Az illegális bevándorlás támogatásával kapcsolatban egyes keresztényellenes balliberálisoktól újra és újra álságos érveket hallhattunk a keresztény szeretetről, könyörületességről és szolidaritásról. Ennek a megtévesztő propagandának a keresztények egy része is bedőlt, s nem vette észre azt az elképesztő cinizmust, ami megbújt a szirénhangok mögött. Vajon miért kellene támogatni azt a hatalmas méretű illegális migrációt, amely a bűnös embercsempészet melegágya, s amely emberek tízezreit kergeti halálba?
Az illegális migráció − amelyet határozottan meg kell különböztetni a legális, vagyis törvényes keretek között zajló migrációtól – nagyban hozzájárul a nyugati világ keresztény közösségeinek gyengítéséhez. Elég, ha Európa keresztény templomainak tömeges bezárására és lebontására, a muszlim mecsetek szaporodására gondolunk. Nagy Britanniában III. Károly király nemrég kiállt a hit védelme mellett, miközben a szigetországban is visszaszorulnak a kereszténység – ez esetben főként a protestantizmus − pozíciói. Félreértés ne essék, miként III. Károly király, úgy mi is tisztelünk minden vallást, de a folyamat tagadhatatlanul összefügg a kereszténység térvesztésével, az illegálisan beözönlő muszlimok nagy számával.
Riasztó hírek érkeznek az Afrikában történt erőszakos keresztényellenes cselekményekről, gyilkosságokról, és döbbenten vettük tudomásul azt is, hogy Európában a keresztények ellen elkövetett bűncselekmények száma két év alatt hetven százalékkal növekedett. Európa egykori keresztény országai, mint például az Egyesült Királyság, Spanyolország, Franciaország, Németország és Svédország manapság súlyos atrocitásoknak vannak kitéve, s ezek a zsidó közösségeket is sújtják. Az Egyesült Államokban sem rózsás a helyzet.
Nyugtalanítóak azok az aprónak tűnő, ám sokat eláruló jelenségek, amelyek az általános erkölcsi és szellemi romlásra utalnak. New York államban például bevezették azt a kötelező szóhasználatot, amely nem utalhat a biológiai nemekre. Az elmebeteg törekvések komoly politikai támogatást kapnak. Genderideológusok − valamilyen progresszív tudományosságra hivatkozva – igyekeznek felülírni természeti és sok százados társadalmi törvényeket, eltörölni a normalitás hagyományait. Nemiséggel rendelkező emberek vagyunk, a férfi és a nő között e téren létező különbségek vannak. (Miként különbségek vannak az embertani jegyekben is.) Ebből azonban nem következik, hogy el kellene veszítenünk a józan eszünket.
Ugyancsak az Egyesült Államokban elbocsátottak egy ápolónőt, mert nem vett részt a „rejtett előítéletesség” leküzdését célzó tanfolyamon, amely a fehér ember „rasszizmusa” elleni küzdelem jegyében vált kötelezővé. Az ápolónő – a tanfolyam elvégzésének hiányában − azóta sem kapott állást. Az emberek bőrszín szerinti osztályozására, megkülönböztetésére tehát éppen azok helyeznek hangsúlyt, akik szerint a rasszizmus bűn, s akik szerint csak a fehér ember lehet rasszista. Jézus tudta, hogy az ember férfinak vagy nőnek születik, és fajtája alapján senkit nem tartott különbnek a másiknál. A mai keresztények is így gondolkodnak.
Gondolhatnánk, hogy a keresztényellenesség visszahatást szülhet, s ennek köszönhetően megerősödhetünk keresztény (keresztyén) hitünkben. Ez az USA, illetve Nyugat-Európa nagyobb nemzeti közösségei esetében sajnos nincs így. A balliberális irányítású országok sajtója, oktatási rendszere ugyanis – a politikai elvárásoknak megfelelően − az úgynevezett értéksemleges szemléletet támogatja. Ettől a szemlélettől idegen a keresztény értékek melletti kiállás, sőt a kereszténység jogos önvédelme jegyében folytatott szellemi küzdelmet is akadályozza.
Az EU alapszerződésének hat alapértéke (emberi méltóság, szabadság, demokrácia, egyenlőség, jogállamiság. emberi jogok) történelmi fejlődés eredményeként nyerte el mai formáját. Márpedig Európa történelme egyben az európai kereszténység történelme is, ezért ezek az alapértékek elválaszthatatlanok a szeretetre épülő keresztény alapelvektől.
Annak idején döbbenten vettük tudomásul, hogy az uniós alapszerződés még egy utalásban sem említette Európa történelmének keresztény hagyományait. Azóta bizonyossá vált, hogy ez része annak a nemzetközi méretű elhallgatási gyakorlatnak, amely kiüti a szellemi fegyvert a keresztények kezéből. A szellemi önvédelmi küzdelemhez ma nélkülözhetetlenek a társadalmi nyilvánosság legjelentősebb fórumai, platformjai. Ezek nélkül a keresztények hangja halk, jórészt csupán saját közösségeikre korlátozódik. Ezzel szemben az ellenlábasok előtt nyitva állnak a nyilvánosság kapui, és nagy erővel zúdul ránk a nyílt és burkolt keresztényellenes propaganda.
A keresztény hagyományok tagadása, a keresztény hitből és szellemiségből fakadó szemlélettel szembeni szívós és alattomos aknamunka terjedése a nyugati országokban sokkal nagyobb károkat okoz a jövőre nézvést, mint azt ma elképzelhetjük. Európa középső részének innenső fele még tartja magát, és reményeink szerint megbízható bástyája marad az európai kereszténységnek.
Talán ez a térfél dob majd egyszer mentőövet az öngyilkosság felé haladó Nyugat-Európának.
A szerző író, újságíró
Borítókép: Szent István király lovas szobra a budai Vár Szentháromság terén (Fotó: MTVA/Jászai Csaba)
