Mindezek után vegyük egy pillanatra komolyan az életünket, és nézzük meg, hogyan akarnak most náci, antiszemita fajvédőt faragni Orbán Viktorból a gazemberek, ahogy az első részben kezdtem, a 444 minden más, kizárólag magyar zsoldban nem álló „újságíróitól” kezdve Gyurcsány Ferencig.
Hangulati bevezetésként érdemes ideidézni a Hvg.hu „beszámolóját” a bálványosi szabadegyetemről, egy bizonyos Lengyel Tibor nevű senki írta, ilyesféle kitételekkel megtűzdelve:
„A »kevert fajú« Európa elleni fellépés volt a legerősebb kifejezés az idei, amúgy meglepően unalmas és demotiváló tusnádfürdői Orbán-beszédből. Lett is visszhangja, pedig a most »náci beszédnek« minősített gondolatok sem újak a miniszterelnöktől, időről időre előveszi és leporolja azokat, igaz, ennyire egyértelműen még nem fogalmazott. A beszéd újdonsága volt viszont, hogy Orbán szerint 2030-ra már nem utolérni akarjuk az addigra amúgy is válságba kerülő Nyugatot, hanem inkább arra »gyúrunk«, hogy »bevasaljuk«, amivel a világ tartozik nekünk – akármi is az.”
Nos, igen, nos, nyilván. Külön imádom, amikor egy „hávégés”, eleve küldött alak a bolsi választékból azt írja, hogy „demotiváló” Orbán-beszédet hallott. Mintha eleve nem demotiváltan érkezett volna, és eleve nem azért küldték volna, hogy demotiváló legyen, és éppen azt és úgy írja meg, hogy a HVG olvasói is kellően demotiváltak legyenek. Ha Orbán Tusnádon átnyújtotta volna a rák ellenszerét és az örök élet elixírjét, ez a Lengyel akkor is rendkívüli demotiváltságot tapasztalt és érzett volna, s egy nagy ívű beszámolóban kifejtené, miszerint jó-jó, itt a rák ellenszere és az örök élet elixírje (persze kérdés, vajon Orbán ezt először a „saját fajtájának” adja-e majd oda vagy nagylelkűen előreveszi-e a tanganyikaiakat), de hol marad a katások katája. Egyszóval, ezek a „demotiváltak” legalább annyira szánalmasak a demotivált dumájukkal, mint a tusványosi táborban haverkodni akaró 444-es dupla nullák.