A szociáldemokrata politikus szerint még ha Orbán Viktor be is tartaná a bizottságnak tett ígéreteit, »érdemben semmi sem változna«. A pénzügyi piacokon jelentkező dominóhatástól való félelem azonban növeli Brüsszel engedékenységét az Orbán-kormánnyal szemben.”

Ez eddig is vérlázító és elviselhetetlen, de emeljünk ki két „apró” részletet:
1.: „Függetlenség és Orbán – ez a két szó egy mondatban ellentmondás.” 2.: „Ha Orbán Viktor be is tartaná a bizottságnak tett ígéreteit, »érdemben semmi sem változna«.” (Mert – ugye – »a társadalom és a politika annyira orbánizálódott, hogy sok mindenből nem lesz semmi«.)

Katarina Barley szavai ezek. Katarina Barley német szociáldemokrata politikus, Köln szülötte, amúgy az Európai Parlament alelnöke. Persze az előbbi mondatban van két oximoron is. 

A másik pedig a „szociáldemokrata”. Olyan sincs többé. Szociáldemokrata, kereszténydemokrata, keresztényszocialista, liberális, zöld – mind-mind ugyanolyan. Tehát semmilyen. Vagy ha mégis, akkor „woke”, neomarxista, genderfluid, öngyűlölő és hisztérikus. Más szóval: Daniel Freund. A tulajdonságok nélküli embert felváltotta az identitások nélküli ember – s mindez összesűrűsödött az egykorvolt Németországban és német társadalomban.

Így érkezünk meg Katarina Barley-hez és az összes többihez. És ezekhez a kijelentésekhez. Értelmezésünket pedig szűkítsük erre: „Ha Orbán Viktor be is tartaná a bizottságnak tett ígéreteit, »érdemben semmi sem változna«.”

Rendben van. Ám ebben az esetben még kínzóbb a kérdés, miszerint miért is csináljuk mi ezt a kutyakomédiát, és mire is számítunk? S legalább ennyire érvényes, fontos kérdés tehető fel az identitások nélküli embereknek is, odaátra: tessék mondani, miért tetszenek velünk végigcsinálni ezt a kutyakomédiát, ha egyszer »a társadalom és a politika annyira orbánizálódott, hogy sok mindenből nem lesz semmi«?

És akkor itt kell visszatérnünk a birodalmi akarat érvényesítésére – mint a hajdanvolt németség legutolsó attribútumára.

Ezt az egész kutyakomédiát csak azért csináltatják velünk végig és játsszák el önmaguknak, hogy valahogyan, valamiképpen, „deus ex machina” megbuktassák a magyar kormányt és mindenekelőtt Orbán Viktort. Bocsánat! A deus ex machina szintúgy oximoron. Az identitások nélküli világban az identitások nélküli emberek – emberek? – nem viselik el az utalás szintjén sem Istent. 

A „német” külügyminiszter, Annalena Baerbock épp a minap vitette ki a münsteri városháza díszterméből az ott lévő négyszáz éves feszületet, mert ő nem hajlandó egy légtérben tartózkodni ilyesmivel.

Ez maga a birodalmi reflex – nemzeti jelleg nélkül. De bennünket ez nem téveszt meg, hiszen ismerjük már régről. Ide idézném például Veesenmayer egyik jelentését 1943-ból. 

Következzék egy rövid, ám annál sokatmondóbb részlet: Veesenmayer levele Steengracht külügyi államtitkárnak Berlin, 1943. december 14.
„(…) 3. Magyarország a tér és az adott gazdasági lehetőségek törvényénél fogva értékes tényező, és a birodalom nem mondhat le arról, hogy a legmesszebbmenően be ne vonja a létéért folytatott küzdelmébe. 

Az ukrajnai értékes területek elvesztésével Magyarország a további hadviselés szempontjából főleg mint mezőgazdasági ország fokozott jelentőséggel bír. A birodalom erről a területről ellátására az eddigi mennyiségek kétszeresét vagy még annál is többet kihozhat, ha az ehhez szükséges előfeltételeket megteremti.

4. A birodalomnak törekednie kell arra is, hogy Magyarország közlekedési lehetőségeit az eddigihez képest lényegesen nagyobb mértékben hasznosítsa hadicéljai érdekében. A jelenlegi állapotok a lehető legkevésbé sem kielégítőek.

5. Magyarország természeti kincseinek feltárását (olaj, bauxit és kőszén), valamint ipari teljesítőképességét jelentősen és különösebb nehézségek nélkül fokozni lehet.

6. Nem utolsósorban a magyar emberanyag nyújt lehetőséget segítség és sok irányú tehermentesítés szempontjából. Sajnálatos volna, ha az angoloknak azt az alapelvét, hogy helyettük mások dolgozzanak, harcoljanak és vérezzenek, nem alkalmaznánk legnagyobb mértékben éppen Magyarországgal szemben. Minden magyar paraszt, munkás vagy katona, akinek bevetése bennünket tehermentesít, erősíti a birodalomban a Führer tartalékait. Minden értünk vérző magyar a mi véráldozatunkat csökkenti, erősíti tartalékainkat a további hadviseléshez, és segít abban, hogy erőinket megőrizzük a háború utáni nagy feladatok megoldására.

A reális napi politika ezen feladata végrehajtásának előfeltétele a jelenlegi kormány leváltása; pótlására a nemzeti ellenzékkel német irányítás alatt álló kormány alakítandó.”

Na ugye. És mindössze annyi történt azóta, hogy

Akkor pedig üzenjünk Petőfi azon versével, amelyet mostanában bizonyos Pankotai Lilike igazolására szoktak idézni a hazai identitás nélküli homunculusok, pedig sokkal fontosabb a vers első két versszaka. 

Fontosabb és időszerűbb – olvassák csak:
„Mit nem beszél az a német, / Az istennyila ütné meg! / Azt követeli a svábság: / Fizessük az adósságát. Ha csináltad, fizesd is ki,/ Ha a nyelved öltöd is ki, / Ha meggebedsz is beléje, / Ebugatta himpellére!…”

És akkor maradjunk is ennyiben. Ebugatta himpellérei. Identitás nélküliek. Semmilyenek. Katarina és Daniel. Nincsen dolgunk veletek. A pénzeteket meg… (Van erre egy adekvát magyar mondás, de eltekintek tőle, mert komolyan veszem az emberséges közbeszédet.)

Borítókép: Katarina Barley német igazságügyi és fogyasztóvédelmi miniszter beszédet mond a Német Szociáldemokrata Párt, az SPD kongresszusán Berlinben 2019. március 23-án (Fotó: MTI/EPA/Hayoung Jeon)