Ugyanakkor a nemek közötti természetes kapcsolatoknak (elvitatva annak női és férfi létezési formáit), a hagyományos családnak, valamint a sokszínű nemzeteknek és nemzetiségeknek szerintük el kell tűnniük a színről. A Zöldek kommunista társadalma csak a zöld-genderizált-vegán egyenemberekké való átalakulást ismeri. A tényleges sokszínűség márpedig máshogy fest.
Az Utolsó Nemzedék önarcképe – hasonlatosan „A kommunista párt a munkásosztály élcsapata” mottóhoz – így hangzik: „Összejövünk és elszánt, erőszakmentes ellenállást tanúsítunk. Mi vagyunk a társadalom túlélési akarata!” Ha le is számítjuk ebből az önteltséget, az Utolsó Nemzedék nem harcol sem demokratikusan, sem erőszakmentesen. A polgári szabályokat nem tartják be, az áldozatokat nem veszik számításba, a mozgalom radikalizálódik. Felelevenedik a Vörös Hadsereg Frakció (RAF) terrorjának időszaka. A német biztonsági szolgálatok ma egy zöld RAF felbukkanásától tartanak. A zöld–vörös politika elkényeztetett gyermekei megvadultak. A RAF által megölt nyugatnémet államügyész, Siegfried Buback (1920–1977) fia, Michael Buback úgy véli, nem teljesen légből kapottak az RAF és az Utolsó Nemzedék klímavédői közötti párhuzamok.
 

– nyilatkozta Buback. Mindeközben Németország éppen egy halálos áldozatot sirat, aki az Utolsó Nemzedék magukat az úttesthez ragasztó aktivistáival összefüggésben vesztette életét. Október 31-én a zöldszélsőségesek Berlinben olyan forgalmi dugót okoztak, amelyen keresztül a tűzoltók nem jutottak el időben egy baleset áldozatához. A kerékpárosnő a baleset helyszínén meghalt. Az 1970-es évekkel ellentétben a mai német bel- és környezetpolitikát nagy felelősség terheli a tragédia miatt!
Oknyomozó cikkében („Utolsó Nemzedék”: szerkezet, finanszírozás, hálózat – így működik a csoport) a Die Welt német napilap november 11-én azt írta róluk: „Utakat torlaszolnak el és felháborodást váltanak ki. Aki betekint a klímacsoport kulisszái mögé, kifinomult struktúrákat fedez fel és támogatók nemzetközi hálózatát. Kutatás segítségével világossá válik, hogy nem az egyetemi padokat már hosszú évek óta koptató diákok összehangolatlan csoportjáról van szó, hanem profi aktivisták jól szervezett tömörüléséről. A csoport tagjai először a 2021-es Bundestag-választási kampányban jelentek meg nyilvánosan. A berlini kormányzati negyedben hét aktivista éhségsztrájkot hirdetett meg az éghajlat érdekében – és sikerrel is jártak. Olaf Scholz – akkor még szociál­demokrata kancellárjelölt – párbeszédbe bocsátkozott az aktivistákkal. A választás után a csoport újraszervezte magát. Az év elejétől rendszeresen torlaszoltak el utakat, hogy az élelmiszer-pazarlás ellen tiltakozzanak. Később gázvezetékek elleni szabotázsakciók következtek, műalkotásokat pedig élelmiszerrel dobáltak meg, pártszékházak ellen festékes támadást hajtottak végre.”

 „Olyan magánszemélyek adományai mellett, akik már (dollárban) hat számjegyű összeget ajánlottak fel a részére, az Utolsó Nemzedéket a Climate Emergency Fund is támogatja. Ezt az alapot 2019-ben hozták létre Kaliforniában. Azóta milliós nagyságrendben tett adományokat olyan csoportosulások javára, amelyek polgári engedetlenség révén hívják fel a figyelmet az éghajlatváltozásra. Szeptember végéig a Climate Emergency Fund a saját bevallása szerint 3,5 millió dollárt utalt át különböző országokból való tizenegy csoportnak – köztük az Utolsó Nemzedéknek –, amelyek »őszi felkelésre« buzdítottak. Feltűnő, hogy a tiltakozásnak ugyanazokkal a formáival él az összes szervezet, amelyeket támogat a Climate Emergency Fund. A lépten-nyomon feltűnő úttorlaszok mellett a Just Stop Oil! (Csak állítsuk le az olajat!) brit csoport is azzal vétette magát észre legutóbb, hogy élelmiszerrel műalkotásokra támadt. Ez aligha véletlen.”

A kommunisták a demokratikus alapszabályok fölébe helyezték magukat, hogy érvényre juttathassák küldetésüket. A Zöld Internacionálé ugyancsak a demokratikus társadalmak alapszabályai fölé helyezi küldetését. A cél ismét minden eszközt szentesít. Csupán az ideológiai mágneses pólus mozdult el, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának moszkvai Marxizmus–Leninizmus Intézetétől a nemzetközi NGO-k (nem kormányzati szervezetek) metropoliszaiba. Pimasz módon az utolsó nemzedéknek nevezik magukat, semmit nem tudnak arról, hogy az őket megelőző generációk mi mindent építettek fel, semmibe veszik az értelmes munkát, a négy számtani alapműveletet, valamint a fizikát, továbbá ténylegesen veszélyeztetik a létezésünket. Remélhetőleg valóban a szélsőséges zöldfelfogás legutolsó tévelygői.
A szerző 1990 és 2005 között a szászországi SPD-képviselők vezetője, 2019-ben kilépett a Német Szociáldemokrata Pártból

Borítókép: Annalena Baerbock, a német Zöldek társelnöke (Fotó: MTI/EPA/DDP pool/Andreas Gora)