Nézegetem a régi folyóiratokat az Arcanumon, és tanácstalan vagyok. Mensáros Lászlónak fél év leforgása alatt két debreceni előadóestjét jelzi a helyi lap, és már nem tudom, melyiken vettem részt. Mégis azt hiszem, 1984. november 22-én, bemásolom a rövid beharangozó cikket: „Pénteken fél 5-től Mensáros László Kossuth-díjas kiváló művész bemutatja Mindvégig című Arany János műveiből szerkesztett önálló műsorát. A debreceni városi könyvtár Thomas Mann utcai fiókkönyvtárában (nyugdíjasok háza) sorra kerülő eseményt belépődíj nélkül tekinthetik meg az érdeklődők.”
A városban nagyjából minden színházkedvelő pontosan tudta, hogy az idős művész hajdanán a Csokonai Színházban töltötte száműzetését. Mensáros László pályakezdése, valamint felnőttkorának nagy része teljes tagadása a szocialista színházi és magánéleti követelményrendszernek. Polgári származása, műveltsége, kapcsolatrendszere, magánélete rendre szembeállította őt a szocialista realizmus csikorgó gépezetének váltókezelőivel. Az 1952-ben Debrecenbe űzött fiatal színművésznek három évvel később a Batthyány utca 1. számú házban, az ország első színészházában utaltak ki lakást. „Addig hol laktál?” – kérdezte Ablonczy László Mensárost, nagyjából az 1984-es debreceni Arany-est időpontjában.
A Bika mellett egy régi házban” – válaszolta a színész. „Azóta lebontották. Albérletben éltem családosan, bizony, elég keserves szorultságban. Szerepet leginkább presszóban tanultam.
Debrecen Európa legnagyobb faluja – ismerjük a mondást, és valóban, ilyen ez a város, de közben régi református bástya is, rideg, racionális polgárok lakhelye, hűvös, mégis szívet melegítő belső portája az országnak. Mensáros talán nem gyűlölte a szigorú Debrecent annyira, mint Petőfi, már csak azért sem, mert a Csokonai igazgatója, rendezői, színésztársai, és nem utolsósorban a közönség pontosan felmérte, értette művészi nagyságát. Mégis belekeveredett 1956 lázas forradalmába, és a következő évben rabláncon vitték el Debrecenből. Hosszú útját, amely börtönévekkel, mellőzéssel, lelki vívódással terhes, ekkor kezdte meg, és 1984-ben, az Arany-est időpontjában nemcsak ő, de közönsége is emlékezett a múltra.