1956 leveréséhez is szükségeltettek a szovjet szuronyok – az ideiglenesen Magyarországon állomásozó baloldal nem is habozott használni azokat a szovjet fegyvereket. Úgyhogy behívták az elvtársakat. Tankokkal és Kalasnyikovokkal együtt, ha már jönnek, ne jöjjenek üres kézzel. Jöttek volna maguktól is? Minden bizonnyal. De csak jobban nézett ki így, hogy volt, aki hívta őket… És volt. Mert a magyarországi baloldal lelki igénye a hazaárulás és valamely külföldi nagyhatalom talpnyalása. Gazdatest nélkül létezni sem képesek.
Ezeknek egyedül nem megy.
Most sem. És sohasem. S amikor éppen már nincs szükség fegyverekre a hatalom megszerzéséhez és a hatalom megtartásához, akkor marad a pénz. Így aztán a rendszerváltás után eladtak minden mozdíthatót a külföldi „befektetőknek”, akik leginkább piacot vásároltak üveggyöngyökért. Az üveggyöngyöket eltették a (volt) kommunisták, az elég is lett nekik egy egész életre. A külföldiek pedig milliárdokat vittek ki az országból évtizedeken keresztül.
Aztán fordult a kocka, és nemzeti kormánya lett az országnak ismét, s maradt is, immáron tizenkét esztendeje. Az ideiglenesen Magyarországon állomásozó baloldal pedig munkához látott. Próbálkoztak külön-külön, de ismét belátták: egyedül nem megy. Aztán összeálltak, lerakódtak, mint a guanó, keményen, vastagon, de úgy sem ment. És maradt az utolsó reménység: majd a külföldi segítség megoldja a problémát.






























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!