százalék, míg Lengyelországban 14,2 százalék. Közép- és Kelet-Európában a legtöbb állam magasabb inflációval néz szembe, mint Magyarország. A balti térségben a legrosszabb a helyzet: Észtország 22 százalék, Litvánia 20,5 százalék, végül Lettország 19,2 százalék. A Balkán-félsziget keleti államai, Bulgária (14,8 százalék) és Románia (13 százalék) ugyancsak a hazai adatot meghaladó áremelkedéssel kell hogy számoljon. Csupán néhány államban alacsonyabb valamivel az infláció, mint Magyarországon. Horvátországban alig fél százalékkal, Görögországban és Szerbiában egy százalékkal alacsonyabb csak az áremelkedés üteme, míg a Balkán leggazdagabb államában, Szlovéniában is 10,8 százalékos inflációval néznek szembe.
Nyugat-Európában azonban kisebb az aggregált infláció: Franciaországban 6,5 százalék, Németországban 8,2 százalék vagy éppen Ausztriában 8,7 százalék. Mindez rámutat arra, hogy a földrajzi elhelyezkedés jelentékeny befolyásoló tényező, hiszen az európai államok inflációs adatai a régiók határait rajzolják meg. Az első ilyen határ a tíz százalék feletti infláció, ami többnyire a posztkommunista tömb határait húzza meg. A közép- és kelet-európai államok belsőleg tovább differenciálódnak, egyfelől a 15 százalék alatti inflációval rendelkező országokra, másfelől a balti államokra, melyek húsz százalék vagy azt meghaladó értékekkel bírnak. Kivétel itt is akad, például Csehország, amely ugyan közép-európai ország, de valamivel magasabb árindex-emelkedés tapasztalható, mint a szűkebb régióban.
Fontos hangsúlyozni, hogy a valutahatárok nem esnek egybe az inflációs határokkal, tehát az euró nem csodafegyver az árindex-emelkedéssel szemben – ennek éppen a régió­tól eltérő cseh vagy a kimagasló balti adatok a legkirívóbb bizonyítékai. Összességében látható, hogy a régiós hatás a domináns, aminek oka, hogy a régió országai a háborúban álló övezettel is olyan gazdasági kapcsolatokban állnak, amelyeken keresztül sokkal érzékenyebben reagálnak a háborús helyzetre – ellentétben a nyugati államokkal. Éppen ezért a béke Közép- és Kelet-Európa elsődleges érdeke, szemben a fegyverszállító nyugati országokkal, melyek a háborús politikájuk árát keleti szomszédjaikkal fizettetik meg.
A háborús infláció tehát nem kérdés, az igazi talány sokkal inkább az, hogy az európai országok milyen intézkedéseket hoznak a problémák kezelésére. Egyes EU-tagállamok, mint például Németország, kompenzációt fizet a háztartásoknak a magas energiaárak ­miatt, ez azonban tovább gerjesztheti az inflációt, ugyanis ezzel emelik a likviditást a gazdaságban. Magyarországon az árak hatósági korlátozása révén olyan intézkedéseket vezettek be, melyek nem járulnak hozzá az infláció emelkedéséhez.

Ha nem volnának hatósági árkorlátozások, magasabbak lennének a hazai inflációs adatok. Az üzemanyagár-sapka eltörlése például 4,4 százalékkal növelné az inflációt, ami egyéni szintre lebontva azt jelentené, hogy járművenként átlagosan húszezer forint lenne a pluszkiadás. A hatósági ár megszüntetése a földgáz esetében a fogyasztói árindexet 8,5 százalékponttal emelné, míg a villamos energia esetében a hatás 2,4 százalékpont lenne. Az élelmiszerek fogyasztói árindexe 1,9 százalékos növekedést produkálna, amennyiben az alapélelmiszerek árkorlátozását eltörölnék. Megnyugvásra ad továbbá okot, hogy a legutóbbi, 2022. májusi KSH-adatok szerint a bruttó átlagkereset – az inflációt meghaladóan – 14,9 százalékkal, a kedvezmények figyelembevételével számolt nettó átlagkereset pedig 15,6 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel korábban. Mindez jól mutatja, a kormány célja továbbra is az, hogy a háborús helyzet okozta költségeket ne a családok állják. Ezzel szemben a baloldal által megfogalmazott javaslatok csak nehezebbé tennék az emberek mindennapjait és fokoznák az inflációt. A jobboldal által bevezetett rezsicsökkentés, az árstopok és hitelmoratóriumok mérséklik a családok terheit, azonban a hosszú távú megoldást csakis a béke jelentheti.
A szerző az Alapjogokért Központ kutatási igazgatóhelyettese

Borítókép: Üzemanyaggal töltenek meg egy autót az orosz Gazprom gázipari monopólium leányvállalata, a Gazprom Neft egyik benzkinkútján (Fotó: MTI/EPA/Makszim Sipenkov)