A XXI. század legszembetűnőbb sajátossága, hogy bolygónk többé nem zárt entitások halmaza, hanem globális, könnyen átjárható hely. Modern technikai újdonságok, különösen a világháló és a mobiltelefon segítségével bárki jelen idejű kapcsolatban lehet a tőle legtávolabb élő embertársával is. Kereskedelmünk, politikánk, kultúránk bekapcsolódott a globális körforgásba, minden gyorsan átjárható, felfejthető, lebontható. Az alsóbb szinten élők – a világtörténelemben először – erőfeszítés és minőségi változás nélkül azt hazudhatják, hogy valójában kiválasztottak a magas rendű létezésre.

Ideológiák, vallások, személyes preferenciák keringenek a virtuális térben, a globális valóságban minden lehetséges. Az átjárhatóság korszakában magától értetődően az is terjed, aminek nem volna szabad: a járványok nem keletkeznek és visszahúzódnak, hanem hetek alatt elterjednek a világon. 

A globalizáció lassan a magánéletünket is átszövi különféle tiltásokkal és kontrollmechanizmusokkal. Mozgásunk, helyváltoztatásunk, technikai eszközeink megfigyelése, magánüzeneteink elemzése vásárlási szokásainktól privát életünkig minden szükséges részletet feltár azoknak, akik információkat vadásznak a mind nagyobb anyagi haszon reményében.

Korunk másik egyedülálló sajátossága a jelenleg is zajló népességrobbanás. A harmadik világ országai közül egyik-másiknak a lélekszáma rohamosan gyarapszik majd a következő évtizedekben. Ezzel együtt az afrikai, ázsiai térség jelentős részének élhetősége nem változik, ellenben a globalizmus már nem távoli célként, hanem napi üzenetként továbbítja a fejlett nyugatról szóló csalogató információkat. 

A migráció nem tiltott, hanem segítendő cél a globalista műhelyekben, minden létező politikai, jogi, gazdasági eszközzel segítik az útra kelt milliókat, hogy Európában új hazára leljenek. Ennek a folyamatnak a vége nem a békés egymás mellett élés, hanem az európai kultúra és civilizáció lehanyatlása a saját környezetében. Annál is inkább, mivel 

Ezzel egy időben az európai nemzeteket már hosszú évtizedek óta népességcsökkenés sújtja, a család, a keresztyén egyházak, a közösségi élet egyaránt veszélyeztetett helyzetbe jutott. Európa népeinek a saját önfenntartásukra, fizikai és lelki azonosságuk megtartására sem jut elég erejük, nemhogy a fenyegető migráció elleni küzdelemre.

A globalizmus elterjedése és a migráció mellett beszélnünk kell arról is, hogy lassan, de biztosan halad a világ erőközpontjainak átrendeződése. Harminc esztendeje az Egyesült Államok megnyerte a hidegháborút, de facto egyedüli nagyhatalom maradt a világban, mára azonban új vetélytársak emelkedtek fel. 

A globalizmus és a migráció legnagyobb nyertesei azonban mégis a világ legnépesebb országai, amelyek több évtizedes szívós munkával elemelkedtek a középkorból, látványos fejlesztésekbe kezdtek, megerősítették gazdaságukat, bizonyos területeken innovatívak, terjeszkednek. Lényegében egyetlen ledolgozhatatlannak tűnő hátrányuk maradt Washingtonnal szemben, ez pedig a haderő fejlesztése, de ha végiggondoljuk, hogy Oroszország, Kína, India és Pakisztán egyaránt atomhatalom, mégis magas stratégiai képességeket mutatnak.

A nyugati civilizációt fenyegető válságjelenségek leküzdésében kizárólag a saját kútfőinkre támaszkodhatunk. Jelenlegi formájában az Európai Unió nem a folyamatok leküzdésében, hanem az ideológiai viszály szításában jár élen. 

Minden létező erővel erősíteni kell a családokat, a hagyományos közösségeket, a magyarság demográfiai egységét határon innen és túl is meg kell őriznünk. Új tárgyalási irányokat kell nyitni, keletre éppúgy, mint nyugatra. A küszöbön álló új világkorszak felemelkedő hatalmait meg kell ismernünk, régi szövetségeseinket pedig saját identitásépítésükben kell támogatnunk. Szomszédságpolitikánkban azokat a partnereket szükséges megkeresnünk, akik értik a megváltozott időket és a régi, bevált szemlélettel erősítik saját közösségüket.

Minden létező eszközzel, erővel fel kell tartóztatnunk a természetellenesség térhódítását, ki kell zárnunk életükből a széteső Európa cégéreit, vissza kell térnünk a forrásokhoz. Amennyiben lehetséges, vásároljunk magyartól, támogassuk a honfitársat, segítsük a helyi vállalkozást. Igyekezzünk választ keresni a végső kérdésekre, legyen mondanivalónk hitről, vallásról, elköteleződésről, hűségről. 

Ne engedjünk erkölcsi kérdésekben, ne áruljuk el önmagunkat és másokat, legyen tartásunk, bízzunk az erőnkben, tudásunkban. Bármennyire is embert próbáló feladat, a felmerülő nehézségeket ne csapásnak, hanem az élet természetes jelenségének tekintsük. Valahogy így tudjuk megőrizni magunkat és a hazánkat az elkövetkezendő nehéz időkben.

Borítókép: Lángok martalékává válik a párizsi Notre-Dame-székesegyház tetőszerkezete 2019. április 15-én (Fotó: MTI/EPA/Julien De Rosa)